Voltam ma nőgyógyásznál, olyan a belső berendezésem, amilyen a nagykönyvben le van írva, cisztának se híre, se hamva. Azt mondja a doki, hogy várjunk még pár hónapot, ha utána sem műlik a pecsételgetés, akkor kapok nagyobb hormontartalmú fogamzásgátlót.
Érdekes, ehhez a dokihoz szívesen megyek, nem zavar, hogy ,,kotor" bennem, annyira finoman csinálja, hogy észre sem veszem, meg közben jót is beszélgetünk. A két szülés után meg a terhesgondozás alatt volt időm levetkőzni a gátlásaimat, eleget találkoztunk. Nagyon szeretném, ha beállna a ciklusom, mert az, hogy egy hónapban mindössze egy hét tiszta, nem tesz boldoggá. Sőt, házisárkánnyá tesz.
Zoé tegnap sokat sírt, okkal. Front is volt, meg a foga is jött. Az első ma reggelre törte át az ínyét, a második is nagyon ott van már, napokon belül megérkezik az is, ha már nincs kinn. Eljött a szeparációs szorongás is. Ha nem lát, hatalmas könnycseppekkel a szemében sír. Apa persze pótolja a hiányomat. :) Regivel szemben nagy franc azért. Éppen ma este lestem meg őket. Regi szórakoztatta Zoét, a kicsi ezen nagyokat nevetett, de mikor meglátott, azonnal elővette a ,,Regi bánt-sírást". Mondjuk van, amikor Regi is csúnyán bánik vele, szándékosan, máskor meg véletlenül. Múltkor Zoénak vérzett a füle, nem tudom, magának kapott-e bele, vagy Regi volt, ma karmolás az állán. Ilyen a kisebbek élete. Igaz, Regi meg jól tűri, ha Zoét dédelgetem, de amint leteszem, bemászik az ölembe. De kitúrni, szinte soha nem akarja. Nehéz lehet neki, eddig ő volt a kicsi, illetve legfőképpen az egyetlen, most meg ő a nagy és osztoznia kell. Éppen múltkor néztem Éviéknél, hogy Kincső milyen kicsinek tűnik a két nagyobb testvére mellett, holott csak fél évvel fiatalabb Reginél. Regi meg milyen nagynak tűnik Zoé mellett. Viszonyítás kérdése az egész.
