Örülök is, hogy akkor nem volt időm írni, kellett jó néhány hét, mire lehiggadtam. Tudom, csak jót akarnak a nagyszülők, de néha úgy érzem, a gyerekeinket is.
R. cégét eladják, még nem lehet tudni, ki lesz az új tulajdonos, ahogy azt sem, hogy R. munkája megmarad vagy sem, az új körülményeket el tudja-e fogadni vagy sem. Édesanyám megkérdezte tőle, mi lesz, ha elveszíti az állását. R. mondta neki, hogy egyelőre nem tudja. Ha nem lennének gyerekeink, egyértelműen külföldön próbálkoznánk, de így azért nehezebb. Erre anyám: nyugodtan menjetek el külföldre, keressetek állást, rendezkedjetek be, arra pár hónapra meg hagyjátok itt a gyerekeket. Na, ezen nagyon kiakadtunk. Rengeteget vártunk Regire és Zoéra, fél napra nehéz őket elengednem, nemhogy egy napra vagy éppen hónapokra.
Azt hittem, ezt a kérdést megtárgyaltuk, amikor apám előállt azzal pár hete, hogy szigorúan Zoé érdekében el kellene szeparálni a gyerekeket egymástól. Azt hittem, arra gondol, hogy ne aludjanak egy szobában, ezt nem nehéz megvalósítani, mert Regi már megint nálunk köt ki minden éjszaka. De nem. Nappalra is. Azaz, mint mondta, valamelyik gyereknek hozzájuk kellene költöznie fél évre, egy évre vagy akár többre is, hogy Zoé ne kapjon el semmit. Azt hittem, rosszul hallok. Na, ekkor már elmondtam azt is, hogy 1. két gyerekem van, 2. nem áldozom be egyiket a másikért, 3. nem nekik szültem gyereket, mert mint kiderült, amikor mi 10 évesek voltunk a bátyámmal, gondolkodtak egy harmadikon, de aztán nem vállalták be. 4. Testvérek, akik imádják egymást. 5. Hogy is van ez? Megyek látogatóba a saját gyerekemhez? És melyikhez?
Apám persze abból indul ki, hogy neki élete legboldogabb 2 éve volt az, amikor az anyjáék valamiért odaadták őt 4 évesen a budapesti nagyszüleinek. Mellesleg csak őt, a nővérét, akit a mai napig ezerszer jobban szeret az anyja, nem. Csak remélni merem, hogy mi azért nem vagyunk olyan rossz szülők, mint a nagyanyámék, akik egész életükben ölték egymást, szinte a szó szoros értelmében. Köztünk is vannak mostanában viták R-rel, de nem is csoda. Zoé egyetlen éjszakát nem aludt még végig. Jobb esetben csak háromszor-négyszer, rosszabb esetben harmincszor kel.
Apámék nagyon szeretnék azt, ha Regi nem járna bölcsibe egyáltalán (most hetente háromszor három-négy órát volt utazással együtt) és akkor náluk lenne hetente háromszor egész nap. Nem értik sem ők, sem az anyósom, hogy Reginek gyerektársaság is kell, mi már nem vagyunk elegek, a játszótér is jó poén, de az sem elég. Nekem is rossz volt ezt belátnom, hiszen mi úgy indultunk, hogy 3 éves korig nem adjuk bölcsibe, mert a gyereknek az anyja mellett a helye, de nem így van. Annyira kinyílt, amióta közösségbe jár, hogy hihetetlen. S mikor végre voltak barátai, akkor szakadt ki megint. Szokta is kérdezni. hogy a Beni vagy a Dorka most bölcsiben van? Hát igen, ők ott vannak. Te meg itthon... Mellesleg így azért dolgozni is nehéz. Múltkor Zoé aludt, gondoltam, nekiállok írni. Írtam egy sort: Regi jelentkezik, hogy kakálni kell. Oké, megyek. Írok egy sort: leesett az ágyról, mert bohóckodott mellettem. Megvigasztalom, újra belekezdek. Fél sor: hozzáért a lámpához, megégette a kezét. (Ahhoz képest alig sírt, hogy milyen csúnya a nyoma.) Ehhez képest jó anyag lett, csak hát így nem egyszerű. Ha itt van valamelyik nagyszülő, akkor is jönnek, kérdeznek, nem találnak, hol van ez meg az, szóval így nem megy. Közben hegyekben áll a vasalnivaló. Ki kellene takarítani, mert egy, azaz egy napja nem mostam fel és az anyám be fog szólni. Ki kellene pakolni a mosogatógépet, közben a kezemben Zoé, a lábamnál Regi, aki mellesleg segít, mert pakol ő is. Előbb ki, aztán be a tiszta edényeket. AZtán kiszalad az udvarra, be a medencéjébe, vissza a lakásba a füves lábával, végigcsúszkál a padlón, amit gyorsan felmostam, mert hát jön az anyám, meg Zoé is ott kúszik, ne egyen már meg semmit a földről. Ebben mellesleg Zoé nagy: a tányérjából nem kell a kaja, de ugyanaz a földről felszedve isteni. Szóval így telnek csendes napjaink. S mondanám, hogy segítsenek a nagyszülők, de büszke is vagyok ahhoz, hogy elfogadjam, meg lassúak is. Az anyám két óra alatt mossa fel a 15 nm2-es konyhát, amit a két gyerek egy étkezés alatt lerendez. S étkezésekből öt van. Én csak felseprek utána és naponta egyszer felmosok. Múltkor letörölte a gyerek asztalát, amiről eszik, tömény Domestossal. Nekem ez sok.
