Bencus ma délután hazamehetett. Mármint teljesen haza. Hogy én milyen boldog vagyok! El sem tudom mondani. Ha valaki ezt mondja nekünk bő két héttel ezelőtt, nagyon kiegyeztem volna vele, hiszen akkor még az is kérdés volt, túléli-e a következő napokat. Az orvosokat is meglepte, milyen gyorsan gyógyul. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a lyuk kicsi volt, diónyi nagyságú, és nem is kellett hálót betenni, össze tudták varrni a szerveket. Az, hogy nem kellett háló már csak azért is fantasztikus, mert a háló vagy nőtt volna a kicsi fiúval vagy nem és ha nem, akkor újra és újra kellett volna műteni.
Szegények most szenvednek a pocakfájás miatt, de legalább már otthon vannak. Nagyon kemény lehetett nekik a karácsony, gyerek nélkül, mégis gyerekkel.
