adopt

Örülök is, hogy akkor nem volt időm írni, kellett jó néhány hét, mire lehiggadtam. Tudom, csak jót akarnak a nagyszülők, de néha úgy érzem, a gyerekeinket is.

R. cégét eladják, még nem lehet tudni, ki lesz az új tulajdonos, ahogy azt sem, hogy R. munkája megmarad vagy sem, az új körülményeket el tudja-e fogadni vagy sem. Édesanyám megkérdezte tőle, mi lesz, ha elveszíti az állását. R. mondta neki, hogy egyelőre nem tudja. Ha nem lennének gyerekeink, egyértelműen külföldön próbálkoznánk, de így azért nehezebb. Erre anyám: nyugodtan menjetek el külföldre, keressetek állást, rendezkedjetek be, arra pár hónapra meg hagyjátok itt a gyerekeket. Na, ezen nagyon kiakadtunk. Rengeteget vártunk Regire és Zoéra, fél napra nehéz őket elengednem, nemhogy egy napra vagy éppen hónapokra. 

Azt hittem, ezt a kérdést megtárgyaltuk, amikor apám előállt azzal pár hete, hogy szigorúan Zoé érdekében el kellene szeparálni a gyerekeket egymástól. Azt hittem, arra gondol, hogy ne aludjanak egy szobában, ezt nem nehéz megvalósítani, mert Regi már megint nálunk köt ki minden éjszaka. De nem. Nappalra is. Azaz, mint mondta, valamelyik gyereknek hozzájuk kellene költöznie fél évre, egy évre vagy akár többre is, hogy Zoé ne kapjon el semmit. Azt hittem, rosszul hallok. Na, ekkor már elmondtam azt is, hogy 1. két gyerekem van, 2. nem áldozom be egyiket a másikért, 3. nem nekik szültem gyereket, mert mint kiderült, amikor mi 10 évesek voltunk a bátyámmal, gondolkodtak egy harmadikon, de aztán nem vállalták be. 4. Testvérek, akik imádják egymást. 5. Hogy is van ez? Megyek látogatóba a saját gyerekemhez? És melyikhez?

Apám persze abból indul ki, hogy neki élete legboldogabb 2 éve volt az, amikor az anyjáék valamiért odaadták őt 4 évesen a budapesti nagyszüleinek. Mellesleg csak őt, a nővérét, akit a mai napig ezerszer jobban szeret az anyja, nem. Csak remélni merem, hogy mi azért nem vagyunk olyan rossz szülők, mint a nagyanyámék, akik egész életükben ölték egymást, szinte a szó szoros értelmében. Köztünk is vannak mostanában viták R-rel, de nem is csoda. Zoé egyetlen éjszakát nem aludt még végig. Jobb esetben csak háromszor-négyszer, rosszabb esetben harmincszor kel. 

Apámék nagyon szeretnék azt, ha Regi nem járna bölcsibe egyáltalán (most hetente háromszor három-négy órát volt utazással együtt) és akkor náluk lenne hetente háromszor egész nap. Nem értik sem ők, sem az anyósom, hogy Reginek gyerektársaság is kell, mi már nem vagyunk elegek, a játszótér is jó poén, de az sem elég. Nekem is rossz volt ezt belátnom, hiszen mi úgy indultunk, hogy 3 éves korig nem adjuk bölcsibe, mert a gyereknek az anyja mellett a helye, de nem így van. Annyira kinyílt, amióta közösségbe jár, hogy hihetetlen. S mikor végre voltak barátai, akkor szakadt ki megint. Szokta is kérdezni. hogy a Beni vagy a Dorka most bölcsiben van? Hát igen, ők ott vannak. Te meg itthon... Mellesleg így azért dolgozni is nehéz. Múltkor Zoé aludt, gondoltam, nekiállok írni. Írtam egy sort: Regi jelentkezik, hogy kakálni kell. Oké, megyek. Írok egy sort: leesett az ágyról, mert bohóckodott mellettem. Megvigasztalom, újra belekezdek. Fél sor: hozzáért a lámpához, megégette a kezét. (Ahhoz képest alig sírt, hogy milyen csúnya a nyoma.) Ehhez képest jó anyag lett, csak hát így nem egyszerű. Ha itt van valamelyik nagyszülő, akkor is jönnek, kérdeznek, nem találnak, hol van ez meg az, szóval így nem megy. Közben hegyekben áll a vasalnivaló. Ki kellene takarítani, mert egy, azaz egy napja nem mostam fel és az anyám be fog szólni. Ki kellene pakolni a mosogatógépet, közben a kezemben Zoé, a lábamnál Regi, aki mellesleg segít, mert pakol ő is. Előbb ki, aztán be a tiszta edényeket. AZtán kiszalad az udvarra, be a medencéjébe, vissza a lakásba a füves lábával, végigcsúszkál a padlón, amit gyorsan felmostam, mert hát jön az anyám, meg Zoé is ott kúszik, ne egyen már meg semmit a földről. Ebben mellesleg Zoé nagy: a tányérjából nem kell a kaja, de ugyanaz a földről felszedve isteni. Szóval így telnek csendes napjaink. S mondanám, hogy segítsenek a nagyszülők, de büszke is vagyok ahhoz, hogy elfogadjam, meg lassúak is. Az anyám két óra alatt mossa fel a 15 nm2-es konyhát, amit a két gyerek egy étkezés alatt lerendez. S étkezésekből öt van. Én csak felseprek utána és naponta egyszer felmosok. Múltkor letörölte a gyerek asztalát, amiről eszik, tömény Domestossal. Nekem ez sok.

Zoé közben visszaaludt, így folytatom. Napközben egyébként elvan a kiságyában. Tettem be neki könyveket, nézegeti akár 10-20 percig is alvás után, mire szól, hogy felébredt.

Szóval Regi mondásai:

Fektettem, már másfél órája kínlódtunk, amikor megnéztem a telefonomon, hogy hány óra.

- Anya, mit csinálsz?

- Semmit.

- Nem, te játszol a telefonoddal.

Tegnap:

- Alszok egy nagyot és októberben óvodás leszek.

Ma reggel áll az ajtóban, a cipőjét már felvette, hogy megy a mamáékhoz.

- Kimehetek? (mármint az udvarra)

- Persze, nyugodtan, de apa még tusol, még nincs kész.

- Nem baj, úgyis jön utánam.

Húha, több mint egy hónapja nem írtam? Mindig vártam, hogy jó dolgokról számolhassak be és ezek szerint sokat kellett várni. Zoé lassan kimászik a ki tudja már hányadik asztmatikus hörghurutjából. Két hete voltunk vele tüdőgyógyásznál, kimondták azt, amit eddig is sejtettünk, hogy ez nagyjából asztma, csak ilyen korban ezt még nem jelenthetik ki, mert szerencsére kinőheti. Úgy legyen. Ehhez jön hozzá a refluxa, amit valószínűleg egy vele született porcgyengeség is nehezít, ez ugyanis nem tartja rendesen a tüdőt. De a refluxtól megszabadulunk, amint tud ülni és állni és szerencsére egyre gyakrabban bemutatja, hogy tud. A porcok meg kb. hároméves korára megerősödnek, de addig bizony hajlama lesz mindenféle légúti megbetegedésre.

Csúnyán hangzik, de éjszakánként, amikor úgy köhögött órákig a kezemben, hogy azt hittem, megfullad, sokszor hibáztattam magam. Egyrészt, hogy ha van az embernek egy egészséges gyermeke, minek kockáztat megint. Másrészt, hogy milyen anya vagyok én, aki nem tudom minden bajtól megvédeni ezt a tündért. Mert az. Aranyos, kedves, mosolygós, nyitott, barátkozó. Csak hát nem alszik. De ő ilyen. Valószínűleg soha nem lesz nagy alvásigényű. Most, hogy három asztma elleni sprét használunk egyszerre és a refluxára is kapott savcsökkentőt, rohamosan javult az állapota. Ehhez mondjuk kellett még egy gyerekorvos a tüdőgyógyászon és apámon kívül, egy vérvétel meg egy röntgen. Egy nyeletéses, izotópos röntgen még vár rá, de remélem, azt már megússzuk. A vérvételen mondták, hogy fogjam meg a gyereket. Nem ismertek ezek az emberek engem, gondoltam, a gyerekért mindent, én megfogom. Hülye módon végignéztem, hogy vesznek a fejéből vért. Aztán mondták, hogy ez a véna bealvadt, szúrnak egy másikat. Itt csuklottam össze először. Aztán a vérvétel után másodszor. Így 40 percet voltunk benn, ebből 20-at az ágyon fekve töltöttem, Zoé meg vigyorgott rajtam a véres fejével. S csak aztán jött a röntgen. A lényeg, hogy egyik helyen sem láttak semmi nagyon rosszat.

A csajok kaptak fülbevalót. Sokáig tiltakoztam ellene, mondván majd, ha ők akarnak, stb. De aztán a keresztelőre Zoé olyan szép fülbevalót kapott, hogy kilövettük a fülét. Nem zavarta, azt jobban fájlalta, hogy le kell feküdnie. Aztán persze Regi is igényt tartott fülbevalóra és becsületére legyen mondva, meg sem nyikkant. Nagyon büszke voltam rá.

Regi lassan két hete, hogy itthon van, mert apámék szerint ő hozza haza a betegséget Zoénak. Ez igaz. De szegényt úgy sajnálom, mert mást sem lát, csak azt, hogy Zoét cipelem, a refluxa miatt ugyanis szinte folyamatosan függőlegesen kell tartani, ha meg leteszem, persze üvölt. Most pedig beszorultunk a lakásba is a nagy meleg miatt, szóval nem nagy móka. Mégis jól tűri, meg próbálom szeretgetni, amennyit csak lehet. Rengeteget fejlődik most. Megtanult végre ugrálni, tud gombolni, felveszi maga a szandálját, levetkőzik, szobatiszta, maga megy a WC-re, kezet mosni, stb. Hirtelen annyira nagylány lett. Tegnap voltam az első óvodai szülőin. Tulipán lesz a jele. A szülői két órán át tartott. Mire lekászálódhattunk azokról a kis székekről, nem éreztük a fenekünket. De legalább mindenki egyetértett, hogy varratni kell rájuk párnákat. 

Majd még írok, csak Zoé felébredt.

Zoé igazán változatos palettát vonultat fel. Öt hónaposan tüdőgyulladás, hét hónaposan hörghurut, most meg tüszős mandula. S mindez egy sima kis náthából pillanatok alatt. A láza az egekben, tegnap 39,4-eket mértem, éjszaka már egyszerre adtam Nurofent és kúpot. Hűtőfürdőzött is este. Sajnálom szegényt, mert ugyanúgy hajlamos a nagyon magas lázra, mint én. Ennek ellenére jó kedvű, dumál, mosolyog, nem tudom, hogy van még ehhez ereje.

Közben Regi meg Zoétól kapta el a szemgyulladást. Lassan listát írok, hogy mindkét gyerek megkapja az orrcseppjeit, a szemcseppet, Zoé az antibiotikumot, amit végre apám is szükségesnek látott, a C vitamint, a Fenistilt. Naponta kétszer járok patikába. Szerethetnek, mert jó sok pénzt hagyok ott.

Szervezem Zoé keresztelőjét. Azon agyalok, hogy lehet, hogy kicsit sok húst kértem, de majd ha visszahívnak és megmondják a végösszeget, átbeszéljük még egyszer. Eredetileg étterembe akartunk menni, de 12 felnőttre 45 ezret mondtak, plusz az ital, ami szerintem hihetetlenül sok. Így inkább itthon rendezzük meg. Udvar, hinta, homokozó, trambulin, kutya itt is van, a gyerekek szaladgálhatnak. Már aki, mert két pocaklakó is lesz.

Az egyik ismerősömnek tegnap született meg az unokája. S megint azt kell mondanom, hogy legyek hálás érte, hogy van két egészséges gyerekem. A kislánynál már a pocakban jelezték, hogy mintha vastagbél-szűkülete lenne. Azzal  most, nem egészen egy naposan operálják. De kiderült, hogy a végbele a hüvelyébe fut bele és nem biztos, hogy vannak záróizmai, ami már csak azért is rossz, mert olyat nem nagyon tudnak pótolni. Szegény gyerek lehet, hogy egész életében ,,kakazsákkal" a testén fog élni. Nem tudom, miért éppen a mi baráti körünkben jönnek mindig elő ezek a különleges, nagyon ritka betegségek. Bencénél, amikor született, kiderült, hogy összenyomódott a tüdeje, rossz helyre csúszott a szíve, mert átszakadt a rekeszizom, ami a tüdőt elválasztja a belektől. Barninál a mai napig nem tudják, mi okozza az értelmi fogyatékosságát. Hálás vagyok, hogy az én lányomnak csak tüszős a mandulája.

Hogy valami jót is írjak: Regi továbbra is szereti a bölcsit. Jövő héten talán ott is alszik, mert nagyon nem akar hazajönni, amikor megyünk érte dél körül.

Zoé ismét beteg, ahhoz képest, hogy milyen kutyául érezheti magát a 38,5-39 fokos lázával, egész jól van. A forgatókönyv a szokásos: Regi nyitott egy kis náthával, ezt látva Zoénak azonnal nyomtam a Fenistilt ás C vitamint, hátha az segít megelőzni a bajt, de nem. Ahogy eddig is, két nap múlva elkezdett neki is folyni az orra, köhög. Mondjuk mindig köhög valamennyire, még az előző havi betegséget sem heverte ki, de most már jobban. Éjjel láz, nagyjából 15-16-szor ébred, így mi is. Ma mondjuk jó volt, csak ötször keltem hozzá, de az elmúlt napokban azt csinálta, hogy délután kettőkor felkelt, délután semmit nem aludt, este nyolckor beszunnyadt, éjfélkor pedig kipattant a szeme, hogy jó reggelt. Kész élmény volt vele háromig bíbelődni. :) Aztán persze egész délelőtt alszik, mert valamikor kis kell pihennie magát. Ennek ellenére vagy ezzel együtt imádom. Egész nap dumál, be nem áll a szája, nem olyan kis néma, mint ebben a korban Regi. S mindent megesz, a szájába vesz. Voltunk Mónikánál, a gyógytornásznál is, gyönyörűen kúszik, a mászásnál kell visszamennünk, hogy ott is minden rendben van-e. Mónika szerint pár hét múlva ül és mászik majd.

Holnap beiratom Regit óvodába. Komolyan mondom, annyira rosszul esik. Egyrészt mert már nagyon szereti a bölcsit, ma elmesélte, hogy mit csinált Csoma, Lilla, Borika és Bálint. Eddig csak Csomáról hallottam. Másrészt mert olyan nagy már, most született és annyira telik az idő. S ő is beszél, beszél, beszél. Most meg mamázik. Itt volt ma apám megvizsgálni Zoét, kérdezte Regit, átmegy-e hozzájuk játszani és persze ment. Kicsit bánt, hogy annyira keveset látom. Pedig tudom, ha bölcsibe fog járni, akkor minden nap ilyen lesz, meg azt is tudom, sok szülő örül a lelke mélyén, ha nincs otthon a gyerek, de én nem. Szeretek velük lenni, még akkor is, ha néha leszívják minden energiámat és ennek R. látja a kárát, mert vele vagyok ingerült. Regire visszatérve: következetesen Katának hív. Visszaköszönnek a gének, mert a saját édesanyámat a bátyámmal mi is Idának szólítottuk egészen kisiskolás korunkig.

Aggaszt, hogy hol fogok dolgozni. Nagyon idegesít. 

Finoman szólva is érdekes. Az új tápszert most már normális mennyiségben issza, azaz egy adag maximum 180 ml. Korábban 100-at evett. A neki készített ételt is meg-megeszi, de míg mondjuk naponta három üvegnyit ehetne, naponta egy fogy. Helyette viszont mindent megszerez, amit mi eszünk. Most éppen egy egész almával gyürkőzik, héjastul. De volt már zsíros kenyér, sőt majonézes is. Nem szabad semmit a keze ügyében hagyni vagy olyan távolságra, amit kúszva elér, márpedig az nagy táv, mert úgy veti rá magát a felnőtt kajára, mintha az élete múlna rajta. 

Az előbb kapott egy pucolt, feldarabolt almát az enyém helyett. Az persze már nem kell. Hihetetlen ez a gyerek. 

Míg Reginél bújtam a táblázatokat, mikor mit lehet adni, Zoénál már csak a legfőbb elveket tartom be, például hogy mézet egyéves koráig ne. A többi mehet és bírja is a gyomra szerencsére. A második gyerekkel az ember lazább. de ennyire? Igen, ennyire.

Regivel több szállodában jártunk már, a kisasszony nem is tudja, milyen jó dolga van. Gyenesdiás volt a legjobb a gyerekek szempontjából. Nem jártam még olyan helyen, ahol az uszodában hatalmas kosár játékot tartottak volna a kicsiknek. A kaskát pedig Regi minden nap kiürítette, nagyjából az volt a játék számára, hogy mindent bedobált a vízbe, hogy Zoé játszhasson vele. Igaz, a húga mindig ugyanazt a zöld teknősbékát választotta és az úszógumiban ringatózva rágta. A játszószoba is szuperül fel volt szerelve, de az udvar volt a legistenibb két hatalmas, fa játszóparkkal, hintákkal, csúszdákkal, homokozókkal, ott is játékokkal. Kint is van csúszdás gyerekmedence, de ez még nem volt feltöltve.

Az utat jól bírták a csajok, majdnem végigaludták. Zoé a végén ébredt csak fel, mondjuk akkor ordított. Az este nem indult túl jól: nem sokkal érkezés után Reginek becsípte a kezét a lift. Pont oda dugta be, ahol a két szárny egymás mögé megy, így azt nem is érzékelte, becsukni nem tudtuk az ajtókat, igaz, így utólag, az sem segített volna. Aztá a szó szoros értelmében kirántottuk az ujját. Nem fájlalta sokáig, de pár nap múlva néztük, hogy csúnyán bedagadt, meg volt neki zúzódva. Tanult belőle, mert onnantól, ha jött a lift, mindig összekulcsolta a hasán a kezét. Meg mi is okultunk. Aztán előbb Zoé, aztán Regi esett le az ágyról, végül Regi életében először a lábára húzta az ajtót. Ekkor mondtam, hogy na, akkor menjünk haza, de onnantól kezdve szerencsére semmi gond nem volt.

Indulás előtt, vasárnap este jutott eszébe a kisasszonynak, hogy ő használja a bilit. Elvittük magunkkal azt is, viccesen felpakolva utaztunk, de megérte, mert tényleg nagyon ügyes, alig van baleset, pedig a szállodában és itthon csak bugyiban van már. (Úgy utaztunk, hogy a lábamnál volt a bőrönd, így nem tudtam letenni a lábamat, csak az ülésen tarthattam törökülésben.) Minden reggel szinte vagy teljesen száraz pelussal ébred, reggel ráül a bilire, pisil. Már a bölcsiben is szólt tegnap, hogy pisilni kell. Szóval haladunk, remélem, nem is lesz visszalépés, mert ősszel oviba csak szobatisztán mehet. Nem hittem volna, de tényleg meg kellett várni, hogy ő lelkileg és testiileg is megérjen rá. Ja, az vicces, hogy mindenhol azt írják, hogy nem szabad a gyerek előtt kiönteni a bili tartalmát. Nálunk Regi maga önti ki a bilit a WC-be, majd használja a WC papírt és szalad kezet mosni. Gondolom, a bölcsiben így látta és azt követi.

Az anyósomnak semmi türelme a szobatisztaságra neveléshez. Vasárnap délután, míg moziban voltunk, ő volt a gyerekekkel. Mire hazaértünk, Regin pelenka, mert állítólag sok volt a baleset, de amin jobban kiakadtam, hogy az anyósom szerint az nem állapot, hogy Regi állandóan a bilin ül, mert úgy nem lehet vele játszani. Na, ha a gyerek állandóan a bilin ült volna, akkor nem lett volna baleset, ami egyébként előfordulhatott, mert fáradt volt, miután nem aludt délután. Ha pedig maga akar bilire ülni, akkor hajrá, ne vegyük már el a kedvét. Élvezi, hogy zenél a bili, ha ő belepisil. Tény, hogy sokszor keveset pisil egyelőre és az is tény, hogy ha játszik, akkor szólni kell neki, hogy üljön rá a bilire, mert baleset lesz, De az elején ez ne legyen már gond! Tegnap anyámék fogalmazták meg: fogalmuk sincs, mi hogyan lettünk szobatiszták, mert nem ők csinálták. Velem Mari volt, Gergő meg a nagymama óvodájában lett a bölcsődei nyári szünet alatt szobatiszta. R. pedig a bölcsiben lehetett szobatiszta, vagyis akkor a szülőknek ezzel nem volt gondjuk.

Nem, nem nálunk szálltak le. Mi már nem akarunk több gyereket. :) Bár néha eszembe jut, de mindig rájövök, hogy egyrészt nekem a várandósság hiányzik, azoknak is csak a pozitív oldalai, de a rosszat gyorsan elfelejti az ember. Másrészt bőven elég két gyereket felnevelni, elindítani az életben.

Éviéknél viszont érkezik a negyedik baba és tegnap végre az is bebizonyosodott, hogy Zoé leendő keresztanyja sem egyedül tartja majd keresztvíz alá a lányomat. Éviéknél novemberben, Erikáéknál december végén, január elején bővül a család. Erikáéknál mondjuk érdekes lesz két gyerekkel a két szobás lakásban, de megoldják. Nagyon örülök nekik, Dóri is jól van, még nem lehet tudni, hogy kisfia vagy kislánya lesz. Lassan össze lehetne írni, mit tudunk nekik átadni. Nagyon sok cuccunk van, nem kell sok mindent venniük. A bátyámat nehezen tudom elképzelni apának, Regire is beszólogatott hétvégén, de majd megtudja, milyen egy gyerek. Amikor nekem nem volt gyerekem, én is marhára tudtam nevelni. 

Zoé névnapját egyik nagyszülőnek sem sikerült megjegyeznie, legalábbis nem köszöntötték fel. R. fel is hozta ezt az anyósomnak viccesen, aki közölte, hogy egyrészt annyit variáltuk a névnap megünneplésének időpontját, hogy már nem tudja követni, másrészt nem akart minket ezért zavarni. A barátaink szerencsére tudtak. Mondjuk R. azt is felrótta, hogy Zoéval mennyivel kevesebbet foglalkoznak, csak Regivel vannak el, ami azért kicsit furcsa. Ebből is sértődés lett. Mielőtt Zoé megszületett, Regit féltettem, hogy háttérbe fogják szorítani, mert milyen jó lesz a kicsit cipelgetni, mint anno Reginél, de nem lett igazam. Ha Regi ott van, szinte nem is vesznek tudomást Zoéról, ha mégis, csak azért, mert Regi éppen nem hajlandó játszani velük. Mindegy, majd változik ez. Zoé persze érzi, hogy másodrendű, mert annak ellenére, hogy nagyon nyitott baba, aki bárki kezében, társaságában jól érzi magát, náluk szinte folyamatosan üvölt. Márpedig, ha ő üvölt, akkor az hangos, szenvedélyes és nem hagyja abba könnyen. Nehezen jön ki a béketűréséből, de akkor nagyon.

Nem győzök hálát adni a sorsnak vagy Istennek, hogy itt vannak velünk a lányok. Annyira jó.

Megjöttünk Gyenesdiásról, nagyon jó szállodában voltunk, igazán bababarátnak mondhatom, tökéletes volt. Aztán tettünk egy kitérőt Győrbe, a barátainkhoz, ott is aludtunk egyet és jöttünk haza. Nagyon jól telt az elmúlt öt nap, majd igyekszem írni róla.

Regi tegnap örvendeztetett meg először a következő mondattal: szeretlek, anya, Mit ne mondjak, könny szökött a szemembe. Sőt, ma azt is kifejtette, hogy szeretem Zoét. A héten hihetetlen apahiánya volt, alig láttuk R-t, annyit dolgozott, meg is látszott a lányokon. Nem voltak rosszak, nyűgösek, csak mások, mint amikor itthon van R. Regi mellesleg rászokott arra, hogy nem anyának hív, hanem Katának (ami az ő kiejtésével tata, ami máskor valóban a tatát jelenti, de a kakát is így mondja, mert r-t, k-t és ű-t, ő-t továbbra sem ejt.) esetleg Katót mond, ahogy az apjától hallja alkalmanként. R. az egyetlen, akitől ezt szeretem, mert olyan kedvesen ejti.

Regi mondta:

mesenézés közben próbálom éreztetni vele, hogy ez az utolsó, jön az olvasás. Erre a lányom: te olvass magadnak, én cicát (mesét) nézek. A mesére azért mondja, hogy cica, mert jó fél évig csak a Cirmos cica, haj című mondókát hallgatta meg a Gyerekdalok összeállításból és azóta is cica a mese. Jó volt anno naponta százszor megnézni a harminc másodperces epizódot. Aztán nézte a többi gyerekdalt is, ennek megfelelően mindet tudja az Elvesztettem zsebkendómet kezdetűtől az Erdő, erdő, erdőig. De a Bóbitát és a Tavaszi szelet is fújja.