Kinek az érdeke?
Az örökbefogadás feltételeivel kapcsolatos szabályozás változásai
A Fővárosi TEGYESZ örökbefogadási tanácsadójaként gyakran szembesültem az örökbe fogadni szándékozók elégedetlenségével az örökbefogadási eljárás hosszúsága miatt. A kívülállók az egész folyamatot túl bonyolultnak, átláthatatlannak, kicsit misztikusnak vélik, mintha nemcsak az örökbefogadás egyik formája, hanem maga az örökbefogadás is titkos lenne. Kiknek áll érdekében ez a „bonyolult” eljárás, kiket véd, és miért? Nem akadályozza-e meg, hogy a gyermekek minél előbb családba kerüljenek, akár azzal, hogy túl sok feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy örökbefogadhatók legyenek, illetve, hogy a gyermeket örökbe fogadni szándékozók számára előírt hosszadalmas alkalmassá nyilvánítási eljárás miatt nincs, aki örökbe fogadja a családra váró gyerekeket. Milyen érdekeket szolgál, ki kell-e szolgálnia és ki tudja-e szolgálni az örökbefogadási eljárás szereplőinek valamennyi jogos vagy jogosnak vélt érdekét?
A gyermek érdeke, hogy saját családjában nevelkedjen fel, s ha erre nincs lehetőség minél előbb családját pótló, gondozására, nevelésére minden szempontból alkalmas örökbefogadó családot találjanak neki, amely elfogadja egészségügyi állapotával, származásával, családi hátterével együtt. Az örökbefogadás hosszú távú, biztonságos megoldást jelentsen számára, ne legyen felbontható. Megismerhesse származását, vér szerinti családját. Az eljárás során ne szakítsák el testvéreitől. Elsősorban saját nyelvi, kulturális környezetében találjanak számára örökbefogadó családot.
A vér szerinti szülő érdeke az örökbefogadási eljárás során, hogy dönthessen gyermeke sorsáról. Ehhez kapjon meg minden segítséget, lehetőleg ne válsághelyzetben, átgondolatlanul kelljen döntését meghoznia, ismerhesse meg annak minden következményét.
Az örökbefogadók érdeke, hogy minél hamarabb örökbe fogadó szülővé válhassanak. Jogilag rendezett helyzetű, elképzeléseiknek megfelelő gyermeket fogadhassanak örökbe. Az eljárás átlátható legyen számukra, a folyamatban és azt követően is kapjanak meg minden segítséget ahhoz, hogy jó örökbefogadói lehessenek gyermeküknek.
A gyermek alapvető jogai
A gyermeknek az örökbefogadási eljárás során érvényesítendő alapvető jogait a Gyermekvédelmi törvény[1] és az ENSZ Gyermeki Jogok Egyezménye[2] fogalmazza meg: saját családjától csak saját érdekében és törvényben meghatározott esetekben és módon választható el, kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetés miatt nem. Joga van családját pótló helyettesítő védelemhez örökbefogadó család, vagy más családot pótló ellátás formájában. Ennek során tiszteletben kell tartani lelkiismereti- és vallásszabadságát, továbbá figyelemmel kell lenni nemzetiségi, etnikai és kulturális hovatartozására. A gyermeknek joga van a szülő felügyeleti joga megszűnése esetén is származása, vér szerinti családja megismeréséhez. Joga van ahhoz, hogy véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék. Joga van ahhoz, hogy jogait minden megkülönböztetés nélkül biztosítsák számára.
Elsősorban a gyermek alapvető jogait és érdekeit kell érvényesíteni az eljárásban, de vér szerinti és örökbe fogadó szülei érdekeire is figyelemmel kell lenni ahhoz, hogy az örökbefogadás valóban jó megoldást legyen a gyermek további életében.
A gyermeknek van joga arra, hogy amennyiben érdekében áll, örökbefogadással rendeződjön helyzete, és ezt az eljárásban közreműködőknek minden eszközzel támogatniuk kell. Köztudott, hogy Magyarországon körülbelül 2300-2400 gyermek örökbe fogadható jogilag, s jó részük számára ez nem jelent tényleges örökbe fogadhatóságot, mivel életkoruk, egészségi, pszichés állapotuk miatt arra nincs, vagy alig van esély. Az örökbefogadáshoz szükséges másik fél, a majdani örökbefogadók 80 %-a 3 év alatti, egészséges gyermeket szeretne, így elég szűk területen találkoznak a lehetőségek az elvárásokkal.
Hogyan lesz a gyermek örökbe fogadható?
Az örökbefogadáshoz főszabályként a gyermek szüleinek hozzájárulása szükséges, és csak kivételes esetekben lehet eltekinteni attól. Ezek a következők:
- ha a bíróság megszüntette a szülők szülői felügyeletét,
- ha a gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbe fogadhatónak
nyilvánította,
- ha a szülő gyermekét inkubátorba helyezte, és hat hétig nem jelentkezik érte,
- ha a szülő ismeretlen helyen távol van, vagy cselekvőképtelen.
A hozzájárulások nagy részét a szülők a gyermek születését követően rövid időn belül teszik meg. Ahhoz, hogy számukra is elfogadható döntést tudjanak hozni, a gyermekjóléti szolgálattól, civilszervezetektől kaphatnak segítséget. A családok átmeneti otthonának be kell fogadnia a válsághelyzetben lévő várandós anyákat, és azoknak, akik környezetük előtt titkolják terhességüket, bármelyik otthonba felvételt kell nyerniük. Jó lenne azt hinni, hogy ezen rendelkezések életbelépése miatt csökken az örökbefogadások száma Magyarországon.
Ha visszatekintünk az elmúlt ötven évre, látható, hogy lényeges változásokon mentek keresztül a gyermek örökbe fogadhatóságát szabályozó törvények.
A szülő hozzájáruló nyilatkozatával kapcsolatos szabályozások hol a szülő, hol a gyermek, illetve az örökbefogadók érdekét helyezték jobban előtérbe:
Az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) hatálybalépésétől nincs szükség a szülő hozzájárulására, ha a bíróság megszünteti szülői felügyeletét, vagy ha a szülő cselekvőképtelen, illetve ismeretlen helyen távol van. Egyáltalán nem kellett a szülő hozzájárulása az állami gondoskodásban élő intézeti gyámság alatt álló gyermek örökbefogadásához egészen 1986-ig. Az 1974-es Csjt. módosítás ezen túlmenően arra is lehetőséget adott a gyámhivataloknak, hogy a szülő nyilatkozatát pótolják abban az esetben, ha a szülő alapos ok nélkül nem járul hozzá az örökbefogadáshoz. Ezt a rendelkezést 1986-ban helyezték hatályon kívül. Az 1974-es módosítás tette lehetővé azt, hogy a szülő az örökbefogadók személye és személyes adatainak ismerete nélkül hozzájárulhat az örökbefogadáshoz, ami titkos örökbefogadás, és a szülő nyilatkozatát nem vonhatja vissza. A titkosság a vér szerinti szülővel szemben fogalmazódik meg: az örökbefogadásról értesítést nem kap, és azt sem fellebbezéssel, sem egyéb módon nem támadhatja meg. Bármikor tette meg a szülő a hozzájárulást, akár rögtön gyermeke születése után, nem léphetett vissza. Az 1986-os Csjt. módosítás szerint ezt a hozzájárulást csak gyermeke hat hónapos kora után teheti meg a szülő, és nyilatkozatát nem vonhatja vissza. Mivel így a gyermek helyzetét örökbefogadással hat hónapos kora előtt nem lehetett rendezni, az 1990. évi Csjt. módosítás ismét változtat: a szülő ismeretlen személy javára történő hozzájárulását a gyermek születése előtt is megteheti, de a gyermek két hónapos koráig visszavonhatja, amit a 2002. évi módosítás hat hétre csökkent. Ha a gyermek egészségileg károsodott, vagy hat évnél idősebb, a szülő nyilatkozatához a gyámhivatal hozzájárulása is szükséges. A szülő nyilatkozattételét követően a gyermeket a gyámhatóság ideiglenes hatállyal intézetbe utalta, de lehetőség volt arra is, hogy alkalmas más személynél helyezze el. Ettől kezdve a gyermek a szülő nyilatkozatát követően akár közvetlenül kerülhetett a leendő örökbe fogadó családba. Az 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) úgy módosít, hogy a két hónap letelte előtt a gyermeket a gyámhivatal elsősorban más személynél, nevelőszülőnél – vagy ha ez nem lehetséges – gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben helyezi el. A budapesti Schöpf-Merei-programban gyermekük titkos örökbefogadásához hozzájáruló szülők esetében e rendelkezés alapján kerültek a gyermekek a szülő lemondását követően a kórházból közvetlenül a leendő örökbe fogadó családba. A 2002. évi Gyvt. módosítás már elsődlegesen a leendő örökbefogadónál történő elhelyezésről rendelkezik.
A Gyvt. a jognyilatkozatok visszavonhatósága szempontjából újabb fordulatot hoz: míg korábban a szülő hozzájárulását az eljárás során bármikor visszavonhatta (kivétel a fenti ismeretlen személy javára történő hozzájárulás), főszabályként úgy rendelkezett, hogy a szülő nem vonhatja vissza hozzájárulását, csak az ismeretlen személy javára történő hozzájárulás esetében, akkor is csak a gyermek két hónapos (ma hat hetes) koráig. Ezzel növelte az örökbefogadási eljárás biztonságát, az örökbefogadók és a gyermek érdekében. Viszont az is tény, hogy ha a szülő gyermeke nyílt örökbefogadásához járul hozzá, szociális, pszichés helyzete nem sokban különbözik a titkosan lemondó szülőétől, végleges döntését mégis általában rövidebb idő alatt kell meghoznia.
Az 1986-os Csjt. módosítástól az állami gondozásban nevelkedő gyermekek örökbefogadását a szülő hozzájárulása nélkül - kivéve, ha bíróság megszüntette szülői felügyeletét, vagy cselekvőképtelen volt, illetve ismeretlen helyen tartózkodott - nem lehetett kezdeményezni akkor sem, ha a szülő gyermeke sorsáról nem kívánt dönteni, nem törődött gyermekével, vele kapcsolatot nem tartott. Ezért 1990-ben bevezetik az örökbefogadhatóvá nyilvánítás intézményét, vagyis, ha a szülő önhibájából nem tart rendszeres kapcsolatot átmeneti nevelésbe vett gyermekével, életvitelén, körülményein nem változtat, s ezért a gyermek családjába nem helyezhető vissza, a gyámhatóság örökbefogadhatóvá nyilvánítja. Az önhiba bizonyítása a gyámhatóságot terheli. A Gyvt. a kapcsolattartás egy éves hiányától teszi függővé az örökbefogadhatóvá nyilvánítást, és lehetővé teszi akkor is, ha a szülő tartózkodási helyét új tartózkodási helye hátrahagyása nélkül megváltoztatja, és annak felkutatására irányuló intézkedések fél éven belül nem vezetnek eredményre, feltéve, hogy ez idő alatt nem tart kapcsolatot gyermekével semmilyen formában. A szülőt az átmeneti nevelésbe vételt elrendelő határozatban erről előre kell tájékoztatni. Az örökbefogadhatóvá nyilvánításról a gyámhivatal soron kívül dönt a szülőt támogatni köteles gyermekjóléti szolgálat, a gyermekvédelmi szakszolgálat, és a gondozó intézmény, a gyám véleményének figyelembételével. Az örökbefogadhatóvá nyilvánítás a szülő gyermekével szemben felróható magatartásának utólagos következménye. A 2002. évi IX. törvény a gyermek érdekében még tovább megy: a kapcsolattartás fél éves teljes hiánya is elegendő az örökbefogadhatóvá nyilvánításhoz. A három év alatti gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek félévenkénti felülvizsgálatának bevezetése pedig lehetővé teszi, hogy minél fiatalabb életkorban szülessen döntés a gyermekről.
Újabb változást a 2005. évi XXII. törvény hoz: nem szükséges annak a szülőnek a hozzájárulása, aki gyermekét annak érdekében, hogy más nevelje fel – személyazonosságának feltárása nélkül – az egészségügyi intézmény arra kijelölt helyén helyezi el, feltéve, hogy hat héten belül gyermekéért nem jelentkezik. (Számomra az „annak érdekében, hogy más nevelje fel” kitétel kissé nehezen értelmezhető, hiszen ha a gyermeket elhelyező inkognitóban marad, honnan lehet tudni, milyen érdekek vezérelték?)
A szülő nyilatkozatát csak személyesen teheti meg. Ha cselekvőképtelen, törvényes képviselője nyilatkozik helyette, ha korlátozottan cselekvőképes nagykorú, törvényes képviselőjének hozzájárulása kell. Korlátozottan cselekvőképes kiskorú gyermek viszont a törvényes képviselő hozzájárulása nélkül nyilatkozhat akár lemondó szülőként, akár örökbe fogadandó gyermekként: korábban vagy a törvényes képviselő hozzájárulása kellett nyilatkozatához, vagy nyilatkozhatott helyette törvényes képviselője is.
Jelenleg elmondható, hogy a szülőt érdekeit valóban sértő módon nem lehet gyermekétől megfosztani, és ha sérelmezi a döntést, jogorvoslattal élhet ellene. Az eljárások során tájékoztatni kell nyilatkozatai, magatartása következményeiről. Hogy a számára szükséges segítséget, támogatást megkapja, és emberséges körülmények között, méltóságát tiszteletben tartva hozhassa meg döntését – ez az eljárásban közreműködők felelőssége.
Milyen feltételeknek kell megfelelni az örökbe fogadni szándékozóknak?
Az örökbefogadás sikerességének feltétele, hogy a gyermek számára biztonságot, megfelelő gondozást, nevelést nyújtó családot találjanak.
A Családjogi törvény hatályba lépésétől a Gyermekvédelmi törvényig elegendő volt, ha az örökbefogadó teljesen cselekvőképes, nagykorú volt, és nem állt szülői felügyelet megszüntetését vagy a közügyektől eltiltást kimondó jogerős bírói ítélet hatálya alatt. Házastársak vagy egyedülállók fogadhattak örökbe. Azt, hogy az örökbe fogadni szándékozók körülményei, személyisége, egészségi állapota alkalmas-e gyermek nevelésére, a gyámhatóság az engedélyezési eljárás során vizsgálta, akkor, amikor a gyermek már a családban nevelkedett.
A Gyvt. alapvetően átalakítja a korábbi eljárást, új feltételként előírva: az lehet örökbefogadó a korábbi előírásokon felül, aki személyisége és körülményei alapján alkalmas gyermek örökbefogadására és alkalmasságát a gyámhivatal állapítja meg az örökbefogadás előtti eljárása során. Bevezeti tehát az örökbefogadás előtti eljárást, amelyet a szakszolgálat készít elő: az alkalmassági vizsgálatokat lefolytatja, de a döntést az örökbe fogadni szándékozók lakóhelye szerinti gyámhivatal hozza. A vizsgálatok az addigi meglehetősen változatos gyakorlat helyett egységes szabályok szerint történnek az 149/1997.(IX.10.) Korm. rendelet (Gyer.) és a 15/1998.(IV.30.) NM rendelet által szabályozottan. A jelentkezők csak egy, a lakóhelyük szerint illetékes szakszolgálathoz adhatják be kérelmüket, így megszűnik a korábbi átláthatatlan rendszer. Az eljárás az örökbe fogadni szándékozók kérelmére indul és folytatható. A jogszabályok meghatározzák az előkészítő eljárás pontos menetét és a határidőket a kérelem benyújtásától az alkalmasságról döntő gyámhivatali határozathozatalig, a jelentkezők nyilvántartásba vételéig.
Míg korábban az alkalmatlanság megállapítása esetén a vizsgálatokat végző GYIVI-knél megállt az eljárás, az új szabályok szerint örökbe fogadni szándékozóknak már nem kell elfogadniuk a számukra sérelmes döntést: a szakszolgálat negatív javaslata esetén is kérhetik a vélemények továbbítását a gyámhivatalhoz, gyámhivatali elutasítás esetén pedig az államigazgatási eljárás szabályai szerinti jogorvoslattal élhetnek.
A gyámhivatali határozat két évig érvényes, ami egy évvel meghosszabbítható. Ha a konkrét örökbefogadási eljárásban merül fel új tény, vagy körülmény, ami az alkalmasságot kétségessé teszi, a gyámhivatal újabb vizsgálatokra kérheti fel a szakszolgálatot.
Az alkalmassághoz újabb feltételeket a 2002. évi IX. törvény ír elő: az örökbefogadás előtti tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon való részvételt, meghatározta a min. 16 év és max. 45 év korkülönbséget az örökbefogadók és a gyermek között, rögzítette ezenkívül, hogy a gyámhivatal elsősorban házaspárok számára engedélyezi az örökbefogadást.
A 14/2003.(II.2.) Korm. rendelettel módosított Gyer. ezt követően bevezette az örökbe fogadni szándékozók alkalmasságának felülvizsgálatát akkor, ha családi állapotukban, személyi- és életkörülményeikben változás történik. A változást a jelentkezőnek kell bejelenteni, ezt követően haladéktalanul meg kell történnie a felülvizsgálatnak.
A szakszolgálatok számára a módosított 15/1998.(IV.30.) NM rendelet előírja, hogy az örökbe fogadni szándékozók alkalmasságára vonatkozó javaslatnak ki kell térni arra is, hogy az örökbe fogadni szándékozó milyen életkorú, illetve sérült vagy egészségileg károsodott gyermek örökbefogadására alkalmas-e. Az örökbe fogadni szándékozóknak jelentkezésükkor nyilatkozniuk kell az örökbefogadandó gyermekkel kapcsolatos elképzeléseikről, vagyis hogy milyen életkorú, nemű, egészségi állapotú, és hány gyermek örökbefogadását tervezik. A szakemberek véleményeik elkészítésekor a jelentkezők elképzeléseinek reális lehetőségeit vizsgálják, erre tesznek és nem általában javaslatot az alkalmassá nyilvánításra. Az elképzelések a javaslatban foglaltaktól viszont időnként eltérnek, s erről jogszabályi kötelezés hiányában a gyámhivatal csak nagyon ritkán dönt. Az elképzelések lényeges vagy gyakori változása jelenthet az alkalmasság tekintetében is változást, ami a jelenlegi szabályozás szerint nem felülvizsgálati indok.
Mi garantálja az eljárás tisztaságát, átláthatóságát?
Az örökbefogadási eljárásban csak az erre felhatalmazott szervek működhetnek közre. Jóindulatú kórházi orvosok, szülészek, e tevékenységre fel nem jogosított szervezetek részvétele a folyamatban nem megengedett. A közreműködők feladata jogszabályok által pontosan körülírt, tevékenységük az ott maghatározottakon túl nem terjedhet. A területi gyermekvédelmi szakszolgálat vizsgálja az örökbe fogadni szándékozók alkalmasságát, előmozdítja a gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedő gyermekek örökbefogadhatóvá nyilvánítását, az örökbefogadható gyermekeket és az örökbefogadásra alkalmas jelentkezőket nyilvántartja, és előkészíti a gyermekek örökbefogadását. A gyámhivatal az engedélyező hatóság, dönt az örökbefogadhatóvá nyilvánításról, az örökbefogadók alkalmasságáról, az örökbefogadás engedélyezéséről. A gyermekjóléti szolgálat a nyílt örökbefogadásoknál a kötelező gondozási idő alatt figyelemmel kíséri a gyermek beilleszkedését az örökbe fogadó családba. A működési engedéllyel rendelkező civilszervezetek a nyílt örökbefogadások előkészítésében vesznek részt, 2002-től kormányrendeletben meghatározott keretek között. Az országos nyilvántartást vezető Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet (NCSSZI) a megyei szakszolgálatok közötti közvetítést, illetve a külföldi örökbefogadások előkészítését végzi.
A gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedő gyermekek számára a szakszolgálatnak elsősorban a saját nyilvántartásába felvett örökbe fogadni szándékozók közül kell örökbefogadót találnia. Ha nincs az adott megyében a gyermeket elfogadó jelentkező, az országos nyilvántartásból belföldi örökbefogadókat ajánl az NCSSZI, s belföldi örökbefogadók hiányában kerülhetnek sorra a külföldi állampolgárságú örökbe fogadni szándékozók. Ők csak az Ifjúsági-, Családügyi-, Szociális- és Esélyegyenlőségi Minisztériumban működő Központi Hatóságon keresztül jelentkezhetnek és fogadhatnak örökbe. A nyílt örökbefogadás számukra a házastársi és a rokoni örökbefogadást kivéve nem megengedett. A nemzetközi örökbefogadások terén történő együttműködésről szóló Hágai Egyezményt kihirdető 2005. évi LXXX. törvény hatálybalépésével Magyarország és az egyezményt aláíró többi állam közötti örökbefogadási eljárás egyszerűsödik, nem lesz szükség mindkét állam engedélyező eljárására, viszont csak az államok központi hatóságain keresztül léphetnek kapcsolatba egymással a felek.
Az 1995-ös Csjt. módosítás a gyermekkereskedelem megakadályozása érdekében előírja, hogy a gyámhivatal nem engedélyezheti az örökbefogadást, ha az a felek és az eljárásban közreműködők számára anyagi haszonszerzéssel jár.
Hogyan érvényesül az örökbefogadható gyermek érdeke a gyakorlatban?
A Fővárosi TEGYESZ nyilvántartásába évente újonnan bekerült örökbefogadható gyermekek 65-70 %-ának mozdítható elő az örökbefogadása. Ez azt jelenti, hogy 30-35 %-uk csak statisztikailag fogja növelni az örökbefogadható gyermekek számát. Általában a gyermekek 20 %-a már az örökbe fogadhatóvá váláskor 10-12 év feletti (gyakran a szülők halála, vagy a szülői felügyelet megszüntetése miatt lesznek örökbefogadhatóak), 3-5 %-uk nem egészséges vagy fogyatékkal élő, valamint minden évben örökbefogadható lesz egy-két négyes, ötös testvérsor, akiknek örökbefogadók híján jó esetben nevelőszülői elhelyezést lehet biztosítani. Gyakran nehéz helyzet elé állítja a szakembereket a nevelőszülő gondozásában örökbefogadhatóvá vált, de a nevelőszülő által örökbe fogadni nem kívánt gyermekek örökbefogadásának előmozdítása is.
Az örökbefogadott gyermekek közül évente általában egy-kettő a „talált” gyermekek száma, akiket inkubátorba helyeztek, egy-két esetben a gyermek szüleit megfosztotta a bíróság szülői felügyeleti joguktól, a fennmaradó gyermekek fele a szülő gyermeke számára ismeretlen személy általi örökbefogadásához történő hozzájárulása, másik fele pedig örökbefogadhatóvá nyilvánítás miatt lesz örökbefogadható. Évente általában két-három testvérpárt fogadnak örökbe, az ő esetükben akkor egyszerűbb a helyzet, ha egy időben válnak örökbefogadhatóvá. Időbeli eltérés esetén csak akkor lehet kapcsolatba lépni a testvérek együttes elhelyezésének céljából a korábban örökbefogadott testvér örökbefogadóival, ha további örökbefogadásra várókként a szakszolgálat nyilvántartásában vannak.
A gyermek joga, hogy ha helyzete azt kívánja, minél előbb örökbe fogadják. Ez az újszülött korú gyermekek nyílt örökbefogadásakor, illetve a titkos örökbefogadások azon esetében, amikor a szülő ismeretlen személy javára mond le gyermekéről, valósul meg a leggyorsabban. Őket a gyámhivatal általában egy-három hetes koruk között helyezi a kórházból a leendő örökbefogadó családba. Évente 10-15 gyermek titkos örökbefogadása zárul le ilyen módon a fővárosban. Az idősebb gyermekek örökbefogadási eljárása ennél általában hosszabb ideig elhúzódik. Ideális esetben az örökbefogadhatóvá válás után, az első helyezési tanácskozást követően pár napon belül megtörténik a gyermek bemutatása a későbbi örökbefogadóknak, viszont előfordul az is, hogy a negyedik vagy ötödik tanácskozás után sikerül csak a gyermeket elfogadó örökbefogadókat találni, és ez bizony a gyermek számára hónapokat jelent.
A gyermek bemutatását és a kapcsolatfelvételt követő sikeres barátkozás eredményeként a gyermeket a szakszolgálat javaslatára, az örökbefogadók és a gyermek törvényes képviselője kérelmére a gyámhivatal kihelyezi a Gyvt. által bevezetett örökbefogadást megelőző legalább egy hónapos gondozási időre az örökbe fogadni szándékozók családjába. A gondozási idő egy hónapnál hosszabb lehet, de rövidebb nem. A hosszabb gondozási időre általában óvodás, kisiskoláskorú gyermek esetében lenne szükség, ami a gyakorlatban ritkán valósul meg, pedig utógondozás hiányában ez idő alatt kaphatnának hathatós segítséget, tanácsokat az örökbefogadók. Tény, hogy gyakran az örökbefogadók körülményei sem teszik lehetővé, hogy a gyermekkel hosszabb ideig otthon maradjanak, pedig a gyermek biztonságos beilleszkedése az ő érdekük is. Az is igaz viszont, hogy míg az újszülött vagy csecsemőkorú gyermek örökbefogadásánál az örökbefogadók a gondozási idő alatt igényelhetik a terhességi-gyermekágyi segély-t, a GYED-et, nagyobb gyermek örökbefogadása közben, illetve azt követően az örökbefogadó nem jogosult a gyermekével kapcsolatos hasonló jellegű támogatásokra.
A külföldiek általi örökbefogadásoknál a gyermek-szülő kapcsolat kiépítésének ideje - az örökbefogadók érdekeire figyelemmel - rövidebb, pedig itt zömében idősebb gyermekekről van szó. A szakszolgálatnak legkésőbb 8 nappal a gyermek és az örökbefogadó kapcsolatfelvételét követően kell javaslatot tennie a gyámhivatalnak a gyermek örökbefogadókhoz helyezésére, a gondozási idő során pedig lehetőleg 15 napon belül véleményezni a gyermek beilleszkedését. A körülmények általában ideálisnak nem mondhatók, hiszen szállodai szobákban, bérelt lakásokban, mindkét fél számára idegen környezetben kell építgetni a kapcsolatot, küzdve a nyelvi és kulturális különbözőségekből adódó nehézségekkel. Nem 15, de 30 nap elteltével sem könnyű a gyermek egész további életére kiható véleményt adni, és a gyámhivatalnak megalapozott döntést hoznia.
A 2005. évi CXXVI. törvény 22. §-a, az utánkövetés lehetővé tételével - a felkészítő tanfolyamok bevezetését követően tapasztalható változásokhoz hasonló – szemléletformáló hatással lehet.
A Gyvt. hatályba lépése óta eltelt néhány esztendő alatt az örökbefogadásról való szakmai és laikus gondolkodás sokat változott, számos téves illúzió és misztikum szűnt, szűnik meg. Az örökbefogadási folyamat átlátható, és ez őszinte, nyílt kommunikációval közvetíthető.
dr. Deli Judit
jogász, örökbefogadási tanácsadó
