Az én ,,furcsa" lányom ma felfedezte a ringatózás örömét. Azaz négykézlábra áll és ringatózik, ami a mászás előzménye. Sőt, ma fürdetés közben kétszer is térdre húzta magát, aztán fel akart állni, hogy elérjen valamit. Nagyon kis ügyes. Szerintem. Az apai nagyapja szerint furcsa.
Szombaton voltak itt és életében harmadszor látta Regit. Én is most találkoztam vele negyedszer, nem túl gyakori kapcsolattartás 7,5 év alatt, de mindegy. A gyerek először vigyorgott rá és az élettársára, letettem a földre, akkor is vigyorgott, erre azonnal elkezdett a nagyapja ugrálni körülötte, hogy fotózza, mert a munkatársai előtt kell villogni az unokával, meg jó hangosan beszélni és a gyerek megijedt. Nagyon. Olyannyira, hogy több mint fél órán át hiába cipeltem, tartottam a kezemben, torka szakadtából sírt, ha meglátta őket meg megérezte a cigarettaszagukat. Később sem lett nagyon barátságos, mondjuk Andi már el tudta vinni egyedül sétálni meg együtt etettük a gyereket. S R. apjának rosszul esett, hogy Regi nem rohant elé boldogan kiabálva, hogy de jó, hogy megjöttél, nagypapa. De mégis, mit várnak egy nyolc hónapos gyerektől? Mindenesetre hatalmas aggodalmukban felhívták R. anyját, hogy ez a gyerek olyan furcsa. Mert sokat sír, sőt, olyan furcsa, hogy egyik percben sír, aztán nevet, ráadásul olyan érdekesen is kúszik. Szerintem azt hitték, ez a mászás, de mindegy. Meg, hogy vajon miért nem szereti őket. S hogy M. mikor látta a gyereket utoljára, mert biztosan azóta lett ilyen. Na, persze fél nap alatt megváltozott.
Nekem is többször beszóltak, de nem reagáltam le, hogy a gyerek hangulata az anyjáét tükrözi, azaz én tehetek róla, hogy sír, meg hogy olyan fiús ez a kislány (tök rózsaszínben volt éppen), meg hogy biztosan szokatlanok neki az idegenek, mert nem megyünk sehova. Na, erre azért közöltem, hogy a barátnőmet fél órája vittük ki az állomásra, most látta őt is harmadszor és imádták egymást, kölcsönösen. Mindegy, a gyerek furcsa. Nagyon rosszul esett, ezerszer rosszabb, mintha engem bántottak volna. Nyugodtan rúgjanak belém, de a gyereket ne cseszegessék, főleg úgy ne, hogy eddig kb. kétszer érdeklődtek utána telefonon. Azt mindenesetre eldöntöttem, hogy legközelebb nem vesződök azzal, hogy megvendégeljem őket, hogy kapjanak ebédet (ez mellesleg jó szar lett, de meg is érdemlik), meg egyebek. S nem azért, mert furcsának tartják a gyereket, hanem azért, mert M-et hívják fel ezzel és nem minket. Na, jól kidühöngtem magam.
Szombaton lesz a nagymamám 80. születésnapja. Nagy bulit rendezünk, több mint húsz vendég lesz. Azt találtuk ki, hogy a pingpongasztalra terítünk. Éppen jó a magassága. Aztán meg átkerül hozzánk a szülőktől. Ők ugyanis öt éve nagy lelkesedéssel megvették, játszottak rajta kétszer és azóta ott áll a garázsban. Én viszont szeretek pinyózni. Remélem, R. is partnerem lesz, bár mostanában már megint annyit dolgozik, hogy alig látjuk egymást. A hosszú házasság titka. Mondjuk az nem, hogy abban az öt percben, amit lefekvés előtt együtt töltünk, vitatkozunk az apja miatt. Neki rosszabb, hivatalból szeretnie kell és védenie, de nálam nagyon elgurították a pöttyöst.
Az alvás megoldódott. Apám mondta, hogy próbáljuk ki esténként a Nurofent, csak egy nagyon kicsit, hogy ki tudja pihenni magát, mert a fájdalomtól jól kimerül. S bejött. Az első napokban még többször kelt, aztán csak egyszer-egyszer, ma éjjel meg végig durmolt és fél hétkor ébredt. Aztán evés a nagy ágyban és már alszik is. Amikor pedig gyűrött fejjel felébred, gyorsan körülnéz, hogy megvagyunk-e mindketten és ha igen, alszik tovább. Mi meg kelünk és én percenként nézek be, hogy ébredezik-e. Mert ha igen, szaladni kell, mert egy pillanat alatt lekúszik az ágyról.
