Már ezer éve írni akartam, csak soha nem jutok ide, hogy úgy tűnik, egy időre elfelejthetem a PCOS-t. Voltam endokrinológusnál, egy újnál, mert a régi sajnos elment Pestre dolgozni. S a véreredményem tökéletes. Semmi nem utal PCOS-re, a nulla perces inzulinom alacsonyabb, mint az elvárt, a 120 perces pedig jó, benne van a nulla perces ötszörösében. Egyedül az aggasztó kicsit, hogy a vércukrom kicsit alacsonyabb a vártnál, ami azt jelenti, hogy a szervezetem még mindig úgy érzi, hogy a kelleténél több inzulint kell termelnie, de még ez is belefért a képbe. Szóval kontroll két év múlva, hacsak nem lesznek panaszaim. A doki szerint a terhesség néha pozitív irányba írja át a hormonrendszert és nekem szerencsém volt. Apám szerint csak annyin múlott, hogy nem stresszelek.
A munkán valóban nem, hülyeségeken annál inkább. De ezen nekem kell változtatnom, más nem tud. Igaz, az jót tenne, ha aludhatnék éjszakánként. Az elmúlt öt-hat éjjel Zoé megint fél óránként kelt fél 12-től fél négyig, aztán hatig viszonylag nyugi van, és utána újra tíz percenként jelentkezik. Éjjel már annyira fáradt voltam, hogy mikor kivettem a gyereket az ágyból, nem kapcsoltam ki a légzésfigyelőt és mivel magunkra csuktam a konyhaajtót, így nem is hallottam jó sokáig, hogy sípol. Pedig ennek aztán van hangja. Egyébként szeretem a légzésfigyelőt, nagyon megnyugtat, hogy van.
Tegnap itt volt Rita barátnőm. Jólesett beszélgetni, telefonon ez csak nem ugyanaz. Igazság szerint szoktunk néha Szegeden járni, amikor felugorhatnék hozzá, de fél óra alatt úgyse történik semmi, nem látom értelmét, főleg úgy, hogy ott ugrálnak a gyerekek is. Mikor Zoénak énekelgettem, mondta is, hogy a főiskolán még a Jekyll&Hydbe-ból üvöltöttük a Nekem férfi kell című dalt meg a többit, most meg Halász Juditból és Alma Együttesből áll a repertoárunk. :) Alapból szeretem a musicaleket, de nagyon régen hallgattam őket. A Jekyll az egyik nagy kedvencem, nálunk volt a magyarországi bemutatója, mert Molnár Laci itt kapott lehetőséget bemutatni, vagy 15-ször láttam az előadást. Volt, hogy csak azért utaztam haza a főiskoláról, hogy megnézzem, aztán rohantam vissza. Nekünk ez volt a kábítószer. Alapból sem éltünk kicsapongó életet, nem buliztunk, nem ittunk, a nagy ,,esemény" az volt, amikor szerdánként lenyomtunk egy kis pálinkát rengeteg körtelével. Néha bánom, hogy kihagytuk ezt a korszakot, de valamilyen szinten meg nem, így volt jó, ahogy történt.
Tegnap még szerváltam Ágiéktól egy kismotort is, mert Regi kinőtte a mostanit. Az újról persze le sem lehet szedni, Mostanában nagyon sokat sétál is, ha játszótérre megyünk, akkor főleg. Persze csak mi vagyunk olyan őrültek, hogy februárban játszótérre megyünk. De ha szereti, legyen meg az öröme.
Tervezgetem a kertet is. Kitaláltam, hogy hátul, a műteremben (amit mi garázsnak használunk, de régen, az előző tulaj műteremként kezelte, kb, 50 négyzetméter) fel lehetne akasztani a hintát. Ott van a homokozó, felállítjuk tavasszal kint a trambulint is. Kellene még egy nagy csúszda is, de ezt nem tudom, hogyan lehetne megoldani. Meg szeretnék sok-sok növényt, virágot végre, most hogy csak egy kutyánk van, hátha megmaradnak. Szeretnék néhány tő paradicsomot is, mert horror az ára nyáron is, meg szeretném, ha Regi látná, hogy nőnek a növények. A répa jutott még eszembe, de az igazából nem tétel, még úgy sem, hogy nálunk rengeteg fogy, és házilag állítólag nem lehet szép nagyot termelni. Így marad a paradicsom, esetleg a paprika.
Zoé hétfőn volt gyógytornán és szerette! Végig vigyorgott. Mónika azt mondja, nagy gondot nem lát nála, a bal lapockája és a jobb csípője kicsit kötöttebb, de nem vészes az sem. Hétfőn folytatjuk,
