adopt

Már ezer éve írni akartam, csak soha nem jutok ide, hogy úgy tűnik, egy időre elfelejthetem a PCOS-t. Voltam endokrinológusnál, egy újnál, mert a régi sajnos elment Pestre dolgozni. S a véreredményem tökéletes. Semmi nem utal PCOS-re, a nulla perces inzulinom alacsonyabb, mint az elvárt, a 120 perces pedig jó, benne van a nulla perces ötszörösében. Egyedül az aggasztó kicsit, hogy a vércukrom kicsit alacsonyabb a vártnál, ami azt jelenti, hogy a szervezetem még mindig úgy érzi, hogy a kelleténél több inzulint kell termelnie, de még ez is belefért a képbe. Szóval kontroll két év múlva, hacsak nem lesznek panaszaim. A doki szerint a terhesség néha pozitív irányba írja át a hormonrendszert és nekem szerencsém volt. Apám szerint csak annyin múlott, hogy nem stresszelek.

A munkán valóban nem, hülyeségeken annál inkább. De ezen nekem kell változtatnom, más nem tud. Igaz, az jót tenne, ha aludhatnék éjszakánként. Az elmúlt öt-hat éjjel Zoé megint fél óránként kelt fél 12-től fél négyig, aztán hatig viszonylag nyugi van, és utána újra tíz percenként jelentkezik. Éjjel már annyira fáradt voltam, hogy mikor kivettem a gyereket az ágyból, nem kapcsoltam ki a légzésfigyelőt és mivel magunkra csuktam a konyhaajtót, így nem is hallottam jó sokáig, hogy sípol. Pedig ennek aztán van hangja. Egyébként szeretem a légzésfigyelőt, nagyon megnyugtat, hogy van.

Tegnap itt volt Rita barátnőm. Jólesett beszélgetni, telefonon ez csak nem ugyanaz. Igazság szerint szoktunk néha Szegeden járni, amikor felugorhatnék hozzá, de fél óra alatt úgyse történik semmi, nem látom értelmét, főleg úgy, hogy ott ugrálnak a gyerekek is. Mikor Zoénak énekelgettem, mondta is, hogy a főiskolán még a Jekyll&Hydbe-ból üvöltöttük a Nekem férfi kell című dalt meg a többit, most meg Halász Juditból és Alma Együttesből áll a repertoárunk. :) Alapból szeretem a musicaleket, de nagyon régen hallgattam őket. A Jekyll az egyik nagy kedvencem, nálunk volt a magyarországi bemutatója, mert Molnár Laci itt kapott lehetőséget bemutatni, vagy 15-ször láttam az előadást. Volt, hogy csak azért utaztam haza a főiskoláról, hogy megnézzem, aztán rohantam vissza. Nekünk ez volt a kábítószer. Alapból sem éltünk kicsapongó életet, nem buliztunk, nem ittunk, a nagy ,,esemény" az volt, amikor szerdánként lenyomtunk egy kis pálinkát rengeteg körtelével. Néha bánom, hogy kihagytuk ezt a korszakot, de valamilyen szinten meg nem, így volt jó, ahogy történt.

Tegnap még szerváltam Ágiéktól egy kismotort is, mert Regi kinőtte a mostanit. Az újról persze le sem lehet szedni, Mostanában nagyon sokat sétál is, ha játszótérre megyünk, akkor főleg. Persze csak mi vagyunk olyan őrültek, hogy februárban játszótérre megyünk. De ha szereti, legyen meg az öröme.

Tervezgetem a kertet is. Kitaláltam, hogy hátul, a műteremben (amit mi garázsnak használunk, de régen, az előző tulaj műteremként kezelte, kb, 50 négyzetméter) fel lehetne akasztani a hintát. Ott van a homokozó, felállítjuk tavasszal kint a trambulint is. Kellene még egy nagy csúszda is, de ezt nem tudom, hogyan lehetne megoldani. Meg szeretnék sok-sok növényt, virágot végre, most hogy csak egy kutyánk van, hátha megmaradnak. Szeretnék néhány tő paradicsomot is, mert horror az ára nyáron is, meg szeretném, ha Regi látná, hogy nőnek a növények. A répa jutott még eszembe, de az igazából nem tétel, még úgy sem, hogy nálunk rengeteg fogy, és házilag állítólag nem lehet szép nagyot termelni. Így marad a paradicsom, esetleg a paprika.

Zoé hétfőn volt gyógytornán és szerette! Végig vigyorgott. Mónika azt mondja, nagy gondot nem lát nála, a bal lapockája és a jobb csípője kicsit kötöttebb, de nem vészes az sem. Hétfőn folytatjuk,

Eddig azt hittem, a világgal van baj, de nem, velem. Apróságoktól eltekintve nem örülök semminek. Lassan csak túlélem és nem élvezem a napokat. Mindenben a rosszat látom. Nem bírok aludni akkor sem, ha lehet. Jó ideig azt hittem, Zoé éjszakai felkelései szívnak le, de nem. Már vagy két hete csak kétszer-háromszor kell hozzá kelni, nem tízszer, tizenötször, mint eddig. S most még rosszabb, mint anno. R. panaszkodik, hogy nem bújok hozzá, Ettől még rosszabb feleségnek érzem magam, mint eddig. Anyaként meg.... Lehetnék jobb is. Olyan, aki nem veszíti el a türelmét. Most meg tűrök, tűrök, látszólag nem zavarnak a gondok, aztán egy apróságnál robbanok vagy éppen összeroppanok. Mi a fene ez? Jöjjön már a tavasz. Hátha az segít, mert így bedilizek.

A lányok végre meggyógyultak. Regi már teljesen jól van, Zoénak folyik az orra, de csak éjszaka. Így van, hogy hajnal kettőkor porszívozom neki. Mondjuk akkor is tök rendes, mert a porszívózás alatt visít, de utána azonnal vigyorog.

Hétfőn gyógytorna. Látom, hogy fordulna, de nem megy neki.

Nagynéni leszek. Ikres. Éppen most derült ki. Tök jó. :))) Én mondjuk nem akarnék ikreket, de nekik meg jó is, hiszen Dóri 35, a bátyám 36 éves,nagy valószínűséggel nem lesz még egyszer terhes Dóri, főleg az előzményeket ismerve. Úgy örülök nekik,

Az, akinek korábban néma volt a gyereke, tudja értékelni, ha megszólal végre. Én legalábbis tudom. S még mindig meghat, ha hallom, hogy anya. Márpedig most eleget hallom, hogy anya csináld ezt, azt, adj vizet, siess (igen, már sürget is), kaka lesz (ami tata, mert k-t nem ejt továbbra sem, és persze nem lett kaka, de mindegy), stb. Meg ,,apa jön". Mostanában nagyon hiányolja R-t. Szóval beszél, beszél, beszél egész nap. Sőt, mint ma kiderült, a mondókákat is megjegyezte, csak jól titkolta eddig. De ma ,,elszólta" magát. Többet is befejezett, mondott velem. A Hinta, palintát, az Ádám bátyám tököt visz a hátánt, Halász Judit dalokat. Meglepett.

Nagyon sokat agyaltam, de aztán eldöntöttem, menjen Zoé gyógytornára,. A kisasszony ugyanis öt hónapos és akárcsak a nővére, nem érez késztetést a fordulásra, pedig neki nagyon jó kis izomzata van. Amikor ezt eldöntöttem, szinte megkönnyebbültem. Az vigasztal, hogy Regi semmire nem emlékszik a nagy sírásból, viszont gyönyörű, harmonikus mozgása lett. Sokszor idegen anyukák kapkodnak utána, hogy le fog esni, de nem, a legképtelenebb helyzetekben is tud korrigálni vagy ha mégsem, nagyon ügyesen esik, nem igazán üti meg magát. Ez meg a torna hatása. A vicc az, hogy már terhesen attól féltem, hogy Zoét is tornáztatni kell majd. Bevonzottam. Nem baj, kibírjuk, mondjuk biztosan nyelem majd a könnyeimet az elején és átkozom magam, hogy minek kellett ez nekünk. A kocsin kell majd osztoznunk R-rel, mert a szomszéd városba kell menni, meg Regihez kell majd valaki, aki vigyáz rá, de megoldjuk.

Elkezdtem újra angolul tanulni, mert nagyon rozsdásodik a tudásom. Kifejezetten élvezem, hogy nemcsak a gyerekek körül forognak a gondolataim. Sőt, már álmomban is próbálgatom az új kifejezéseket. A nyelvipercek.hu oldalt választottam, eddig bejött.

Amikor a gyerek közösségbe megy, az ember számol azzal, hogy az első hónapokban többet lesz otthon a kicsi, mint ahányszor nem. Sőt, állítólag minden új közösségbe lépés ezzel jár. Nincs is ezzel baj, itthon vagyok, essen át azon, amin muszáj, Csak azt nem vettük számításba, hogy nemcsak Regi, hanem Zoé is  beteg lesz. Sőt, ő a betegebb, R, és Regi már hetek óta szenved a megfázástól, aztán Zoé is bekapcsolódott az orrfolyós, köhögős kórusba. S szépen lassan belecsúsztak egy hörghurutba, Zoé meg onnan egy tüdőgyulladásba. Hogy elkerüljük a kórházat, napi két injekció kell neki. Jaj.

Komolyan mondom, kész logisztika a gyógyszerosztás. Zoé konkrétan nyolcat szed, plusz egy krém a puncijára, mert egy hártya volt a hüvelye előtt, aztán szépen lassan szét kell húzni, ami persze fáj neki és kenni, hogy ne nőjön újra össze- Mindezt öt hónaposan,,,

A gyógyszertárba R. már úgy jár, mint haza. Nagyjából 40 ezer forintba került nekünk ez a néhány hét. Csak a mai bevásárlás 12 volt, ebből hatezer egy olyan szerkezet, amiből belélegezheti a gyógyszert Zoé, hogy könnyebben kapjon levegőt. A vicc az, hogy apámnak több is van, szokott venni és kölcsönadni a betegeknek, de egy csomóan nem hozzák vissza, ezért nincs most egy sem. Persze ő is hibás, mert fel sem írja, kinek adta oda tök ingyen, még letétet sem kér. Ugyanez a légzésfigyelőkkel, mérlegekkel. Megveszi saját pénzén, mert fontosnak tartja, hogy használják a csecsemők, főleg a légzésfigyelőt, de abból is több eltűnt és gondolom, el is fog tűnni még néhány. Óriási nagy a körzete, nagyon népszerű, magánrendelése nincs, azért, hogy házhoz megy szintén zsebből fizetett benzinből, nem kér pénzt. Mondjuk meglepődtem, amikor ismerősöktől megtudtam, hogy egy csomó gyerekorvos kér.  De a jó ügyért mindent. Apám már csak ilyen régi vágású és ebből a szempontból maradjon is ilyen.

Szóval most Regi nem mehet egy ideig bölcsibe, míg Zoé immunrendszere nem erősödik meg kissé. Aztán lehet, hogy kihagyjuk az újrakezdést és majd ősszel ovi. Majd kitaláljuk. A nagyszülők persze úgy érzik, tért nyernek így, mert ha nem megy bölcsibe a gyerek, akkor hozzájuk megy. Anyósom szerint Regi úgyis kicsi a bölcsihez (R. hat hónaposan ment és nem 2 évesen), az anyám már érdeklődik, mikor lesz nála Regi. A heti 2-2 látogatás, amit előirányoztunk, persze senkinek nem elég. Anyámék nem is tartják, a héten pl. ötször voltak, ami azért nem kevés. Jó, ebből több orvosi vizit volt, ami azért valljuk be, nekünk kényelmes. De megint  kezd sok(k) lenni.

Akinek van gyereke, tudja, mit jelent neki az alvóállat/pléd/pelenka, kinek mi. Mindent. Reginek meg főleg mindene volt Zizi. Ha boldog volt, ha boldogtalan, kellett. Alváshoz, sétához, bölcsibe kellett. Vendégségbe kellett. S ez lett a vesztünk. Tegnap elvittük a sétához és itthon tűnt fel, hogy nincs meg. Rohantam vissza egy óra múlva, de nem lett meg. R. is visszament, nem találta. Délután is elmentünk keresni, semmi. Ma kiplakátoltam az útvonalon, fényképpel, pénzjutalmat ígérve, hátha. Végigjártam a boltokat, postát, bölcsődét azon a szakaszon, ahol eltűnt a plédje, de senki nem adta le ott sem. Annyira bánt. Én hülye még visszajöttem érte induláskor, felkaptam az ágyról, mert láttam, hogy Reginek rossz kedve van, legalább ez megvigasztalja. 

Az a baj, hogy ez a pléd Amerikából jött bő két éve. Aki hozta neki, vett tavaly egy másikat, mert kértem, hogy hozzon, attól rettegve, hogy egyszer elhagyjuk Zizit, de az csak hasonló, nem ugyanolyan. Mindenesetre most az új pléd is kedvelt szerencsére és Zizinek is hívja. De én még bízok a régi előkerülésében. Csak tudnám, kinek kellett? Kopott is, nem is érték, de Reginek a minden. Tegnap éjjel már nyeltem a könnyeimet, amikor felébredt és sírt, hogy hol a Zizi? Bárcsak tudnám.

Nincs meg a laptopom töltője. Ebben a házban mindig eltűnnek a dolgok. Ebben mondjuk Regi is ludas, mert pakol. De ezt én rakhattam el valahova. Mindegy

Beteg a lány. Tegnap, amikor mentem érte a bölcsibe és láttam, csak nyúlik a padlón, éreztem, nem lesz ebből ma bölcsi. Pedig múlt héten már ráálltunk arra, hogy kedd, szerda, csütörtökön jár, annyira szereti. Reggelente R. viszi és mi megyünk érte Zoéval. Múltkor is R. még kereste Zizit a kocsiban, amikor már Regi rongyolt be a házba. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszereti. A gondozók sem, mert mint utólag bevallották, eleinte veszett fejszének tűnt a dolog. De szimpatikusak a gondozók is. Regi meg is ölelgeti őket, ami igazán jó jel. Meg tanul énekeket is. Onnan gondolom, hogy ma például elkezdte énekelni, hogy Elvesztettem zsebkendőmet. A gyerekdalok ment éppen, ez hónapok óta nem volt már műsoron és amikor meghallotta, énekelt és táncolt. Ráadásul jó sokat is beszél. Mondatokban. A szavak, meg szókezdetek nálunk nagyjából kimaradtak. Mondatok, igén vannak, gyönyörűen ragozva. Egyedül az ,én" nem megy, ha magáról beszél, még ,,te" van. Mondjuk ,,te kérem a kekszet". A bölcsi további előnye, hogy újra megszerette a gyümölcsöket és már napi szinten kér és eszik narancsot, almát, banánt, répát. Ezeket ezer éve nem fogadta el. 

Zoé is fejlődik. Még nem fordul ugyan, de majd fog. Még csak négy hónapos. Vagy már. Megint annyira telik az idő. Amikor Regi ennyi idős volt, azt hittem, sosem jön el az első születésnapja, aztán már a második is elmúlt. Az éjszakák is jobbak. Múlt héten volt a mélypont, amikor egy-egy éjjel nagyjából húszszor keltem. Aztán kiakadtam. Nem nagyon, de éreztem, ez így nem mehet tovább. Aztán egyszer csak javult a helyzet. Most már ott tartunk, hogy kettő körül kel enni, ötkor kér cumit, aztán 5.45-kor kel. Na, ha ez mondjuk 6.54 lenne, az szuper volna, de nincs egy szavam most sem, hiszen így már én is tudok aludni. Reggel meg van időm kettesben lenni Zoéval, átöltöztetem, játszok vele, megrakom a kályhát, elkészítem a reggelit, sőt, tegnap még fürödni is volt időm. 

Itt az idő, hogy újra elmenjek endokrinológushoz. Négy hónap után abbahagytam a szoptatást, illetve a végén már csak a fejést, viszont azóta olyan édességmániás lettem, hogy az ijesztő. A hasam meg sokszor olyan, mintha meg akarna jönni, de semmi. Attól tartok, beindultak a ciszták, szóval el kell őket kapni.

Kicsit unom a mindennapokat. Minden nap ugyanaz a ,,műsor": berakni egy adag mosást, séta, közben bevásárlás, főzés, a konyha összerámolása, ebéd, a konyha összerámolása, altatás (a két gyerek szinte soha nem alszik egyszerre), uzsonna, a konyha összerámolása, valamikor ki kell teregetni, le kell szedni a szárítót, össze kell pakolni a lakást ezredszer is, vacsora, konyha összepakolása, fürdetés, játék, fektetés és már vége is a napnak. ÁÁÁÁ. Közben persze sokszor jönnek a nagyszülők, akik játszanak ugyan Regivel, de néha azért nehéz velük. A lelkem mélyén kicsit zavar, hogy csak hátráltatnak, mert széthagynak mindent játék közben és után, meg hát ők megtehetik azt,hogy csak Regire koncentrálnak, én meg nem, mert nekem ott a házimunka. Lehet, lejjebb kellene adnom az igényeimből, de koszban és kupiban csak nem lehet élni. Szegény Zoé most kezd nekik érdekes lenni, de persze még mindig Regi a sztár. S a kisasszony élvez is. Nagyon jó fej gyerekek, nagyon szeretem őket. S ha mondom Reginek, mennyire szeretem, mindig hozzáteszi: apát is, babát is (Zoé a baba, a nevét nem tudja még mondani), Zizit is. Persze, őket is. :)

Napközben nem olvashatok, mert Regi kiveszi az újságot vagy a könyvet a kezemből. Éjszaka meg az apja, mondván bújjunk inkább össze. Ma azonban megvédett a lányom. R. kivette az újságot a kezemből, Regi jött, visszaadta. Vagy ötször. Aztán az apja már direkt szórakozott vele. Erre Regi vissaadta a lapot és kicsit ráütött R. kezére, hogy Apa, ne... Vicces, mert egyetlen egyszer ütöttem rá a kezére, a minap történt, amikor már sokadszor kivette Zoé szájából a cumisüveget evés közben. Akkor sem nagyot, csak hogy érezze, rosszat tett. Úgy tűnt, nem hatotta meg, de a jelzést vette. S olyan édesen mondja, hogy Apa. Én talán Atta vagyok, ami minden bizonnyal Kata akar lenni, csak nem tud K-t ejteni.

Ma volt az első alkalom, hogy egy kicsit sem sírt, amikor ott hagytam. Lefelé görbült ugyan a szája és elköszönni sem volt hajlandó, hanem miután levetkőztettem és ráadtam a benti cipőjét, megfogta Erzsike kezét és vitte be a szobába. Jaj, nagyon nehéz elengedni. A héten vezettük be, hogy egy héten kétszer megy másfél órára, ami ma már kettő lesz, mert tízórai után megyek csak érte. Addig remélem, tisztul az idő, mert ez a párás levegő megviseli Zoét és a bölcsibe az út babakocsival legalább 25 perc, ha sietek is. Engem is, bár inkább csak leizzadtam múltkor, mert fáj a torkom, rekedtebb vagyok és alapból nem jó a közérzetem. Holnap meg Magdihoz megy a lány fél napra. Olyan üres nélküle a ház ilyenkor.

Hihetetlen, mennyire nem hasonlít egymásra a két gyerek. Regi csendes, visszahúzódó, nehezen nyílik meg, de ha valakit szeret, azt nagyon szereti. Mostanában ,,kisajátítja" a barátnőimet. Ha jön hozzánk valaki és tetszik neki, az ölébe ül, húzza játszani. Zoé egyelőre nyitott, dumás, hihetetlenül sokat mosolygó csaj. Úgy tűnik, kék szeme lesz. Kíváncsi vagyok, milyen kék.  S mindenre figyel, nézeget, megtalálta a kezét. Mellesleg Regi is mindent lát és hall, sokszor azt hinné az ember, teljesen elmerült a játékban, amikor elkezdi kommentálni a tévében látottakat vagy éppen azt, amit beszélünk az apjával. R. nagyon keveset van itthon, most legalábbis így érzem, mert a héten ügyeletes, este kilenckor ér haza. Így egyedül vagyok a két gyerek fektetésére, fürdetésére, de most már kialakult a technikánk és ügyesen ágyba kerül mindkettő nyolcra. Zoé aztán fél egy és fél három között kel, majd öt húszkor, igaz, akkor nem akar enni, csak  szórakoztat. Ma mondjuk az egész család kelt hatkor. Aztán kilenc körül ébred legközelebb, hallom is, hogy mocorog. Megyek is hozzá.

A mi karácsonyunk nem a nagy zabálásról szól, mondjuk eddig sem ez volt a jellemző. Tegnap Ricsi is, én is kidőltem. jó kis hasmenéssel, hasfájással járó vírus ledöntött minket. Aztán apám folytatta a sort, igaz, ő egész éjjel hányt. Mi már jól vagyunk, egy nap alatt átment rajtunk. Remélem, a gyerekek megússzák. S hogy folytassam a sort, a bátyámnak arcüreggyulladása van, édesanyám meg kis híján betörte a fejét. Leszédült a spájzban egy székről, így előbb a fagyasztó élébe verte be a fejét, aztán egy nagy cserépedénybe, amiben a töltött káposzta volt, az edény össze is tört, végül a földbe.

Egyébként maga az ünnep jól telt, szép volt. Regit elküldtük R.-rel és az édesanyjával játszani, hogy a Jézuska becsempészhesse az ajándékokat, aztán Mennyből az angyal és bontogatás. Öröm volt nézni, ahogy tépte a papírt a csomagokról. Ez az első ünnep, amit tényleg ért már, persze nem a lényegét, csak a sok játékot, de majd jön a többi is. Jövőre nagyon gondolkodunk azon, hogy szentestén sehova nem megyünk, 25-én meg meghívunk mindenkit hozzánk. Nehéz ez így, hogy kétszer kell karácsonyozni (egyszer az anyósommal és R. nagymamájával, egyszer a szüleimmel, nagymamámmal. bátyámékkal), szaladni ide-oda, végigenni a menüt. Abból meg csak sértődés lenne, ha 25-én az egyik vagy a másik családhoz mennénk, így ez tűnik a legjobb megoldásnak.

A karácsonyi ebédünk finom volt. Főleg a húslevesben a tészta... Elfelejtettem megfőzni, ami azért vicces, mert délelőtt még direkt elsétáltunk venni egy csomaggal. Öregszem. Vagy keveset alszok. Mindenesetre felejtek. (Megszámoltam, egy átlagos éjjel ötször-hétszer kelek. Hol vissza kell adni a cumit Zoénak, hol etetem, hol Regi ébred és meg kell simogatni.) Édesanyáméknál meg persze az első fogást sem tudtuk végigenni, mert a gyerekek hozzá vannak szokva, hogy hét körül fürdenek, de el is fáradhattak, mert kezdtek nyűglődni. Regi itthon aztán felélénkült, alig bírtuk ágyba parancsolni fél tíz-tízkor, holott ő nemrég már nyolckor aludt, mostanában fél kilencig húzza. Az az igazság, hogy szeretem is, ha időben ágyban van, részben mert fél hét-hétkor kel reggel és napközben csak egy órát alszik, részben, mert így elméletileg meg jut időnk arra is, hogy kettesben legyünk R-rel, amire meg a kapcsolatunknak van nagy szüksége. Mondjuk ez most gyakorlatilag ritkán igaz, mert Zoé fenn van, de nagyon kellene ez a közös idő, beszélgetés, összebújás, feszültséglevezetés. Most, hogy ez nem nagyon van meg, több is a vita, de túl leszünk ezen is. Neki a munkahelyi gondok megterhelőek, nem is kicsit, nekem a nemalvás, a kettő együtt meg nem jó párosítás. Persze más vitatéma nincs is, mint a szülők. Most megint kicsit sokat vannak az életünkben, de ezen nekünk kellene változtatni. Az elmúlt másfél hétben minden nap itt volt valamelyik több órán át. Ami nem baj, mert játszanak a gyerekkel (Zoéval még nemigen, de ez van), de semmit nem segítenek, csak nagyobb lesz a kupi utánuk és ez baj. Mondjuk erről meg én tehetek, mert soha nem fogadtam el anno, ha megkérdezték, kell-e segíteni, este meg, ha mondják esetleg, hogy összepakolnak, inkább elhárítom, mert már annyira szeretnék egyedül lenni vagy éppen fürdetni, fektetni kell és akkor már nem hiányzik, hogy pörgessék Regit.

Regi szokás szerint annyi ajándékot kapott, hogy igazán fel sem fogta. A babának, a babakocsinak és Duplónak nagyon örül, ezekkel játszik is. A többit meg eltettem, majd alkalomadtán előveszem. Tök szuper, Quinny babakocsit kapott tőlünk. Mindig vágytam erre a márkára. de a minőségéhez képest drága, így soha nem vettem igazit belőle. Legalább a gyereknek van. S a babakocsi még arra is rávette a lányt, hogy lábra álljon. Pénteken ugyanis megcsúszott a lépcsőn édesanyáméknál és jó alaposan meghúzta a lábát. Napokig csak négykézláb vagy térden állva közlekedett. De babakocsit nem lehet négykézláb tolni, így felállt. Igaz, hogy sántít még egy kicsit, de már alakul. Ezen kívül megvettem neki a Bilibot is, szuper kis játék, ezzel is lehet majd ökörködni. 

Mostanában nagyon szomorúak a bejegyzéseim. Szerencsére nem ilyenek a nappalok, csak itt e jön ki belőlem.