adopt

Két és fél hete köhög Zoé. Hol nagyon rondán, hol csak kicsit, de általában éjszaka rosszabb. Így megkértem édesapámat, vizsgálja már meg újra, mert ez így nem normális. Továbbra is csak náthás. de mivel hajlamos asztmára és allergiára is, elég nehezen keveredik ki belőle. Állítólag a szőke, kék szeműek tüdeje gyengébb. Nekem kicsit meredek ez az elmélet, de oké. legyen. Mondjuk Zoé inkább szürkéskék szemű, mint az apukája és barna hajú, ami néha, ha úgy süti a nap, gyönyörű vörös árnyalatot kap. Mellesleg a lány alig-alig hasonlít ránk. A szeme színe R-ré, a szeme vágása az enyém, de a többi rejtély. :)

Ma este elkezdett kúszni. Éppen ma reggel néztem, hogy a karját előrenyújtva, kissé megkapaszkodva jut előre, de a lábát nem használja. Erre ma este, persze a számítógépet akarta megszerezni, elkezdett szabályosan mászni. Kicsit aggódtam, hogy nem fog vagy csak később, mert mostanában sokat vagyunk az udvaron vagy a játszótéren Regi miatt és persze ott Zoé vagy kocsiban van, vagy kézben. Mozogni viszont nem tud.

Regi mostanában mindenre megkérdezi, hogy ez micsoda, de azt is, hogy ki hozta vagy ki vette. Az utolsó szöget is meg kell mondani, h ki vette. Múltkor R. valamit rosszul mondott, erre Regi kijavította, hogy nem, azt a nyuszi hozta. Bámulatos a memóriája. Eddig a Tavaszi szél volt a kedvenc dala, ma a Bóbitával lepett meg. A szobatisztaság viszont nem alakul. Bő két órát elvan pisilés nélkül, de aztán bepisil. Ma este közölte, h ..bepisiltem megint". Mondom, van rajtad pelenka, csak pisiltél. Igen? Ja, ez is állandó szófordulat: Bármit mondunk, visszakérdez, hogy igen? Amikor itthon vagyunk és nem alszik, nincs pelus. Csak megtanulja idővel.

Itt tavasz és végre kezdem én is jól érezni magam a bőrömben. Mondjuk estére elfáradok, ezt R. is érzi, mert elég gyakran morgok vele, de néha ő is eleget morog. Nehéz azért neki mindenhol megfelelni, a munkahelyén, a családnak, velem és a gyerekekkel is kellene időt tölteni, így magára semmi nem marad. Én meg nagyon vágyom néha felnőtt szóra, mert imádom a gyerekeimet, de néha jólesik más társaság is.

Regi pillanatnyilag hetente háromszor-négyszer jár bölcsibe délelőtt és bár reggel nem mindig indul nagy lelkesedéssel, szereti. A hét elején mindig boldog, hogy mehet, hétfőn kabátban reggelizett, hogy induljanak már. A hét második felére azért elfárad. Voltam az utcánkban lévő óvodában látogatóban. Érdekelt az intézmény is, de igazából arra szerettem volna ráerősíteni, hogy ne tegyék át a gyereket a másik, szintén körzetes oviba. Ez az intézmény nekem nagyon tetszik, kicsi, összesen három csoport van benne, ráadásul tiszta csoportok és nem vegyesek. Van annak előnye, hogy a 3 évesek a 6 évesekkel vannak, de annak is, hogy végig ugyanazokkal a gyerekekkel járnak. A vezető szerint nekünk a másik, lakótelepi óvoda jobb lenne, mert ott négy csoport van és Regi évvesztes lesz, így ott szépen végigjárná minitől a nagycsoportig, míg itt kicsi, középső, nagy és még egyszer nagy lesz. De szerintem ez nem baj. Azért vicces, hogy az embernek már az óvodai beíratásnál kampányolnia kell a gyerek érdekében. Régebben nem értettem, minek ehhez ismerős, hiszen beíratja a gyereket az ember és kész, de most már látom. Az mondjuk nagyon durva, de sajnos ez mindenhol így van, hogy 25-30-an vannak egy csoportban. Mennyire tudnak így figyelni rájuk?

Zoé múlt héten rossz passzban volt, konkrétan péntektől vasárnapig ordított, ha nem kézben volt. Ha cipeltük, semmi baj. Aztán hétfőn felébredt és visszakaptam az én kis tündérkémet, aki jól elvan pár percet egyedül is, aki próbálja megszerezni a játékokat a földön, aki szépen eszik. Az alvás egyre jobb, de azért éjszaka még 3-szor, négyszer vissza kell adni a cumiját. Most éppen teljesen külön fázisban alszanak Regivel nappal. Regi délben alszik, Zoé meg délelőtt és délután. Így az én pihenésem ugrott, de nem gond. Furcsa, éjjel sokkal éberebb vagyok, kivéve, ha pár perccel az után ébred valamelyik, hogy én elaludtam, Na, azt rosszul tűröm, főleg azért, mert kómás vagyok, de azért is, mert én nagyon nehezen alszok el bármilyen fáradt is legyek.

Megvettük az ajtókat a garázskapunk. Most csiszolgatom őket. Eleinte géppel csináltam, de persze elromlott megint. Azt mondja apám, nem én tehetek róla, ő használta első alkalommal rosszul és azóta mindig félrecsúszik a csiszolópapír és a végén ledarálja. Így most marad a kézi munka. Dezső, aki csinálni fogja, agyal rajta, hogy is lehetne összefogatni az ajtókat, meg aztán sínre tenni őket. A festéket már kiválasztottam hozzájuk, bárcsak tartanánk már ott, hogy fel vannak rakva és lehet őket festeni. Addig ki akarjuk pakolni a garázst is, mert tele vagyunk lommal, építési hulladékkal. Nem olyan sok, hogy egy konténert meg lehessen tölteni, de ahhoz meg rengeteg, hogy beleférjen a sima kukába, építési anyagot pedig ki sem szabad dobni. Így arra gondoltam, ha végre lesz a városban lomtalanítás, akkor megszabadulunk mindentől. Kitesszük a ragasztókat, cementeket is, a lomizók hátha elviszik. Használható még, de nekünk már nem kell.

Regire visszatérve: be nem áll a szája, Hihetetlen, mennyi mondókát és dalt tud. Bármit kezdek el énekelni, folytatja. Sőt, újakat is hoz haza a bölcsiből. Zoét nagyon szereti, R. mesélte, hogy amikor megy érte, mindig mondja, hogy jön haza Zoéhoz. Alapvetően helyesen beszél, a babanyelv eltűnt, a meleg most már meleg és nem vá, a duduá is kikopott, helyette szépen mondja az autót. Egy aranyos dolog van: mi a sütibe megyünk ki és nem az udvarra. A kutyánk Süti, gondolom, innen jött, hogy megyünk ki Sütihez.  Ha végre kész lesz a garázs, meg benne a játszótér, kiteszem a járókát is. Benn úgysem használjuk, Zoét leginkább a földre teszem le hemperegni,  a kertben viszont kell, mert nem lehet mindig a fűben majd. A kertünk egyre szebb: vettünk barkafát, árvácskákat, százszorszépet, rakat muskátlit, telepítettünk sziklakertet és még jön egy szivarfa is. Két tuját, ami négy-öt éve vegetál, átültettünk máshova, hátha ott jobban érzik magukat. A karácsonyi fenyőnk viszont valószínűleg nem marad meg, mert Süti rendszeresen lepisili. Érdekes módon, mást nem, de azt igen.

Regi megint beteg. Kicsit elegem van belőle, bár remélem, csak véletlen egybeesés, hogy kétszer fél napot töltött a bölcsiben, a harmadik napra beteg lett. Valószínűleg már éjszaka sem volt jól, mert szinte folyamatosan kiabált, sikoltozott, fájlalta a hasát, de ez utóbbi az elmúlt napokban inkább azt jelenti, hogy simogassam a hasát. Reggelre már náthás volt, felhívtam a bölcsit, hogy nem megy. s meg akartak győzni, hogy nincs annak a gyereknek semmi baja. Kösz. Délben megmértem a lázát, 38,1. Az a sanda gyanúm, de ne legyen igazam, hogy mindenkit beengednek, ha beteg, ha nem, Ahogy engem meg akarnak győzni róla, hogy a betegnek tűnő gyerek nem beteg, más szülőt is meg akarnak, és az, aki dolgozik, persze, hogy örömmel veszi, ha mehet a gyerek közösségbe. De könyörgöm, ennyit számít a pénz? Ez egy magánbölcsi, egy délelőtt ezer forint, egész napra 2300 lenne, de oda még mindig nem jutottunk el. Lehet, mi vagyunk a hülyék, hogy kicsit betegen nem visszük, de nem lenne jó, ha még jobban belemászna, így is drukkolok, hogy Zoé ezúttal megússza. Vihetnénk állami bölcsibe is, fel tudnánk vetetni, de nem akarom, mert szeptembertől vagy októbertől úgyis ovi van, akkor minek szokjon megint új helyre. Meg nem szeretném, ha ő lenne a doktor bácsi unokája, akivel kivételeznek. Itt egy a sok közül és kész. 

Zoé befejezte a tornát, Ezt gyorsan letudtuk végre, Ha elkezd kúszni, akkor megyünk kontrollra. Nagyon ügyesen forog, mindenhova eljut, ahova akar. S szerencsére hosszan is forog, a gyógytornász szerint ez nagyon fontos, mert így erősödnek az izmai. Annyira szeretem ezt a gyereket is. Már nem is emlékszem, milyen volt nélkülük. S hogy ki ne hagyjam: ma volt az első éjszaka, amit végigaludt. Más kérdés, hogy Regi nem, de mindenesetre Zoénál van remény. Regi még mindig köztünk alszik. Minden este visszaviszem a helyére, de éjjel megjelenik. Pedig nálunk nagyon sokáig nem volt ez jellemző, most meg csak ez van.

A húsvét jól telt. Volt nagy tojáskeresés, sőt van is. Regi időről-időre megkeresi a kosarát, benne a tojásokkal és elindul a lakásban tojáskeresésre. Én meg lopom ki a csokikat a kosárból és rejtem el őket újra és újra. Közben meg nagyokat nevetünk. Kapott sok okos játékot a nyuszitól. Csak éppen babát nem. Szombaton már éreztem, hogy baj lesz, amikor öltözés közben megjegyezte, hogy hátha hoz babát a nyuszi. Aztán nem kapott a nagyszülőktől babát. Vasárnap meg tőlünk sem, így szomorúan megjegyezte többször, hogy nem hozott babát a nyuszi. R. aztán megsajnálta, elrohant a benzinkútra és vett neki. Szegényt biztos, hogy vasárnapi apukának nézték...

Előrebocsátom, soha nem szerettem a telet. Hideg, nedves, nyirkos, nem vagyunk barátok. Mi, itt az Alföldön egészen jól megúsztuk eddig az égi áldást. Azt hittem, elővehetem a tavaszi cuccokat, sőt elő is vettem, vastag ruhák egy részét elpakoltam, erre március végén mi van? Hó. ki sem tudok mozdulni a gyerekekkel ebben a havas esőben. 

Zoé mozgása egyre szebb. Már mindenhova eljut, ahova menni akar. Nem feltétlenül forogva, hanem valahogy billegteti a testét meg löki magát. Annyira figyel! Bárki idegen jön, felméri, ki az. S általában mosolyog.

Regi jövő héten kezdi újra a bölcsit. Kell neki a gyerektársaság, nem vagyok neki elég. Remélem, szeretni fogja. Aztán meg jön a nyár, mert szerintem a tavasz kimarad idén és lehet pancsolni, játszóterezni újra. Nem is tudom, hol olvastam, hogy a gyerek (is) a nyári hónapokból töltődik fel és így vészeli át a telet.

R. jól van. Sokat segít, pakol, mos, tereget, vasal. Néha már szégyellem, hogy mennyire részt vesz a háztartási munkában. Az meg zavar, hogy hiába pakolok állandóan, valamilyen szinten mindig kupi van, mert Regina is pakol. Közben meg nagyon is rendszerető, a fiókokat becsukja, ha nyitva vannak, csak győzzem elhúzni a kezem, ha éppen ott van, az ajtót is behúzza maga után. Vagy éppen, ha a kirakójának egy darabja nem pontosan a helyén van, azt is megigazítja. Közben meg állandóan kiszedi a szekrényből a ruhákat, persze sokszor a legalsót meghúzva kirángatja az egészet, mert fel kell öltöztetni a babáját. Én meg pakolhatok.

Tegnap nagyon aranyos volt, amikor látta, hogy felébredt Zoé, közölte, hogy ,,Jó reggelt, Zoé vagy inkább talán Zoi, mert az é-t itt nagyon érdekesen mondja. Szobatisztasággal sehogy nem állunk. Zoé születése előtt nem volt rossz a helyzet, most pár naponta, ha belepisil a bilibe, a WC-szűkítőről éppen hallani sem akar. Eddig meg a biliről nem akart. Múltkor kérdeztem, hogy nem szeretne-e bugyit felvenni, erre rohant a szekrényemhez és kivett egyet az enyéim közül. Mondtam, hogy azért nem erre a műfajra gondoltam még... Tudom, van még idő, de kicsit úgy érzem, hogy haladni kellene. Öt hónap múlva óvodába megy, ott elvárás a szobatisztaság. De majd nyáron, hátha...

Lassan öt éve lakunk itt és a kertünk sehogy sem áll. Szép benne a fű, van egy nagy bokor, amit még az előző tulaj ültetett és ennyi. Illetve van még két kókadozó tuja, hármat már kipisilt Süti, ezek még élnek, de nincsenek jó állapotban., Idén nagy terveim lennének, de félek, Süti mindent elintéz, Valami tipp a fiú kutya pisje ellen? Mert tényleg nem ás, nem kapar, csak pisil. Azt meg neki is kell, tudom.

A napokban kitaláltam, hogy vegyünk a gyereknek várat, hintával. csúszdával ugyanolyan rönkfából, mint a hintaágyunk is, Csak hát nem lesz-e sok egy viszonylag kis kertbe nulla növényzet mellé? Szeretnék levendulát ültetni az utak mellé mintegy sövényként. A kerítésekre idén is teszünk muskátlikat, meg most az ablakba is, hogy eddig ez nem jutott eszembe? Illetve eszembe jutott, de Bömbi szétkapta volna, így lemondtam róla. Lesz paradicsomunk. csak pár tő, hogy reggelire szedhessünk a növényből. Szeretnék egy gyorsan növő sövényt is, az egyik fal ugyanis eléggé lepusztult, hiába festjük, málik róla a festék, az eső miatt tiszta föld, el kéne takarni. Jó lenne egy szivarfa a kert közepére, de tavaly nem lehetett kapni. S végre kellene ajtó a garázsra is. Ez nem olyan egyszerű, mi ugyanis ezt nézzük a nappaliból, így a szokványos garázsajtó szóba sem jöhet. Régi ajtót szeretnék venni, polgári házból valót, azt kellene lefesteni, felújítani és felrakatni. Mivel nálunk a garázs hatalmas, eredetileg műterem volt, így az egyik fele szintén játszópark lesz, Ki kell festeni újra, felszerelek egy hintát Reginek, magamnak, felállítjuk a trambulint, kinn a kertben a homokozó, igazi kis paradicsom lesz. :) R-nek már el sem merek mindent mondani, kezd anyagi csőd lenni a tervezgetésem.

Míg a kórházban vártam a dokira, egy két-hároméves kislány szaladgált a folyosón az apukájával. Én csak néztem, néztem, sóvárogtam, aztán rádöbbentem, nem kell irigykednem, én is anya vagyok. Sőt, két kislány anyukája. S ez olyan jó érzés volt! Azért a sok-sok éves várakozás a rendelők előtt, gyermektelenül, gyermekre várva csak nem múlt el nyomtalanul. S azt sem felejtem el soha, amikor Ági már benn feküdt Anna születését várva, beszélgettünk a folyosón, pont ott, ahol ma is ücsörögtem és vittek egy nőt hordágyon valószínűleg abortuszra gyerekkel a méhében és hoztak vissza 20 perc múlva gyermektelenül. Akkor, ott, üvölteni tudtam volna. Sőt, még most is, meg bármikor, amikor eszembe jut ez a kép. Pedig ennek már több mint három éve. Valószínűleg száz év alatt sem megy ki a fejemből. 

Voltam ma nőgyógyásznál, olyan a belső berendezésem, amilyen a nagykönyvben le van írva, cisztának se híre, se hamva. Azt mondja a doki, hogy várjunk még pár hónapot, ha utána sem műlik a pecsételgetés, akkor kapok nagyobb hormontartalmú fogamzásgátlót.

Érdekes, ehhez a dokihoz szívesen megyek, nem zavar, hogy ,,kotor" bennem, annyira finoman csinálja, hogy észre sem veszem, meg közben jót is beszélgetünk. A két szülés után meg a terhesgondozás alatt volt időm levetkőzni a gátlásaimat, eleget találkoztunk. Nagyon szeretném, ha beállna a ciklusom, mert az, hogy egy hónapban mindössze egy hét tiszta, nem tesz boldoggá. Sőt, házisárkánnyá tesz.

Zoé tegnap sokat sírt, okkal. Front is volt, meg a foga is jött. Az első ma reggelre törte át az ínyét, a második is nagyon ott van már, napokon belül megérkezik az is, ha már nincs kinn. Eljött a szeparációs szorongás is. Ha nem lát, hatalmas könnycseppekkel a szemében sír. Apa persze pótolja a hiányomat. :) Regivel szemben nagy franc azért. Éppen ma este lestem meg őket. Regi szórakoztatta Zoét, a kicsi ezen nagyokat nevetett, de mikor meglátott, azonnal elővette a ,,Regi bánt-sírást". Mondjuk van, amikor Regi is csúnyán bánik vele, szándékosan, máskor meg véletlenül. Múltkor Zoénak vérzett a füle, nem tudom, magának kapott-e bele, vagy Regi volt, ma karmolás az állán. Ilyen a kisebbek élete. Igaz, Regi meg jól tűri, ha Zoét dédelgetem, de amint leteszem, bemászik az ölembe. De kitúrni, szinte soha nem akarja. Nehéz lehet neki, eddig ő volt a kicsi, illetve legfőképpen az egyetlen, most meg ő a nagy és osztoznia kell. Éppen múltkor néztem Éviéknél, hogy Kincső milyen kicsinek tűnik a két nagyobb testvére mellett, holott csak fél évvel fiatalabb Reginél. Regi meg milyen nagynak tűnik Zoé mellett. Viszonyítás kérdése az egész.

A hétfői gyógytorna nagyon kemény volt. Ott igazából fel sem fogom, hiszen úgy készülök, hogy lesz sírás, de utána azért, amikor hazaértünk, remegtem a feszültségtől. Mónika nem is tudott vele dolgozni, egyszer vissza is adta, hogy nyugtassam meg, mert úgy zokogott, hogy alig kapott közben levegőt és fuldoklott szinte. Aztán korábban el is engedte, mert mint mondta, Zoé annyira ellene dolgozik, hogy nem lehet vele mit kezdeni. Pedig tud mindent, ez érződik. S hazaértünk, Zoé meg persze megmutatta, valóban tud mindent: azonnal hátról hasra fordult, vagyis egy héttel a hasról hátra fordulás után ezt is megtanulta. Aztán napokig csend, tegnap pedig elkezdett pörögni, és fél órákat hempereg ide-oda. Szóval el kell felejtenem azt, hogy ott hagyom a pelenkázón, ha Regi nincs a közelben, mert most már képes magától leesni. :)

Egyébként továbbra is boldog baba, keveset sír, de akkor nagyon. Karakán csaj lesz. Regi imádja, néha túlságosan is, ami aztán átcsap kis kakaskodásba. De Zoé egyre jobban viseli, sőt, neki ez a természetes. Regiben meg annyi a szeretet és annyi szeretetet vár, hogy néha úgy érzem, kevés vagyok kettőjüknek. De amíg ők ezt nem érzik, nagy baj nem lehet.

Még csak pár hete, hogy írtam, ágyő PCOS. Hát nem. Vagy nem tudom. Mindenesetre minden kezdődik újra. Mielőtt elkezdtem volna szedni a Meforalt, függetlenül attól, hogy szedtem-e fogamzásgátlót vagy sem, a ciklus 14. napján elkezdtem barnázni és ez a pecsételgetés eltartott a menstruáció kezdetéig. Ami azt jelentette, hogy egy hónapban hét tiszta nap volt. (Erre mondta anno az egyik nagyokos nőgyógyász, hogy ezzel együtt kell élni. Kösz!) Most, hogy fogamzásgátlót váltottam, mert már nem szoptatok, minden visszatért a régi kerékvágásba, vagyis megint vmi sárgatest-elégtelenség lehet olyankor. Várok még egy hónapot, nem akarok azonnal nyavalyogni, de ha nem javul, irány a nőgyógyász, ultrahang, ha vannak ciszták, újra endokrinológus. Még jó, hogy úgy váltunk el pár hete, hogy két év múlva kontroll.

Ma három éve, hogy kiderült, Regi úton van. Az is pont ilyen pocsék nap volt, mint a mai. Soha nem felejtem el, anyám felhívott valamiért én meg morogtam vele, hogy fáradt vagyok, nyűgös vagyok, elegem van. Péntek volt. Ma is nyűgös vagyok. Tegnap eltört a barna babakocsink váza. És persze aluminiumhegesztést kevesen vállalnak.Volt, aki kerek perec megmondta. neki ez kis munka, nem vállalja. Előtte bepróbálkozott azzal, h a minimum munkaidőt, fél órát ki kell fizetni, 1900 forint, mondtam, nem gond állom. Akkor  se csinálja meg. Tomboltam dühömben. R. egész délelőtt szaladgált, mire protekcióval talált egy embert, aki megcsinálja. Azért vicces. Amikor a kereke lyukadt ki, a bicikliszerelők hajtottak el, végül autógumisok csinálták meg, most meg traktorszerelőket ajánlottak még, Nehéz ügy egy babakocsi. Persze mi vagyunk a hibásak, túlterheltük, múltkor Regi nagyjából befeküdt Zoé mellé.

Voltam ma az Aldiban, ott meg leállt a pénztár. Az összes. Mondták, pakoljunk vissza. Visszapakoltunk, mégis megy. Odaérek a kasszához, mégse megy. Aztán csak megjavították, kaptunk egy finom csokit a várakozásért cserébe. 

Zoének most nem annyira jött be a torna. De nem lehet minden tökéletes. Mondjuk eleve nyűgös volt, mire odaértünk, hiszen neki az a déli alvásideje pont, de ekkora van időpontunk, így hetente egyszer ki kell bírnia. Azt meg nekem, hogy így csúszik az egész délutáni program, tegnap ki is hagyta a délutáni alvást, ami azt jelentette, hogy kettőtől fél nyolcig volt fenn. Végül R. tudta elaltatni. Zoé alapból nagyon apás, ha meglátja, már vigyorog is.