adopt

 Vendég a háznál
2001. április. 24.
Kossuth rádió, 13.05

- Csépán Zsanett a Szombathelyi Gyermekjóléti Szolgálat munkatársa: Hát nálunk elsősorban arra kell figyelni, tehát, hogy a gyerek eljárjon iskolába, ne csavarogjon, normális baráti köre legyen, ne forduljon tényleg az utca felé. Hát ez nagyon ritkán sikerül, mert azoknál a családoknál, akik hozzánk kerülnek már igazából sokkal mélyebb gyökerei vannak ezeknek a problémáknak. Ahol probléma az iskola, náluk nem érték a tudás és mindezeket igazából pár év alatt, amíg végül is elérik a 18 éves kort, nem igazán lehet hathatósan végül is dolgokat megvalósítani náluk. Meg hát rengeteg nálunk is a szülő- gyerek konfliktus, tehát ilyen nevelési problémák is. Ebbe pedig igazából amit tudunk tenni, tehát a nevelési dolgokra odafigyelni, akkor a szülőknek tanácsot adni bizonyos helyzetekre. Én nagyon sokat próbálkozom azzal, több olyan édesanya van, aki túl agresszív a gyerekkel szemben, magánéleti anyagi, munkahelyi problémák miatt, ilyenkor variációkat próbálok mondani, amiket végül is én is tapasztaltam, tanultam. Tehát ilyen megoldási módokat. Aztán hát meg alapvető higiénés dolgokra figyelek oda, figyelmeztetem a szülőket, hogy a gyerek ne menjen koszosan, zsíros hajjal, büdösen iskolába, ha megy egyáltalán. Aztán meg hát van nagyon sok olyan eset, ahol igazából megoldás nem az intézetbe kerülése lenne a gyereknek, hanem hetes iskola. Tehát hogy kikerüljön a családból, ugyanakkor mégis az intenzív kapcsolat fennmaradjon. Sokszor ez megoldás lenne csak. Nincs ehhez közünk. Tehát az, hogy nincsenek hetes iskolák, ami van, az valamilyen úton-módon nem alkalmas, mert csak fogyatékosok számára alkalmas vagy bizonyos területen dolgozó szülők számára. Tehát az arra a rétegre, akikkel igazából nekem problémám van, azokra nem.

R.: - Szóval végül is akkor te úgy látod, hogy az, ami a gyermekvédelmi törvénynek olyan nagy újdonsága volt, hogy ugye anyagi okokból gyerek állami gondozásba nem kerülhet, az nem valósul meg a gyakorlatban?

Cs.Zs.: - Hát nem, nem valósul meg, szerintem nem valósul meg, mivel anyagi okok, anyagi nehézségek nagyon sűrűn vannak a családban. Tény, hogy emiatt ne kerüljön intézetbe a gyerek, de ugyanakkor ez akkora nagy veszélyeztető tényező a gyereknek, hogy valami megoldás kell legyen. Az állam az önkormányzat nem tud akkora nagy támogatást adni a családnak, hogy akkor megszűnjön az anyagi probléma és mivel nem szűnik meg otthon, a gyereket nem lehet kiemelni, ami alapvetően nem baj, de nincs meg az a köztes megoldás, amivel meg lehetne oldani a problémát, tehát nincs meg például egy ilyen hetes iskola. Nagyon sok kolléganőmmel, ahogy beszéltem, nagyon sok ilyen család van, ahol megoldás lenne.

R.: - Szombathely környékén például egyáltalán nincsen hetes intézet, vagy van, de kevés?

Cs.Zs.: - Amikről mi tudunk, amit én körbejártam, Kőszegen van a beszédjavító, ami ugyan normál értelmi képességű gyerekeknek van, de itt korlátozott a kollégiumi férőhely természetesen és Kőszegen van még egy, az pedig a MÁV, ami kifejezetten normál értelmi képességűeknek van, aztán ami ezen kívül van még Kőszegen, az pedig már a fogyatékkal élők számára jött létre. Illetve még Körmenden volt egy, ez még tavaly volt egy bizonytalan állapot, hogy most szakközépiskolások részére alakítsák át a kollégiumot, megszűnik a kollégium, vagy mi lesz vele és végül is a végeredmény az lett, hogy általános iskolások részére bezárult ez a rész, iskolába lehet járni, de a kollégiumi elhelyezést nem tudják megoldani.

- Átgondolva együtt a férjemmel elindítottuk a Pest Megyei pomázi GYIVI-nél az örökbefogadásnak a papírjait és hát várakoztunk. Hát ugye át kellett esni egy pszichológiai vizsgálaton, ami voltaképpen három órát tartott. Együtt voltunk bent a férjemmel, a vizsgálat alapján döntik el, hogy egy szülőpár alkalmas-e örökbefogadásra.

R.: - És akkor kiderült, hogy alkalmasok vagytok és akkor utána mire kellett még várni? Hát hiszen olyan sok gyerekről tud az ember, akit állami gondozásba adnak?

- A GYIVI-nél egyáltalán nem kecsegtettek semmivel, sőt inkább hitegettek bennünket, hogy már az első tizenkettőben már benne vagyunk, háromnegyed év múltán megintcsak kérdezősködtem, akkor már a nyolcadikok voltunk, akkor vezetőváltás miatt most nem írnak át örökbefogadásokat, meg szóval mindig, mindig valamire kitértek a miért nemre, de hogy ezt hogy lehetne megoldani, arról soha semmit nem kaptam.

R.: - Amikor vártatok, hát és volt idő várakozni, nem gondoltál arra, hogy esetleg el kellene végezni valamilyen tanfolyamot, amelyen fölkészítenek a szülővé válásra, hiszen egyik napról a másikra itt volt egy újszülött csecsemő, miközben ezt a kilenc hónapot, amelyet az ember végigtölt a gyerekével, a megszületendő gyermekével, azt te nem töltötted végig.

- Hát igen, ez egy nagyon érdekes kérdés. Voltaképpen, segítségemre voltak azért az újságok, könyveket azért bújtam, de van egy kazetta, az Okosan szeress ez útmutatót jelent, rögtön ahogy a kórházból hazakerül a pici baba, mindenről és hát napról-napra mindig többet tudtam én is, anyukámmal együtt lakunk és hát ő nekünk nagyon-nagy segítség.

R.: - Szoktál olyasmiket csinálni, amivel úgy gondolod, hogy ezt a kilenc hónapot megpróbálod ledolgozni vagy vagy valahogy bepótolni, most is itt fekszik a hasadon a baba.

- Igen, igen, hát ő többnyire itt szeret rajtam feküdni és a mellemen altatom el, a szívhangomon alszik el és csak egymással foglalkozunk.

R.: - És akkor te most, hogy itthon vagy a babával, ugyanúgy gyesen vagy, mint a többi szülő?

- Hát igen lehettem volna, csak időközben sajnos a cukorbetegségemnek a szövődményei annyira kialakultak, hogy leszázalékoltak. Két állami támogatás nem jár. Tehát vagy gyes, vagy nyugdíj. A kettő együtt nem megy, persze minimál nyugdíjon vagyok, 18 ezer forint. Na most hát az anyasági támogatást sem tudtuk megkapni, minekután a gyámhivatali procedúrák, meg harminc napok, meg jogerőre emelkedés, eleve a hatvan napot meghaladják, hiába a baba háromnapos kora óta velünk van, családban van, mégis úgy rendelkezik a jog, hogy a hatvan napot nem haladhatja meg. Na most mi benyújtottuk ezt az igényünket, amit emiatt el is utasítottak. Az ügyintéző meg is mondta, hogy itt Magyarországon állítólag örökbefogadott gyerek után egyetlenegy anya még nem kapott anyasági segélyt.

-dr.Szilágyi Júlia az Alapítvány az Örökbefogadó és Nevelőszülőkért elnöke: Tíz évvel ezelőtt egy kolléganőmmel és barátnőmmel hoztuk létre, az alapítványnak az a célja, hogy a nevelőszülőket és az örökbefogadó szülőket felkészítsük erre a munkára, amit a későbbiek vállalni fognak.

R.: - Amikor elindítják ezt a felkészítést, gondolom tanfolyamokat indítanak, akkor ezt különválasztják, amikor meghirdetik?

dr.Sz.J.: - Ma Magyarországon törvény szabályozza, hogy hogyan kell a nevelőszülőt felkészíteni és az igazsághoz hozzátartozik, hogy az örökbefogadókat nem kötelező felkészíteni. Mi ennek ellenére meg szoktuk hirdetni és hogyha valaki jelentkezik, hogy mint örökbefogadó szülő szeretne egy ilyen felkészítésen részt venni, nagyon szívesen látjuk.

R.: - És szoktak jelentkezni, van jelentkező erre a fajta képzésre?

dr.Sz.J.: - Egy-egy, kevés. Kevés, de azért van. Azért időnként van, és olyan is van, aki már örökbefogadás után jelentkezik, mert rádöbben arra, hogy vannak bizonyos problémák, amelyeket jó lenne tudni, hogy hogyan kezelje.

R.: - Melyek ezek a problémák?

dr.Sz.J.: - Hát nézze, állami gondozott gyermekek esetében mindenesetben számítani kell arra, hogy korábban, a gyerek korábbi életében még akkor is, ha egészen kicsi, valamilyen meglehetősen súlyos traumán már keresztülment a gyerek, hiszen azért került állami gondozásba. Ez még általában akkor is fönnáll, hogyha mondjuk ilyen úgynevezett kórházban hagyott csecsemőről van szó, az ő élete is úgy kezdődik, hogy anya nélkül tölti az első egy-két három, négy évét, mikor mennyit. Na most ezeket a dolgokat feldolgozni, illetve a gyerekkel együtt földolgozni és átélni, másképpen kell ezt csinálni, mint az ember a saját gyerekével. Ez egy idegen feladat, egy másfajta feladat.

R.: - Milyen problémával keresik meg önöket?

dr.Sz.J.: - Különböző nevelési problémák adódnak, tehát például a gyereknek a különböző reakcióival, meg a viselkedésével nem tudnak zöldágra vergődni, a gyerek mondjuk nagyon dacos, vagy pedig éjszaka bepisilős vagy egyéb más, vagy dadog, vagy valami problémája van, szemmel látható, rágja a körmét vagy nem tud az óvodába beilleszkedni, mondhatnék még milliót ugye. És akkor ilyenkor aztán természetes igényként merül fel, hogy Jézus Mária! Mondja már meg valaki, hogy mit csináljunk.

R.: - 10 éves akkor ez az alapítvány, 10 év alatt mit kellett másképp csinálni, mint mondjuk az első időkben?

dr.Sz.J.: - Tíz évvel ezelőtt nekünk az alapkoncepciónk az volt, hogy segíteni szeretnénk ezeknek a nevelőszülő családoknak, de akkor nekünk magának az alapítványnak nem volt nevelőszülője. Tehát mi nem működtettünk nevelőszülőt. Ez azóta lényegesen megváltozott, ma már ott tartunk, hogy mi egy önálló szervezet vagyunk, saját nevelőszülő gárdával, minden évben legalább két csoport nevelőszülőt ki is képezünk.

R.: - Hány nevelőszülő van?

dr.Sz.J.: - Most 19 nevelőcsaládunk van ebben a pillanatban és ennél a 19 családnál 40 gyerek van elhelyezve. Mikor hol, van, ahol egy gyerek van, van, ahol kettő van, esetleg négy-öt is, mint itt nálam például. Közben ugye megszületett egy törvény, illetve egy rendelkezés, amelynek értelmében kötelező felkészíteni a nevelőszülőket és ehhez mi csatlakoztunk természetesen. Személy szerint én benne voltam ennek a rendeletnek a kidolgozásában is még annak idején úgy, hogy ennek alapján ma már egy hivatalos országosan elismert képzési rendszer keretében képezzük ki a nevelőszülőket. És valaki nem is lehetne Magyarországon ma már nevelőszülő, ha csak ilyen képzést meg nem csinál.

R.: - A gyerekhez való viszonya ezeknek a nevelőszülőknek változott-e valamit ez alatt a tíz év alatt?

dr.Sz.J.: - Magyarország nagyon hagyományosan nevelőszülős ország. Tehát körülbelül 100 évre tekint vissza az, hogy Magyarországon úgy helyezték el az árvákat, mert ezt maga is ismeri talán, ezt az Árvácska, meg a József Attilának a sorsát, meg minden, szóval a mai értelemben nem tekintenénk őket nevelőszülőnek, de a hagyomány megmaradt. Úgyhogy vannak olyan generációk, különösen az alföldi területen Magyarországon ahol anya is, lánya is, még a nagyanyja is nevelőszülő volt. És így egymásnak adják ezt a mentalitást vagy ezt a dolgot, hogy lehet, hogy ez egy lehetséges életforma, hogy az ember az életének a 10-15-20 évét arra áldozza, hogy nevel otthon gyerekeket. Ma Magyarországon a legolcsóbb gyerekelhelyezési módszer az, hogyha családba adjuk a gyereket.

R.: - Azt lehet tudni, hogy ilyen országos eloszlásban melyik területen volt ez inkább hagyomány, gyereket nevelni.

dr.Sz.J.: - Igen, az alföldi területen hagyomány és hogy ha Pest megyét nézzük, akkor a Pest megyének a délebbi, Cegléd körüli és a Szolnok megyével határos részei azok, amelyek, hogy úgy mondjam el vannak fertőzve nevelőszülővel és a mi nevelőszülőinknek a nagy része is ott él.

R.: - Milyen időközönként és hol rendezik, hol tartják meg ezeket a felkészítő tanfolyamokat nevelő, illetve örökbefogadó szülőknek?

dr.Sz.J.: - Hát ez úgy alakult ki, hogy mi Cegléd városnak a Családsegítő Szolgálatával vagyunk egy nagyon jó munkakapcsolatban és ők megengedik, hogy az ő helyiségeiket használjuk. Most, a múlt hétvégén fejeztünk be egy ilyen képzést és hát már összegyűlt a következőre a csapat úgy, hogy ez tényleg csak a munkatársaimnak az időbeosztásától meg a lendülettől függ. Valószínűnek tartom, hogy a következőre már csak az őszi idényben fog sor kerülni, tehát szeptembertől.