adopt

Várakozásra kényszerítettek és én utálok várni, főleg a munkában. Addig is, hogy elüssem az időt, írok néhány sort a hospiztalizációról, úgyis foglalkoztat most. Az tagadhatatlan tény, hogy a gyerekek lelkében nyomot hagy, hogy nem szerető környezetben nőnek fel. Hiába gondoskodnak róluk, ha ott van tíz gyerek egy csoportban, akkor nincs idő dajkálni őket, örülnek, ha végeznek az etetéssel, fürdetéssel és minél kisebbek a babák, ez annál több idő. Ez kötődési zavarhoz vezethet, szintén ezzel magyaráható, hogy az örökbefogadott gyerekek, amikor hazakerülnek, általában el vannak maradva a korársaiktól mozgásban, beszédben, de idővel a legtöbb gyönyörűen ledolgozza a hátrányát. Az is kérdés, hogy meddig áthidalható ez a kötődési zavar: van, aki három éves kort mond, van, aki szerint már pár hét anyahiány is meglátszik a gyereken egy ideig. És van, aki szerint nem kell ettől annyira megijedni, Idézet egy nevelőszülőtől: „Azok a gyerekek, akik a gyermekvédelmi rendszerből kerülnek egy szerető, gondoskodó családba, mind nagyon ragaszkodóak és hihetetlenül gyorsan kialakul a kötődés, legyen a gyerek 2 vagy akár 8 éves (nagyobbakkal nincs tapasztalatom). Mint már írtam, nekem van 4 vérszerinti gyerekem is, de tőlük soha nem kaptam olyan szeretetet és érzelemkinyilvánítást, mint a nevelt gyerekeimtől. Ezek a gyerekek olyan erős érzelemmel tudnak szeretni, és annyira „hálásak” mindenért, hogy én ezt korábban el sem hittem volna! Szerintem ez azért van, mert van összehasonlítási alapjuk és még az egészen kicsi gyerek is ezt tudja érzékelni. Nagyon igénylik a testi kontaktust… a kicsik szeretnek ölbe lenni, a nagyobbak pedig naponta elvárják, hogy legyen legalább egy puszi vagy cirógatás. Sokszor csak úgy váratlanul odaszaladnak hozzám és átölelnek, aztán visszaszaladnak a szobájukba.

Én azt tapasztaltam, hogy a kötődés kialakulásának érdekében, a legelső lépés amit tennünk kell, a bizalom kiépítése. Ha „feltételnélkül” elfogadjuk a gyermeket, ha figyelünk a szükségleteire, ha összehangolódunk vele, ha támaszt és melegséget nyújtunk, akkor ezt hipp-hopp elérhetjük. Őszintén és gyakran érdeklődni kell a gyermek dolgai, érzései, gondolatai iránt… megérteni, támogatni és sok-sok időt együtt tölteni vele (legalább az első hónapban). "

Szóval azt hiszem, szerencse kérdése is, melyik gyerek, mennyire kötődik. Ami biztos, hogy rengeteg szeretet kell ezeknek a rossz érzéseknek a feloldásához, de bennem annyi szeretet van, hogy abból Dunát lehetne rekeszteni. :)

A barátnőm döntött: nem tartják meg a babát. Gyártottak hozzá szép elméletet: antibiotikumot szedett, amikor megfogant a baba, ezért nem lesz egészséges, mert az első magzatuk szintén így jött össze és a 12. héten megszűnt a szívhang. Nem mondok semmit. Igazából nem izgat fel a téma, nekem semmivel nem lesz sem jobb, sem rosszabb az ő döntésüktől. Most döbben csak rá, hogy mivel jár az abortusz: hogy el kell menni egy védőnőhöz, hogy tényleg nem akarja-e megtartani, az abortusznak ilyenkor díja van, stb.