Megdöbbentő, ha a húsz évvel ezelőtti fizetéseket és árakat összehasonlítjuk a mostaniakkal. Az átlagbérek csak 14-szeresére emelkedtek, a víz ára viszont háromszázszor annyiba kerül, mint anno. A gáz ,,csak" harmincszor. Viszont élelmiszerek, tartós cikkek arányosan akkor drágábbak voltak, mint most. Tanulság: nekem a '80-as évek végén kellett volna sokat zuhanyoznom, nem most, bár most imádok a tus alatt állni.
A hét egész kellemesen alakul R. szempontjából is. Napi nyolc óra munka után általában haza tudunk indulni, ami tőle nagy teljesítmény. Sőt, hétfőn hazamentünk kettőkor, mert annyira rosszul volt a fáradtságtól, hogy azt mondta, neki most aludnia kell. Hetek óta rengeteget dolgozik, hét végén már alig állt a lábán. Szombaton kis híján lemondtunk egy meghívást, de mivel szeretjük ezt a társaságot, mégis nagyon ritkán jövünk össze, összeszedte magát. Jó volt a barátainkkal lenni. A házigazdák értelmi fogyatékos kisfia rengeteget fejlődött. Ahhoz képest, hogy tavaly nyáron még alig kommunikált velünk, most mellénk ült, beszélt, még ha nem is mindig értettük, sokkal halkabb volt, mint szokott, nem kiabált, odaadta a játékait. Szerintem ez hatalmas előrelépés, még ha jócskán el is marad egyelőre a kortársaitól. Pénteken pedig a gyógyszerész barátnőmnél voltam, nagyon kellett már egy beszélgetés a fiúk nélkül. Persze, szeretjük őketm, de így csak más témákat lehet megtárgyalni.
Annát ezer éve nem láttam, már nagyon hiányzik. Úgy tervezem, pénteken, ha levizsgáztatom a fiatalokat, felugrok hozzájuk. R. felajánlotta, hogy menjük el pénteken az Ikeába, mert tudja, hogy ez a program tuti nyerő nálam, de most inkább maradnék itthon. Tényleg fáradt az ember, legyünk kicsit kettesben. Amellett viszont, hogy néha alig vonszolja magát, a korábbinál is jobban figyel rám. Hagyja, sőt várja, hogy bújjak hozzá, amire a korábbinál is nagyobb szükségem van, betakargat, ha elalszom a nappaliba, ellátja a kutyákat, pakol helyettem, stb. Nagyon szeretem, szerintem még annál is jobban, mint amikor összeházasodtunk. Minden nap beleszeretek. Csak egy baj volt, hogy vissza akarta fogni a szexet, de ezt velem nem lehet megtenni, így tegnap már sztrájkoltam, így belátta, ez így nem lesz jó. Attól szakadt meg benne valami, hogy kis pocok már a magzatvízben lebeg és nemcsak a méh falába van beágyazódva. Hiába mondom, hogy nem lesz semmi baj, vigyázunk, azért óvatos. Nekem viszont be kell hozni az elmúlt hetek lemaradásait, amikor nem éreztem annyira jól magam, így kellemes hancúrokra sem vágytam.
A blognak és a fórumnak köszönhetően egyre több barátra teszek szert. Nagyon jó, szeretem ezt, hogy hasonló cipőben járókkal levelezhetek, ismerkedhetek.
Kis pocok köszöni, jól van, vagy legalábbis nem jelzi, hogy rosszul lenne. Múlt hét óta csökkenteni kellene az Utrogestan adagját, de nem merem megtenni. A 14. hétig elég necces még, mert most veszi át a szikhólyag szerepét a méhlepény, ehhez szerintem kell a progeszteron. Ígytegnap kezdtem el a 3x1 helyett 2X1.et szedni, ezt tartom egy hétig és jövő hét végére lemegyek nullára.
A hétvégi születésnap elég kaotikus lett. Eredetileg úgy volt, hogy R. édesanyja főz, aztán, hogy csinálok én kaját, úgyis ritkán van alkalmam főzni. Végül apám felajánlotta, hogy fizetné ő az ebédet, mert lejár az üdülési csekkje. Ezt elfogadtattuk R. édesanyjával, akivel megbeszéltük, hogy rendel tortát. De én közben elfelejtettem, hogy az édesanyám kitalálta, süt R-nek csokitortát és ez akkor jutott eszembe, amikor elkészült. Mivel R. édesanyját nem akartuk megbántani, hogy se az ebédet, se a tortát nem intézheti ő, gondoltuk a csokitorát elvisszük szombaton a barátainkhoz. Na, ebből nagy sértődés lett, mert csak utólag tudtam anyának szólni, minthogy nem vették fel a telefont és kimentek a nyaralóba. Aztán azon is megsértődőtt, hogy egy kettőkor kezdődő temetés miatt fél 12-re kell előrehozni az ebédet. Szerinte az villásreggeli, nem ebéd, mert nálunk egy előtt soha nincs kaja. Hiába mondtam, hogy mire az étteremben megrendeljük, kihozzák, lesz vagy fél egy, nem számított. Így vasárnap fél 11-kor úgy döntöttünk, borítunk mindent, nem megyünk étterembe, főzök én és akkor a csapat jöjjön délre. Így R. édesanyja is odaért a temetésre. A hangulat kissé fagyos volt, pedig a csokitorta és a másik torta is kint volt az asztalon. Tanulság: legközelebb nem tartunk szülinapot. Ha egy kis pechem vagy szerencsém van, én úgyis a kórházban leszek a 32.-en.
