A gyógytornásznál töltött háromnegyed órák nem Regi kedvencei. Szegény majdnem végig üvölt. Én ugyan próbálom szórakoztatni, de annyira bezár ilyenkor, becsukja még a szemét is, hogy ne érzékelje a külvilágot, hogy szinte esélytelen vagyok. De tudom, hogy kell, mert már alakul a helyzet. A legújabb mutatvány, hogy ha hason van, akkor is próbálja megszerezni a dolgokat. Tegnap egy újságot nyalt, rágcsált, aztán elvettem tőle. Kapott helyette játékot. A fogaknak továbbra sincs hírük.
Valamit elrontunk a szülőknél, mert minden oldal sértett egy kicsit. Tudom, tudom, többet kellene náluk hagyni a gyereket, többet kellene a kezükbe adnom, de nem olyan könnyű ez. A szüleimnél továbbra is üvölt Regi. Apám igyekszik ezt viccel elütni, de azért nagyon bánthatja, anyám meg bizonygatja, hogy a gyereknek nincs vele semmi baja. R. édesanyja is szeretne többet lenni vele, de nekem kicsit nehéz őket elviselni. Múltkor együtt ebédeltünk hármasban, R. akkor értette meg, miért sokalltam be. Azért, mert gügyög a gyereknek és nem néz rám, ránk, csak Regihez beszél. Így meg azért nem annyira könnyű beszélgetni egy másik felnőttel.
Persze az is baj, hogy nekem mindössze kilenc emberrel van napi/heti kapcsolatom, ami azért nem túl sok. De jövő héten elutazunk két-három éjszakára, jót fog tenni. Kelleni fog nekünk is, mert mostanában kevés időt tölthetünk hármasban. R. meg hulla fáradt.
Hamarosan születik Regi kis barátnője, Kincső. Már nagyon várom, remélem, minden rendben lesz. Illetve nem is: tudom, hogy minden rendben lesz. Alakulnak itt a barátságok. Annát is nagyon szereti nézni. Na majd ha együtt játszanak.... Nemsokára nem is tűnik majd olyan soknak ez a kilenc hónap korkülönbség, ami egyelőre fejlettségi szintben óriási.
