Regi megint beteg. Kicsit elegem van belőle, bár remélem, csak véletlen egybeesés, hogy kétszer fél napot töltött a bölcsiben, a harmadik napra beteg lett. Valószínűleg már éjszaka sem volt jól, mert szinte folyamatosan kiabált, sikoltozott, fájlalta a hasát, de ez utóbbi az elmúlt napokban inkább azt jelenti, hogy simogassam a hasát. Reggelre már náthás volt, felhívtam a bölcsit, hogy nem megy. s meg akartak győzni, hogy nincs annak a gyereknek semmi baja. Kösz. Délben megmértem a lázát, 38,1. Az a sanda gyanúm, de ne legyen igazam, hogy mindenkit beengednek, ha beteg, ha nem, Ahogy engem meg akarnak győzni róla, hogy a betegnek tűnő gyerek nem beteg, más szülőt is meg akarnak, és az, aki dolgozik, persze, hogy örömmel veszi, ha mehet a gyerek közösségbe. De könyörgöm, ennyit számít a pénz? Ez egy magánbölcsi, egy délelőtt ezer forint, egész napra 2300 lenne, de oda még mindig nem jutottunk el. Lehet, mi vagyunk a hülyék, hogy kicsit betegen nem visszük, de nem lenne jó, ha még jobban belemászna, így is drukkolok, hogy Zoé ezúttal megússza. Vihetnénk állami bölcsibe is, fel tudnánk vetetni, de nem akarom, mert szeptembertől vagy októbertől úgyis ovi van, akkor minek szokjon megint új helyre. Meg nem szeretném, ha ő lenne a doktor bácsi unokája, akivel kivételeznek. Itt egy a sok közül és kész.
Zoé befejezte a tornát, Ezt gyorsan letudtuk végre, Ha elkezd kúszni, akkor megyünk kontrollra. Nagyon ügyesen forog, mindenhova eljut, ahova akar. S szerencsére hosszan is forog, a gyógytornász szerint ez nagyon fontos, mert így erősödnek az izmai. Annyira szeretem ezt a gyereket is. Már nem is emlékszem, milyen volt nélkülük. S hogy ki ne hagyjam: ma volt az első éjszaka, amit végigaludt. Más kérdés, hogy Regi nem, de mindenesetre Zoénál van remény. Regi még mindig köztünk alszik. Minden este visszaviszem a helyére, de éjjel megjelenik. Pedig nálunk nagyon sokáig nem volt ez jellemző, most meg csak ez van.
A húsvét jól telt. Volt nagy tojáskeresés, sőt van is. Regi időről-időre megkeresi a kosarát, benne a tojásokkal és elindul a lakásban tojáskeresésre. Én meg lopom ki a csokikat a kosárból és rejtem el őket újra és újra. Közben meg nagyokat nevetünk. Kapott sok okos játékot a nyuszitól. Csak éppen babát nem. Szombaton már éreztem, hogy baj lesz, amikor öltözés közben megjegyezte, hogy hátha hoz babát a nyuszi. Aztán nem kapott a nagyszülőktől babát. Vasárnap meg tőlünk sem, így szomorúan megjegyezte többször, hogy nem hozott babát a nyuszi. R. aztán megsajnálta, elrohant a benzinkútra és vett neki. Szegényt biztos, hogy vasárnapi apukának nézték...
