Akinek van gyereke, tudja, mit jelent neki az alvóállat/pléd/pelenka, kinek mi. Mindent. Reginek meg főleg mindene volt Zizi. Ha boldog volt, ha boldogtalan, kellett. Alváshoz, sétához, bölcsibe kellett. Vendégségbe kellett. S ez lett a vesztünk. Tegnap elvittük a sétához és itthon tűnt fel, hogy nincs meg. Rohantam vissza egy óra múlva, de nem lett meg. R. is visszament, nem találta. Délután is elmentünk keresni, semmi. Ma kiplakátoltam az útvonalon, fényképpel, pénzjutalmat ígérve, hátha. Végigjártam a boltokat, postát, bölcsődét azon a szakaszon, ahol eltűnt a plédje, de senki nem adta le ott sem. Annyira bánt. Én hülye még visszajöttem érte induláskor, felkaptam az ágyról, mert láttam, hogy Reginek rossz kedve van, legalább ez megvigasztalja.
Az a baj, hogy ez a pléd Amerikából jött bő két éve. Aki hozta neki, vett tavaly egy másikat, mert kértem, hogy hozzon, attól rettegve, hogy egyszer elhagyjuk Zizit, de az csak hasonló, nem ugyanolyan. Mindenesetre most az új pléd is kedvelt szerencsére és Zizinek is hívja. De én még bízok a régi előkerülésében. Csak tudnám, kinek kellett? Kopott is, nem is érték, de Reginek a minden. Tegnap éjjel már nyeltem a könnyeimet, amikor felébredt és sírt, hogy hol a Zizi? Bárcsak tudnám.
