Húha, több mint egy hónapja nem írtam? Mindig vártam, hogy jó dolgokról számolhassak be és ezek szerint sokat kellett várni. Zoé lassan kimászik a ki tudja már hányadik asztmatikus hörghurutjából. Két hete voltunk vele tüdőgyógyásznál, kimondták azt, amit eddig is sejtettünk, hogy ez nagyjából asztma, csak ilyen korban ezt még nem jelenthetik ki, mert szerencsére kinőheti. Úgy legyen. Ehhez jön hozzá a refluxa, amit valószínűleg egy vele született porcgyengeség is nehezít, ez ugyanis nem tartja rendesen a tüdőt. De a refluxtól megszabadulunk, amint tud ülni és állni és szerencsére egyre gyakrabban bemutatja, hogy tud. A porcok meg kb. hároméves korára megerősödnek, de addig bizony hajlama lesz mindenféle légúti megbetegedésre.
Csúnyán hangzik, de éjszakánként, amikor úgy köhögött órákig a kezemben, hogy azt hittem, megfullad, sokszor hibáztattam magam. Egyrészt, hogy ha van az embernek egy egészséges gyermeke, minek kockáztat megint. Másrészt, hogy milyen anya vagyok én, aki nem tudom minden bajtól megvédeni ezt a tündért. Mert az. Aranyos, kedves, mosolygós, nyitott, barátkozó. Csak hát nem alszik. De ő ilyen. Valószínűleg soha nem lesz nagy alvásigényű. Most, hogy három asztma elleni sprét használunk egyszerre és a refluxára is kapott savcsökkentőt, rohamosan javult az állapota. Ehhez mondjuk kellett még egy gyerekorvos a tüdőgyógyászon és apámon kívül, egy vérvétel meg egy röntgen. Egy nyeletéses, izotópos röntgen még vár rá, de remélem, azt már megússzuk. A vérvételen mondták, hogy fogjam meg a gyereket. Nem ismertek ezek az emberek engem, gondoltam, a gyerekért mindent, én megfogom. Hülye módon végignéztem, hogy vesznek a fejéből vért. Aztán mondták, hogy ez a véna bealvadt, szúrnak egy másikat. Itt csuklottam össze először. Aztán a vérvétel után másodszor. Így 40 percet voltunk benn, ebből 20-at az ágyon fekve töltöttem, Zoé meg vigyorgott rajtam a véres fejével. S csak aztán jött a röntgen. A lényeg, hogy egyik helyen sem láttak semmi nagyon rosszat.
A csajok kaptak fülbevalót. Sokáig tiltakoztam ellene, mondván majd, ha ők akarnak, stb. De aztán a keresztelőre Zoé olyan szép fülbevalót kapott, hogy kilövettük a fülét. Nem zavarta, azt jobban fájlalta, hogy le kell feküdnie. Aztán persze Regi is igényt tartott fülbevalóra és becsületére legyen mondva, meg sem nyikkant. Nagyon büszke voltam rá.
Regi lassan két hete, hogy itthon van, mert apámék szerint ő hozza haza a betegséget Zoénak. Ez igaz. De szegényt úgy sajnálom, mert mást sem lát, csak azt, hogy Zoét cipelem, a refluxa miatt ugyanis szinte folyamatosan függőlegesen kell tartani, ha meg leteszem, persze üvölt. Most pedig beszorultunk a lakásba is a nagy meleg miatt, szóval nem nagy móka. Mégis jól tűri, meg próbálom szeretgetni, amennyit csak lehet. Rengeteget fejlődik most. Megtanult végre ugrálni, tud gombolni, felveszi maga a szandálját, levetkőzik, szobatiszta, maga megy a WC-re, kezet mosni, stb. Hirtelen annyira nagylány lett. Tegnap voltam az első óvodai szülőin. Tulipán lesz a jele. A szülői két órán át tartott. Mire lekászálódhattunk azokról a kis székekről, nem éreztük a fenekünket. De legalább mindenki egyetértett, hogy varratni kell rájuk párnákat.
Majd még írok, csak Zoé felébredt.
