Hogy ne csak netes dolgokat tegyek fel, néhány szó magunkról is. A kisasszony, köszöni jól van. Tegnap és ma elég csendes volt, főleg magához képest. Kifáraszthatta a csütörtöki nap, mert akkor jeleznie kellett, hogy érzi a frontot. Frontoknál egyébként is nagyon aktív.
Egyre többet jut eszembe, hogy lassan megérkezik. Maga a szülés foglalkoztat, leköti a gondolataimat, inkább az érdekes most, hogy a kiságyban lesz majd valaki. Márpedig lesz. Elég sok időt töltök a szobájában, mert itt a legkényelmesebb a laptopon dolgozni, így, hogy nem tarthatom a hasamon a gépet, ahogy korábban csináltam. A szüléstől kicsit félek, de inkább sürgetném az időt, hogy legyünk rajta túl. Édesanyám szerint ez nem jó gondolkodás, nem szabad azt várni, hogy csak ezen vagy azon legyünk túl. Ez biztos így van, de nem hinném, hogy van olyan ember, aki örömmel vár pl. egy gyökérkezelést a fogorvosnál. Azt én is szeretném, hogy kibújjon, de a fájdalomtól, a folyamattól tartok azért egy cseppet. De minden rendben lesz, ügyesek leszünk mindketten, mindhárman. Úgy érzem, még legalább egy hét van hátra. Örülnék is neki, ha legkorábban jövő hétvégén bújna ki, mert az apukája jövő héten ügyeletes. A hétvégét pedig már könnyebben cseréli. De úgy érzem, hogy a 18-i héten jön világra.
Tegnap a nagymamánál beszélgettünk a nevekről, mert az még mindig nincs meg biztosan. Ő nagyon az Anna mellett kampányol, ami nekem nagyon tetszik, de mivel R. volt feleségének a családjában mindenki Anna, így érthető módon nem szeretné ezt a lányának. Aztán amikor a nagymama minden szóba jöhető nevet kigúnyolt, pl. hogy Kriszta tiszta gyagya, stb., akkor azt mondtam, hogy látja, ezért nem áruljuk el, hol tartunk éppen a gondolkodásban. Mert ahhoz mindenki hozzáfűzi a maga véleményét.
A szüleimmel most furcsa a kapcsolatom. Az édesanyámmal kifejezetten ideális lett, amióta elmondtam neki az aggályaimat, elmondtam, hogy mostanában vágyom a magányra, arra, hogy ne legyen itt mellettem mindig valaki. Az édesapámmal már nem ilyen egyszerű. Naponta hív, szinte ellenőriz, hogy nem szülök-e. Tudom, aggódik, de pontosan mit tudna tenni, ha a vajúdóban vagy a szülőszobában vagyok? Beront és fogja a kezem? Sajnos ezt az utat nem könnyítheti meg ő sem. Holnap szeretnék vele erről beszélni, de nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Ha viszont nem változik a hozzáállása, akkor lehetséges, illetve, ha R-en múlik biztosan ,,elfelejtünk" szólni, ha megindul a szülés. Szerintem így nekik is könnyebb lenne, de tudom, ezzel mély sebet ütnénk. Szóval megint őrlődök egy kicsit, hogy mi is legyen majd. De elképzelhető, hogy kisebb gondom is nagyobb lesz ennél. Vagy az is lehetséges, hogy arra fogok majd vágyni, hogy két fájás között anyám hangját halljam. Na, majd látjuk.
