adopt

Eddig azt hittem, a világgal van baj, de nem, velem. Apróságoktól eltekintve nem örülök semminek. Lassan csak túlélem és nem élvezem a napokat. Mindenben a rosszat látom. Nem bírok aludni akkor sem, ha lehet. Jó ideig azt hittem, Zoé éjszakai felkelései szívnak le, de nem. Már vagy két hete csak kétszer-háromszor kell hozzá kelni, nem tízszer, tizenötször, mint eddig. S most még rosszabb, mint anno. R. panaszkodik, hogy nem bújok hozzá, Ettől még rosszabb feleségnek érzem magam, mint eddig. Anyaként meg.... Lehetnék jobb is. Olyan, aki nem veszíti el a türelmét. Most meg tűrök, tűrök, látszólag nem zavarnak a gondok, aztán egy apróságnál robbanok vagy éppen összeroppanok. Mi a fene ez? Jöjjön már a tavasz. Hátha az segít, mert így bedilizek.