Annak ellenére, hogy a többséget távol tartjuk, páran már látták Reginát. Volt itt Évi, Ági, Rita, meg persze a szűk család. De a többieket nem akarjuk még beengedni, hadd erősödjön a kisasszony. Mondjuk a hatodik héten lejár a tilalom.
Tegnap nagyon sok inger érte a kiscsajt. Itt volt R. apja meg a felesége. Tapogatózó látogatást tettek, nem tudták, hogyan fogadjuk majd őket, hiszen R.-rel eddig nem foglalkoztak, az unoka viszont fontos nekik. A nő kifejezetten szimpatikus volt nekem, az apja is, igaz, ő próbálta előadni, hogy milyen nagy ember. Szégyelli, hogy kevesebbre vitte, mint R. eddig, de erről csak ő tehet, mert eléggé kisiklott az élete anno. Most viszont normálisan él és ez a lényeg. Hivatalosan karácsony és szilveszter között is jönnek. Szívesen látjuk őket, hiszen ki tudja, meddig él még R. apja, nem akarjuk megfosztani az unokájától. Mondjuk azt ki is mondta egyszer, hogy nem mi számítunk, hanem a gyerek, mert az csak más. Mesélt sztorikat R-ről, hogy háromévesen bemászott közéjük olvasni, mert mindkét szülő sokat olvasott. Igaz, hogy fordítva tartotta a könyvet, de ő is olvasott. Azóta is nagyon szeret olvasni, ebben nagyon egyezik az ízlésünk. Azt is mondta, hogy négyévesen R. megvert egy ötéves fiút az óvodában, mert az mindig terrorizált egy háromévest. Már akkor is nagy volt az igazságérzete. Aztán négyéves kornál elakadt, igazából eddig ismerte a fiát. De hátha alakul majd újra a kapcsolatuk.
Az azért igazságtalan az élettől, hogy R. apja, aki igencsak rossz társaságba keveredett, lecsúszott 24 éve megtalálta a párját, az anyja pedig, aki egy nagyon okos, értelmes, jószívű nő egyedül él. Tudom, már beletörődött, de azért csak rossz lehet egyedül.
