Most, hogy állították az órát, nagyon hamar sötét van. Olyan, mintha már délután éjszaka lenne, így sokszor szívesen bújnék azonnal ágyba. De nem lehet.
Találtam egy jó könyvet az örökbefogadásról. Gólyamese vagy Gólyamesék. Megrendeltem, remélem, hétvégére megjön, mert szeretném minél gyorsabban olvasni. A tanfolyamot még mindig nem tudjuk, mikor lesz, ha minden igaz, november utolsó, december első hete. Mindenesetre kivettük a szabadságot. Ha minden igaz, el is utazunk. Alig várom már. Jó lesz kikapcsolódni egy kicsit nekünk is, a telefonjainknak is. Mostanában elég türelmetlen, ideges vagyok, ha csörög a telefon. Márpedig folyamatosan csörög.
Hétvégén leszek 30 éves. Foglalkoztat a gondolat, de már nem annyira, mint néhány hónappal ezelőtt. Valahogy mindig elszáll belőle az örömködés, mire eljön az ünnepnap. A karácsonnyal is így van ez. Ha tehetném, holnap ünnepelném, de amikor itt lesz az ideje, már nem azt jelenti majd, amit most. Pedig terveim vannak: begyújtani a kályhába, szépen megteríteni az asztalt, díszeket tenni rá, gyertyát gyújtai, ajándékot csomagolni, aztán bontani... Most lesz az első karácsony, amit mi rendezünk. jó lesz. Gyerekkel még jobb. Persze a gyerek is olyan, hogy most csak a jó oldalát látjuk, aztán majd kiderül a rossz is.
Minap a családi ebéden szóba került a nagymama, aki szintén örökbefogadott gyerek volt. Családon belül talált igazi szülőre, az anyja ugyanis - az én anyám szavaival élve - kurva volt, az apja alkoholista. A nagymamát eddig nem igazán foglalkoztatta ez a kérdés, 75 éves korában viszont rájött, hogy milyen szerencsétlen az élete, hogy örökbefogadták. Mire az apám közölte vele, nem az számít ki szülte az embert, hanem az, hogy ki nevelte. Erre azért emlékeztetni fogom néhányszor, amikor attól tartok, hadakoznak majd az örökbefogadás ellen. Valójában szerintem nem is az örökbefogadással van bajuk, hanem azzal, hogy miért nem megyünk inszeminációra, lombik programra és egyebekre. Miért nem járjuk végig az utat. Nekünk nem ez az utunk, én úgy hiszem és Ricsi is. Eleve az fantasztikus számomra, hogy Ricsi mennyire mellém állt, egyetért a gondolattal. A legtöbb férfi igen antiszociális ez ügyben.
A bátyám is ír blogot, méghozzá meglepően jót. Ahhoz képest, hogy mennyire nehezen tanult meg olvasni, hogy diszlexiás, nagyon jó. Meg egyébként is. Büszke vagyok rá.
