Ma volt az első alkalom, hogy egy kicsit sem sírt, amikor ott hagytam. Lefelé görbült ugyan a szája és elköszönni sem volt hajlandó, hanem miután levetkőztettem és ráadtam a benti cipőjét, megfogta Erzsike kezét és vitte be a szobába. Jaj, nagyon nehéz elengedni. A héten vezettük be, hogy egy héten kétszer megy másfél órára, ami ma már kettő lesz, mert tízórai után megyek csak érte. Addig remélem, tisztul az idő, mert ez a párás levegő megviseli Zoét és a bölcsibe az út babakocsival legalább 25 perc, ha sietek is. Engem is, bár inkább csak leizzadtam múltkor, mert fáj a torkom, rekedtebb vagyok és alapból nem jó a közérzetem. Holnap meg Magdihoz megy a lány fél napra. Olyan üres nélküle a ház ilyenkor.
Hihetetlen, mennyire nem hasonlít egymásra a két gyerek. Regi csendes, visszahúzódó, nehezen nyílik meg, de ha valakit szeret, azt nagyon szereti. Mostanában ,,kisajátítja" a barátnőimet. Ha jön hozzánk valaki és tetszik neki, az ölébe ül, húzza játszani. Zoé egyelőre nyitott, dumás, hihetetlenül sokat mosolygó csaj. Úgy tűnik, kék szeme lesz. Kíváncsi vagyok, milyen kék. S mindenre figyel, nézeget, megtalálta a kezét. Mellesleg Regi is mindent lát és hall, sokszor azt hinné az ember, teljesen elmerült a játékban, amikor elkezdi kommentálni a tévében látottakat vagy éppen azt, amit beszélünk az apjával. R. nagyon keveset van itthon, most legalábbis így érzem, mert a héten ügyeletes, este kilenckor ér haza. Így egyedül vagyok a két gyerek fektetésére, fürdetésére, de most már kialakult a technikánk és ügyesen ágyba kerül mindkettő nyolcra. Zoé aztán fél egy és fél három között kel, majd öt húszkor, igaz, akkor nem akar enni, csak szórakoztat. Ma mondjuk az egész család kelt hatkor. Aztán kilenc körül ébred legközelebb, hallom is, hogy mocorog. Megyek is hozzá.
