Az előbb megláttam a régi pocakos képemet. Ahhoz képest már rengeteget nőtt a hasam. Mondta is múltkor R., amikor felhúzott a kerti ágyból, hogy gyere csak tehénkém. Tényleg kis tehén vagyok. Hirtelen nő nagyot, mert van, amikor szabályosan feszül a bőr a hasamon.
Éjszaka mindig összebújunk, akkor az apukája gyakran simogatja a kisasszonyt, aki persze szorgalmasan rúgdos neki. A legtöbbször fel sem ébredek a kis szeánszaikra, de ma hajnalban isteni volt, ahogy R. tapogatta, hogy milyen kemény a hasam. Mondtam, hogy ne aggódjon, csak kitette a fenekét vagy a hátát, azt érzi. R. nagyon várja már a lányát. Az meg az ujja köré fogja csavarni az amúgy szigorúnak tűnő apját. :)
Lassan kellene fotózni. Ha lesznek új képek, teszek majd fel a pocakomról. Csak előbb meg kellene javítattatni a laptopot, mert az eddigi kísérletek nem jártak sikerrel és akárkinek pedig nem adjuk oda a gépet, mert elég sok olyan tartalom van rajta, amit nem szeretném, ha a világhálón látnék viszont.
