Végre kisütött a nap. Már tegnap is előtűnt néha, most azonban kitartóan süt. A kedvem is sokkal jobb így, igaz, pillanatnyilag nagyon álmos vagyok. De ez az ősz hatásának is betudható.
Ahogy jön a hideg, úgy kell egyre jobban felöltözni. Nem igazán lelkesedem érte, most valahogy nem érzem magam nőiesnek. Ezen változtatni kell, de még nem találtam ki, hogyan.
Az örökbefogadással semmi új hír. Le kellett mondanunk egy időpontot, amikor tesztet kellett volna kitöltenünk, mert éppen akkora hívtak össze a munkahelyen egy értekezletet. A pszichológus tegnap azt mondta, visszaszól, mikor mehetünk, eddig nem jelentkezett. Remélem, fog...
Ma reggel kaptam egy képet a keresztlányomról, azzal az üzenettel, hogy legyen szép napom. Megörültem neki. Furcsa volt látni, mert ma először álmodtam vele, pedig lassan egyéves. Azt álmodtam, hogy egy napra elhoztam magunkhoz és éppen próbálom elaltatni. Erre engem felébresztettek. :( Utálok felkelni, mondtam már? Mindegy mikor kell, mindig nehezemre esik.
