Itt tavasz és végre kezdem én is jól érezni magam a bőrömben. Mondjuk estére elfáradok, ezt R. is érzi, mert elég gyakran morgok vele, de néha ő is eleget morog. Nehéz azért neki mindenhol megfelelni, a munkahelyén, a családnak, velem és a gyerekekkel is kellene időt tölteni, így magára semmi nem marad. Én meg nagyon vágyom néha felnőtt szóra, mert imádom a gyerekeimet, de néha jólesik más társaság is.
Regi pillanatnyilag hetente háromszor-négyszer jár bölcsibe délelőtt és bár reggel nem mindig indul nagy lelkesedéssel, szereti. A hét elején mindig boldog, hogy mehet, hétfőn kabátban reggelizett, hogy induljanak már. A hét második felére azért elfárad. Voltam az utcánkban lévő óvodában látogatóban. Érdekelt az intézmény is, de igazából arra szerettem volna ráerősíteni, hogy ne tegyék át a gyereket a másik, szintén körzetes oviba. Ez az intézmény nekem nagyon tetszik, kicsi, összesen három csoport van benne, ráadásul tiszta csoportok és nem vegyesek. Van annak előnye, hogy a 3 évesek a 6 évesekkel vannak, de annak is, hogy végig ugyanazokkal a gyerekekkel járnak. A vezető szerint nekünk a másik, lakótelepi óvoda jobb lenne, mert ott négy csoport van és Regi évvesztes lesz, így ott szépen végigjárná minitől a nagycsoportig, míg itt kicsi, középső, nagy és még egyszer nagy lesz. De szerintem ez nem baj. Azért vicces, hogy az embernek már az óvodai beíratásnál kampányolnia kell a gyerek érdekében. Régebben nem értettem, minek ehhez ismerős, hiszen beíratja a gyereket az ember és kész, de most már látom. Az mondjuk nagyon durva, de sajnos ez mindenhol így van, hogy 25-30-an vannak egy csoportban. Mennyire tudnak így figyelni rájuk?
Zoé múlt héten rossz passzban volt, konkrétan péntektől vasárnapig ordított, ha nem kézben volt. Ha cipeltük, semmi baj. Aztán hétfőn felébredt és visszakaptam az én kis tündérkémet, aki jól elvan pár percet egyedül is, aki próbálja megszerezni a játékokat a földön, aki szépen eszik. Az alvás egyre jobb, de azért éjszaka még 3-szor, négyszer vissza kell adni a cumiját. Most éppen teljesen külön fázisban alszanak Regivel nappal. Regi délben alszik, Zoé meg délelőtt és délután. Így az én pihenésem ugrott, de nem gond. Furcsa, éjjel sokkal éberebb vagyok, kivéve, ha pár perccel az után ébred valamelyik, hogy én elaludtam, Na, azt rosszul tűröm, főleg azért, mert kómás vagyok, de azért is, mert én nagyon nehezen alszok el bármilyen fáradt is legyek.
Megvettük az ajtókat a garázskapunk. Most csiszolgatom őket. Eleinte géppel csináltam, de persze elromlott megint. Azt mondja apám, nem én tehetek róla, ő használta első alkalommal rosszul és azóta mindig félrecsúszik a csiszolópapír és a végén ledarálja. Így most marad a kézi munka. Dezső, aki csinálni fogja, agyal rajta, hogy is lehetne összefogatni az ajtókat, meg aztán sínre tenni őket. A festéket már kiválasztottam hozzájuk, bárcsak tartanánk már ott, hogy fel vannak rakva és lehet őket festeni. Addig ki akarjuk pakolni a garázst is, mert tele vagyunk lommal, építési hulladékkal. Nem olyan sok, hogy egy konténert meg lehessen tölteni, de ahhoz meg rengeteg, hogy beleférjen a sima kukába, építési anyagot pedig ki sem szabad dobni. Így arra gondoltam, ha végre lesz a városban lomtalanítás, akkor megszabadulunk mindentől. Kitesszük a ragasztókat, cementeket is, a lomizók hátha elviszik. Használható még, de nekünk már nem kell.
Regire visszatérve: be nem áll a szája, Hihetetlen, mennyi mondókát és dalt tud. Bármit kezdek el énekelni, folytatja. Sőt, újakat is hoz haza a bölcsiből. Zoét nagyon szereti, R. mesélte, hogy amikor megy érte, mindig mondja, hogy jön haza Zoéhoz. Alapvetően helyesen beszél, a babanyelv eltűnt, a meleg most már meleg és nem vá, a duduá is kikopott, helyette szépen mondja az autót. Egy aranyos dolog van: mi a sütibe megyünk ki és nem az udvarra. A kutyánk Süti, gondolom, innen jött, hogy megyünk ki Sütihez. Ha végre kész lesz a garázs, meg benne a játszótér, kiteszem a járókát is. Benn úgysem használjuk, Zoét leginkább a földre teszem le hemperegni, a kertben viszont kell, mert nem lehet mindig a fűben majd. A kertünk egyre szebb: vettünk barkafát, árvácskákat, százszorszépet, rakat muskátlit, telepítettünk sziklakertet és még jön egy szivarfa is. Két tuját, ami négy-öt éve vegetál, átültettünk máshova, hátha ott jobban érzik magukat. A karácsonyi fenyőnk viszont valószínűleg nem marad meg, mert Süti rendszeresen lepisili. Érdekes módon, mást nem, de azt igen.
