Szép hosszú hétvége alakult ki az október 23-i ünneppel. Ennek ellenére nálunk elég sok a munka, hol R., hol én dolgozom, hol mindketten. R-nek sok a reprezentációs feladata, utálja, de ha menni kell, akkor menni kell. Tegnap kolbászt gyúrtunk. Ilyen rosszat nem tudom hogy készíthettek a fiúk, sós is volt, borsos is volt, színe viszont nem volt, mindenesetre büszkék voltunk rá, mert csak a mienk. A versenyen az utolsó előttiek lettünk vagyis volt a mienknél rosszabb is. :) Itt volt egy német nagyfőnök a gyúráson. Szegény minden művelet után megmosta a kezét, aztán feladta a tisztaságmániát, amikor látta, hogy senki nem követi ebben. Szépen felszeletelte az uborkát, kérdezte, hogy félbe vágja-e még. Mondtuk, persze, nyugodtan, úgy eszi, ahogy szeretné. Aztán kiderült, hogy a kolbászba szeretné belekeverni, de gyorsan lebeszéltük róla. Míg kint voltam, ittam két Becherovkát és egy vodka narancsot, ami nem lett volna baj, ha van mit enni. De elég sokéig nem volt. Ami megint csak nem lett volna baj, ha nem kellett volna elmennem R-ék VIP-vendégével és a vezetőkkel egy pálinkafőzdébe. De időközben kiderült, menni kellene. Hogy minek, nem derült ki számomra azóta sem, max. azért, hogy legyen egy nő is a sok pasi között. Mindenesetre mire odaértünk a sós, borsos kolbásznak köszönhetően kitisztult a fejem, teljesen összeszedett voltam. Azon mondjuk jót mosolyogtam magamban, amikor az egyik főnök folyamatosan a vezetéknevén szólította a német ügyvezetőt. Még nem világosították fel ezek szerint, hogy a nyugat-európai nyelvekben a vezetéknevet megelőzi a keresztnév. A német vendégnek mindenesetre annyira megtetszett a hangulat, hogy állítólag jön a csapatösszetartó tréningként szervezett disznótorra is. Életem első igazi disznótora lesz, a csapat, ahova sorsolnak majd, remélem, többet ért majd a műveletekhez.
Voltam turkálni tegnap. Magunknak nem sok mindent hoztam, mert szinte csak gyerekruhák voltak. Majd megszakadt a szívem, hogy nem hozhatom el szinte az összeset, de mit csináljak vele? Így is három családot láttam el ruhákkal. Mindig kicsit óvatosan kezelem ezt a kérdést, nem mindenki szereti ezeket a ruhákat. Én nagyon, mert egyediek és jó minőségűek, jól moshatók és szólnak, ha egy folt nem jön majd ki az anyagból. A mínusz 25 hetes Annának is hoztam cuccokat, ebből az egyik elég necces, de olyan szép volt, hogy nem akartam ott hagyni. Mivel javában téli baba lesz, ha nem is lehet eltűntetni a foltot, arra jó, hogy az erkélyen levegőzzön benne. Barninak meg hoztam egy thomasos pólót és hálózsákot, mert tavaly nagy sikert arattam egy thomasos nadrággal és sállal, bár azt sem tudtam, mi az a Thomas. Ezeket a meséket még tanulnom kell...
Remélem, minél hamarabb eljönn ennek a tanulásnak az ideje is. Jó sok most a munka, néha, amikor besokallok, azt mondom, nagyon jó lenne már otthon a kicsivel vagy kicsikkel. S közben telik az október. Lehet, hogy tavasz, vagy ősz vagy nyár lesz ebből. Csak tartanánk már ott. De majd fogunk. Ez az október így is elég izgalmas már, nem kell fokozni az izgalmakat. Azért fokozhatjuk is, nem ellenkezem. :)))))
