A mi karácsonyunk nem a nagy zabálásról szól, mondjuk eddig sem ez volt a jellemző. Tegnap Ricsi is, én is kidőltem. jó kis hasmenéssel, hasfájással járó vírus ledöntött minket. Aztán apám folytatta a sort, igaz, ő egész éjjel hányt. Mi már jól vagyunk, egy nap alatt átment rajtunk. Remélem, a gyerekek megússzák. S hogy folytassam a sort, a bátyámnak arcüreggyulladása van, édesanyám meg kis híján betörte a fejét. Leszédült a spájzban egy székről, így előbb a fagyasztó élébe verte be a fejét, aztán egy nagy cserépedénybe, amiben a töltött káposzta volt, az edény össze is tört, végül a földbe.
Egyébként maga az ünnep jól telt, szép volt. Regit elküldtük R.-rel és az édesanyjával játszani, hogy a Jézuska becsempészhesse az ajándékokat, aztán Mennyből az angyal és bontogatás. Öröm volt nézni, ahogy tépte a papírt a csomagokról. Ez az első ünnep, amit tényleg ért már, persze nem a lényegét, csak a sok játékot, de majd jön a többi is. Jövőre nagyon gondolkodunk azon, hogy szentestén sehova nem megyünk, 25-én meg meghívunk mindenkit hozzánk. Nehéz ez így, hogy kétszer kell karácsonyozni (egyszer az anyósommal és R. nagymamájával, egyszer a szüleimmel, nagymamámmal. bátyámékkal), szaladni ide-oda, végigenni a menüt. Abból meg csak sértődés lenne, ha 25-én az egyik vagy a másik családhoz mennénk, így ez tűnik a legjobb megoldásnak.
A karácsonyi ebédünk finom volt. Főleg a húslevesben a tészta... Elfelejtettem megfőzni, ami azért vicces, mert délelőtt még direkt elsétáltunk venni egy csomaggal. Öregszem. Vagy keveset alszok. Mindenesetre felejtek. (Megszámoltam, egy átlagos éjjel ötször-hétszer kelek. Hol vissza kell adni a cumit Zoénak, hol etetem, hol Regi ébred és meg kell simogatni.) Édesanyáméknál meg persze az első fogást sem tudtuk végigenni, mert a gyerekek hozzá vannak szokva, hogy hét körül fürdenek, de el is fáradhattak, mert kezdtek nyűglődni. Regi itthon aztán felélénkült, alig bírtuk ágyba parancsolni fél tíz-tízkor, holott ő nemrég már nyolckor aludt, mostanában fél kilencig húzza. Az az igazság, hogy szeretem is, ha időben ágyban van, részben mert fél hét-hétkor kel reggel és napközben csak egy órát alszik, részben, mert így elméletileg meg jut időnk arra is, hogy kettesben legyünk R-rel, amire meg a kapcsolatunknak van nagy szüksége. Mondjuk ez most gyakorlatilag ritkán igaz, mert Zoé fenn van, de nagyon kellene ez a közös idő, beszélgetés, összebújás, feszültséglevezetés. Most, hogy ez nem nagyon van meg, több is a vita, de túl leszünk ezen is. Neki a munkahelyi gondok megterhelőek, nem is kicsit, nekem a nemalvás, a kettő együtt meg nem jó párosítás. Persze más vitatéma nincs is, mint a szülők. Most megint kicsit sokat vannak az életünkben, de ezen nekünk kellene változtatni. Az elmúlt másfél hétben minden nap itt volt valamelyik több órán át. Ami nem baj, mert játszanak a gyerekkel (Zoéval még nemigen, de ez van), de semmit nem segítenek, csak nagyobb lesz a kupi utánuk és ez baj. Mondjuk erről meg én tehetek, mert soha nem fogadtam el anno, ha megkérdezték, kell-e segíteni, este meg, ha mondják esetleg, hogy összepakolnak, inkább elhárítom, mert már annyira szeretnék egyedül lenni vagy éppen fürdetni, fektetni kell és akkor már nem hiányzik, hogy pörgessék Regit.
Regi szokás szerint annyi ajándékot kapott, hogy igazán fel sem fogta. A babának, a babakocsinak és Duplónak nagyon örül, ezekkel játszik is. A többit meg eltettem, majd alkalomadtán előveszem. Tök szuper, Quinny babakocsit kapott tőlünk. Mindig vágytam erre a márkára. de a minőségéhez képest drága, így soha nem vettem igazit belőle. Legalább a gyereknek van. S a babakocsi még arra is rávette a lányt, hogy lábra álljon. Pénteken ugyanis megcsúszott a lépcsőn édesanyáméknál és jó alaposan meghúzta a lábát. Napokig csak négykézláb vagy térden állva közlekedett. De babakocsit nem lehet négykézláb tolni, így felállt. Igaz, hogy sántít még egy kicsit, de már alakul. Ezen kívül megvettem neki a Bilibot is, szuper kis játék, ezzel is lehet majd ökörködni.
Mostanában nagyon szomorúak a bejegyzéseim. Szerencsére nem ilyenek a nappalok, csak itt e jön ki belőlem.
