A hétfői gyógytorna nagyon kemény volt. Ott igazából fel sem fogom, hiszen úgy készülök, hogy lesz sírás, de utána azért, amikor hazaértünk, remegtem a feszültségtől. Mónika nem is tudott vele dolgozni, egyszer vissza is adta, hogy nyugtassam meg, mert úgy zokogott, hogy alig kapott közben levegőt és fuldoklott szinte. Aztán korábban el is engedte, mert mint mondta, Zoé annyira ellene dolgozik, hogy nem lehet vele mit kezdeni. Pedig tud mindent, ez érződik. S hazaértünk, Zoé meg persze megmutatta, valóban tud mindent: azonnal hátról hasra fordult, vagyis egy héttel a hasról hátra fordulás után ezt is megtanulta. Aztán napokig csend, tegnap pedig elkezdett pörögni, és fél órákat hempereg ide-oda. Szóval el kell felejtenem azt, hogy ott hagyom a pelenkázón, ha Regi nincs a közelben, mert most már képes magától leesni. :)
Egyébként továbbra is boldog baba, keveset sír, de akkor nagyon. Karakán csaj lesz. Regi imádja, néha túlságosan is, ami aztán átcsap kis kakaskodásba. De Zoé egyre jobban viseli, sőt, neki ez a természetes. Regiben meg annyi a szeretet és annyi szeretetet vár, hogy néha úgy érzem, kevés vagyok kettőjüknek. De amíg ők ezt nem érzik, nagy baj nem lehet.
