Elindult nálam a vezérhangya: úgy érzem, legalább elméletileg tudnom kellene, hogy rendezzük majd be a gyerekszobát. Vicces, de míg mindenhol máshol az a baj, hogy kicsi a hely, nálam az, hogy túl nagy, 24 négyzetméter. Nekem a gyerekszoba mindig az a hosszú, keskeny félszobát jelenti. Viszont itt kiválóak az adottságok. Persze az is zavar és ezért kezdtem el szekrényt keresni, hogy az egyik sarok raktárként szolgál, ott vannak a használaton kívüli kabátok két roskadozó állványon és egy csomó minden csak úgy, ledobva. Szóval elméletileg rendezgetek, gyakorlatiag szekrényt keresek. Meg függönyt, most ugyanis egy összefércelt változat van még az előző lakásból. Ott jóval kisebbek voltak az ablakok. Így négyet megfogtam és összevarrtam kettőnek, de nem túl szépen.
Találtam még egy aranyos ágyat. Ennek már borsos az ára 42 ezer és ha a gyerek kinövi, akkor nem bővíthető. De addig olyan aranyos. Hátha ott alszik majd a fiunk (mert ez fiús), nem a mi ágyunkban. Bár, ez utóbbi csak ábránd, minden gyerek beköltözik egy időre a szülők ágyába.
