Úgy tűnik, ma későn végzünk, így van időm frissíteni a blogot. Hol is kezdjem? A hoxa fórumon megjelent egy érdekes kimutatás arról, hogy 2007-ben 723 gyerek örökbefogadását engedélyezték. Ebből 116 gyereket országos listán ajánlottak ki 336 szülőnek, vagyis ha a megyében nem találnak a gyereknek megfelelő családot, akkor általában három párt vagy egyedülállót riadóztatnak minden gyerek esetében. Tehát nem kell nagyon beleélni magunkat, ha országos listán esélyesek vagyunk, itt még sok minden lehetséges. A 116 gyerek körül 9 volt 0-1, 27 1-2 éves, 24 2-3 éves, 13 3-4 éves, 11 4-5 éves, 9 5-6 éves, 9 6-7 éves, 4 7-8 éves, 3 8-9 éves, 1-1 9-10 és 10-11 éves, 3 12-13 éves, és 1 15-16 éves. Ebből kettes testvérpárt nyolcat adtak örökbe, ebből egy iker és három testvérpárból pedig kettő talált családra, a család pedig gyerekre. Országos listán 42 gyereket adtak örökbe, ebből 25 0-3 éves, 15 0-6 éves, 2 pedig 6-10 éves. Ha jól számolom, (matekból nem vagyok túl jó), akkor az örökbe adott gyerekek 7-8 százaléka testvér, vagyis hiába vagyunk annyira jó helyen a listán, sok idő van még hátra. Jobb lesz, ha szoktatom magam a jövő tavaszhoz vagy még későbbhöz. Még egy adalék: a gyerekek egy részét, akinek Magyarországon nem találnak szülőt, külföldön adják örökbe, főleg Olaszországba. Feltélezem, hogy a cigány gyerekek kerülnek oda, akik itt a bőrszínük miatt nem túl népszerűek, ott viszont nem minősülnek „másoknak” és valószínűleg sokkal jobb körülmények között nőnek fel, mint itthon.
Mostanában rengeteget álmodok gyerekkel. Mindig ismeretlennel, sőt sokszor a gyereket nem is látom, csak szó van róla. Ma például a gyerekágynak kerestünk helyet a szobában, miközben az egész családdal együtt éltünk. Emlékszem, a vasalódeszka nagyon útban volt, azért nem fért el a gyerekágy az amúgy igen tágas szobában. Nem zaklatnak fel ezek az álmok, igazából csak annyit jeleznek, amit magam is tudok, hogy foglalkoztat ez a kérdés. Most éppen nem kínoz, nagyon jól érzem magam a bőrömben. Valószínűleg az endrődi hétvége után máshogy fogok majd nyilatkozni, de ez más tészta.
Jó, hogy túl leszünk ezen a héten. R-nek minden harmadik hét nagyon húzós, ez most még inkább annak tűnt, pedig nem volt semmi komoly probléma. Csak maga a feszültség, látom, hogy estére hihetetlenül fáradt, néha nyűgös, néha (gyakran) én is az vagyok, és az sem jó, hogy sokszor felriad éjszaka. Látom, mert megint legalább éjfélig olvasok az ágyban, főleg, ha jó könyvet találok. Mostanában ez nem egyszerű, többet is félbehagytam. Az új Coelho is csalódás volt, bár lehet, hogy csak az én fejemben nagy a zaj. Több könyvvel jártam már úgy, hogy letettem, mert nem tetszett, aztán később újra elővéve szinte egy szuszra elolvastam. Most egy krimi tart izgalomban. R régen is vette a világsiker sorozatot és én is nagyon megszerettem. Abban bármikor találok érdekeseket.
Lefoglaltuk a szállást is. Végül Horvátországba, Trogirba megyünk. Apartmanunk 10 napra van, szabadságunk két hétre, így, ha jól érezzük magunkat, lehet, hogy kicsit arrébb is eltöltünk néhány napot. Plitvicén gondolkodunk, nagyon szép az ottani park. Amikor nászúton voltunk, ott töltöttünk egy napot. Hihetetlen, szeptemberben négyéves házasok leszünk. Egy szempillantásnak tűnik az eltelt idő.
