Nincs meg a laptopom töltője. Ebben a házban mindig eltűnnek a dolgok. Ebben mondjuk Regi is ludas, mert pakol. De ezt én rakhattam el valahova. Mindegy
Beteg a lány. Tegnap, amikor mentem érte a bölcsibe és láttam, csak nyúlik a padlón, éreztem, nem lesz ebből ma bölcsi. Pedig múlt héten már ráálltunk arra, hogy kedd, szerda, csütörtökön jár, annyira szereti. Reggelente R. viszi és mi megyünk érte Zoéval. Múltkor is R. még kereste Zizit a kocsiban, amikor már Regi rongyolt be a házba. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszereti. A gondozók sem, mert mint utólag bevallották, eleinte veszett fejszének tűnt a dolog. De szimpatikusak a gondozók is. Regi meg is ölelgeti őket, ami igazán jó jel. Meg tanul énekeket is. Onnan gondolom, hogy ma például elkezdte énekelni, hogy Elvesztettem zsebkendőmet. A gyerekdalok ment éppen, ez hónapok óta nem volt már műsoron és amikor meghallotta, énekelt és táncolt. Ráadásul jó sokat is beszél. Mondatokban. A szavak, meg szókezdetek nálunk nagyjából kimaradtak. Mondatok, igén vannak, gyönyörűen ragozva. Egyedül az ,én" nem megy, ha magáról beszél, még ,,te" van. Mondjuk ,,te kérem a kekszet". A bölcsi további előnye, hogy újra megszerette a gyümölcsöket és már napi szinten kér és eszik narancsot, almát, banánt, répát. Ezeket ezer éve nem fogadta el.
Zoé is fejlődik. Még nem fordul ugyan, de majd fog. Még csak négy hónapos. Vagy már. Megint annyira telik az idő. Amikor Regi ennyi idős volt, azt hittem, sosem jön el az első születésnapja, aztán már a második is elmúlt. Az éjszakák is jobbak. Múlt héten volt a mélypont, amikor egy-egy éjjel nagyjából húszszor keltem. Aztán kiakadtam. Nem nagyon, de éreztem, ez így nem mehet tovább. Aztán egyszer csak javult a helyzet. Most már ott tartunk, hogy kettő körül kel enni, ötkor kér cumit, aztán 5.45-kor kel. Na, ha ez mondjuk 6.54 lenne, az szuper volna, de nincs egy szavam most sem, hiszen így már én is tudok aludni. Reggel meg van időm kettesben lenni Zoéval, átöltöztetem, játszok vele, megrakom a kályhát, elkészítem a reggelit, sőt, tegnap még fürödni is volt időm.
Itt az idő, hogy újra elmenjek endokrinológushoz. Négy hónap után abbahagytam a szoptatást, illetve a végén már csak a fejést, viszont azóta olyan édességmániás lettem, hogy az ijesztő. A hasam meg sokszor olyan, mintha meg akarna jönni, de semmi. Attól tartok, beindultak a ciszták, szóval el kell őket kapni.
Kicsit unom a mindennapokat. Minden nap ugyanaz a ,,műsor": berakni egy adag mosást, séta, közben bevásárlás, főzés, a konyha összerámolása, ebéd, a konyha összerámolása, altatás (a két gyerek szinte soha nem alszik egyszerre), uzsonna, a konyha összerámolása, valamikor ki kell teregetni, le kell szedni a szárítót, össze kell pakolni a lakást ezredszer is, vacsora, konyha összepakolása, fürdetés, játék, fektetés és már vége is a napnak. ÁÁÁÁ. Közben persze sokszor jönnek a nagyszülők, akik játszanak ugyan Regivel, de néha azért nehéz velük. A lelkem mélyén kicsit zavar, hogy csak hátráltatnak, mert széthagynak mindent játék közben és után, meg hát ők megtehetik azt,hogy csak Regire koncentrálnak, én meg nem, mert nekem ott a házimunka. Lehet, lejjebb kellene adnom az igényeimből, de koszban és kupiban csak nem lehet élni. Szegény Zoé most kezd nekik érdekes lenni, de persze még mindig Regi a sztár. S a kisasszony élvez is. Nagyon jó fej gyerekek, nagyon szeretem őket. S ha mondom Reginek, mennyire szeretem, mindig hozzáteszi: apát is, babát is (Zoé a baba, a nevét nem tudja még mondani), Zizit is. Persze, őket is. :)
