Csak a táppénzes papíromért akartam ma beugrani a terhesgondozóba, ehhez képest mindent elintéztem. Összefutottam az egyik védőnőmmel, így megmértek, vizeletet néztek, papírokat adtak, stb. S ha már ott vagyok, akkor mondta, hogy csináljuk meg a labort is. Ha pedig már a laborban voltam, befektetettek CTG-re is, mondván ezért ne jöjjek vissza szerdán, különben is, a kismama, akinek akkorra volt időpontja, szült, így már nem jött. S ha már a CTG-s papíromat megnézte a doki, akkor meg is vizsgált. Bár szerdára beszéltük meg a ,,randit" CTG utánra, de így már egyáltalán nem kell szerdán mennem.
A doki szerint a kisasszony biztosan nem húzza ki 30-ig, mert a méhszáj már nagyon rövidül, felpuhult és kinyílt. Nagyon rendes volt a doki, mert megkérdezte azt is, hogy milyen szülésre készülök, természetesre vagy császárra. Mondtam, hogy természetesre, igaz az, hogy nincs fájdalomcsillapítás, kicsit meglepett. Erre azt válaszolta, hogy nagyrészt úgyis fejben dől el, hogy hogy fogok szülni és ha én természetest szeretnék, akkor nem is lesz semmi gond. Így legyen... Azt is megkérdezték, hogy apás szülés lesz-e. Mondtam, hogy arra készülünk. Erre az asszisztens elkezdett poénkodni, hogy esetleg nagyapás lesz, de kijelentettem, hogy az tutira nem. Ki akar a saját apjával szülni? Mindenesetre a papíromra ráírták, hogy apás szülés.
Jó lenne, ha a kisasszony kibírná a 18-i hétig, esetleg az előző hétvégén jönne világra. Így alkalmazkodna az apukája munkarendjéhez, bár mostanában úgy érzem, hogy R. folyamatosan dolgozik. Sokat nyavalygok is neki emiatt. Nem azért, mert én unatkozom, azért, mert borzasztónak fáradtnak látom, hiszen 10-13 órát dolgozik naponta, plusz a hétvégék. Ha nem ügyeletes, akkor is állandóan hívják. De mindig megfogadom, hogy befogom a szám, mert nem hiányzik neki, hogy még én is piszkáljam.
