Megszületett az unokatestvérem kislánya. Eszter nagyon ügyes baba volt, hiszen az édesanyja este 11-kor kezdett vajúdni és éjfél után pár perccel már meg is volt. Így az unokatestvérem majdnem lekéste a szülést, a fogadott orvos meg teljesen lekéste. Még összefutottak a kórház kapujában, az unokatestvérem öltözött be gyorsabban steril ruhába, hiszen neki nem kellett bemosakodnia, így amikor kibújt, akkor már éppen ott volt.
Születés után egy kis halál. Öngyilkos akart lenni Vecsésen egy képviselő. Szegényt idő előtt vagy idő után vágták le a kötélről, mert túlélte ugyan, de élete végéig béna lesz nyaktól lefelé és nem fog tudni beszélni sem. Ez így nem élet. Akkor inkább halt volna meg szegényt. Így járt anno a szüleim építészének a felesége is, aki felakasztotta magát, majd hónapokig kómában volt, mielőtt meghalt. Aztán meghalt a férje is, a két fiuk pedig teljesen züllött életet él. Az egyikkel a menhelyen találkoztam, de erről írtam már.
Az életünk szerencsére csendesen telik. A cég szerdán költözik az új helyre, mindenki be van zsongva tőle. Kíváncsi leszek rá, hogyan fogunk dolgozni 26-an egy teremben. De a bútor szép lesz, a hely modern, szóval inkább várom, mint nem, csak aggódok miatta egy kicsit.
Úgy néz ki, új barátságot kötök. (Az ember 30 fölött minden új barátot becsüljön meg!!!). Az egyik kollégám feleségével nagyon jól elvagyunk. Kb- 2-3 hetente kávézunk, és a legutóbbi alkalommal nagyon megnyíltunk egymás előtt. Elmondta, hogy volt már terhes, de elvetélt 8-9 hetesen és hogy kb. fél éve bírja ki, hogy ne sírja el magát mindig, ha valaki megkérdezi, mikor vállalnak már gyereket. Ők őszintébbek, mint én, azt válaszolják, nem állnak a gyerek útjába, ha jönni akar jöjjön. Hat éve házasok, azóta nem igazán állnak útjában, bár volt, amikor a munkájuk miatt vigyáztak azért. Azt mondja, úgy érzi, lekésnek valamiről, holott csak 24 éves a lány. Én meg csodálkozom, hogy miért hiszik ezt, mit mondjak én lassan 31 évesen? Így már értem a szüleimet, hogy az ő szemükben nagyon fiatalok vagyunk, nem ksétünk még le semmiről, hiszen én is így látom E-éket. A keresztapjáék hét lombikot csináltak végig sikertelenül, így az örökbefogadás mellett döntöttek. Tisztelem őket a kitartásukért, de én erre nem lennék képes. E is azt mondta, hogy teljesen összetörtek testileg-lelkileg, mire azt mondták, hogy ennyi, vége, feladják. Még egy lökés, hogy ne lombikozzunk, inszemezzünk és egyebek.
Várom már a telefont. Egyre türelmetlenül. Közeleg az október! Ja, és öt gólyát láttam húsz perc alatt. Ez ugye jelent valamit? Nekem egy vagy kettő termékeny gólya is elég lenne. :)
Kifestettük R. édesanyjának a lakását. Nem szeretem anyósnak hívni, mert az olyan pejoratív lett és én szeretem M-et. Ugyanilyen gonoszkodó, ha azt mondom, hogy az anyád, holott nem feltétlenül rossz az. Azt büntetlenül mondhatjuk, hogy az apád, azt nem, hogy az anyád. Na, mindegy. A lakás szép lett szerintem. Munka után, este fél hét-héttől tízig, tizenegyig festettünk. A nappali sárga, a kis szoba hivatalosan akáclila, szerintem meleg kék, az előszoba és a folyosó kapucsínó. Én egy árnyalattal barnábbra festettem volna, mert szeretem az intenzív színeket, de ez is nagyon szép, paszteles. A konyha maradt fehér. R. festette a plafont, az volt a legrosszabb rész, mert csöpögött a festék, én csináltam a pepecs munkákat, a csövek alatt, ablak, ajtó mellett, stb. Továbbra is tartom, hogy a Dulux festék nagyon jó. Nem csöpög, olyan a színe, mint ami a dobozon van, mosható, szóval gyerek mellé is ideális. Nem olcsó, de megéri.
Szolgálati közlemény: pecsételgetek. Ma kezdtem, a 23. napon. :((((
