Hivatalosan hetekig feküdni kellene, de nem megy. Utálom, ha ugrálnak körülöttem, ha kiszolgálnak, így amit csak lehet, megcsinálom. Persze, az utóbbi napokban, amióta hazajöttünk a kórházból, R-re hárul a munka zöme, ő mos, takarít, vasal, főzni a szülők főznek. Keddtől azonban sajnos dolgozik. :(
A gyermekágyat annyira nem tartom, hogy már szülés után az ötödik napon elmentünk sétálni, mert úgy éreztem, megőrülök a szobában bent. Azóta voltunk postán, patikában, tegnap kocsival ugyan, de elmentünk cipőt venni, mert azzal bizony csehül álltam és szülés előtt erre már nem jutott idő.
Közben a szüleimmel sikerült összeveszni, de ezt le sem írom, nem bosszantom magam. Utólag megbeszéltük, ez a lényeg. Ma meg megtartottuk a születésnapi ebédet. Azt azért nehéz volt végigülni. Nem is a gátseb miatt, mert az is fáj, de inkább a csontjaim sajognak, gondolom, most rendeződnek vissza.
32 éves leszek. Elszavalhatom magamnak József Attilát.
