Ezt a cikket korábban már kijegyzeteltem, de végre meg is találtam az eredetit. Így csak élvezetesebb.
Dán import
Magyar Nemzet, Lukács Csaba, 2010. július 31.
Tíz magyar fiatal jelentkező közül csupán egy alkalmas donornak, emiatt a hazai spermabankok külföldről kénytelenek pótolni a hiányt. Drasztikusan csökken a férfiak nemzőképessége. Ám ez a tendencia szerte a világon.
Az Egészségügyi Világszervezet a napokban újra csökkentette az átlagosnak mondott spermaszám mértékét:
míg a nyolcvanas években a hatvanmillió számított normálisnak, most tizenötmillió az elfogadott.
Két kartonlap fölött mereng egy pár egy budapesti külvárosi épület tárgyalójában. Kerek arca legyen vagy ovális? Barna vagy zöld szemű? Nyelveket beszéljen inkább, vagy az extrém sportokhoz vonzódjon? A döntés nem egyszerű: jövendőbeli közös gyermekük apját kell kiválasztani. A férfinak ugyanis örökölhető kromoszóma-rendellenessége van, emiatt spermadonorra van szükségük. Negyvenezer forintba kerül az anonim forrásból kapható férfi ivarsejt.
Magyarországon a gyermekvállalásra készülő párok majd húsz százaléka meddő, ez legalább százötvenezer kapcsolatot jelent. A statisztika azt mutatja, hogy a nők és a férfiak egyforma arányban okolhatók a sikertelenségért: negyven-negyven százalékban. A fennmaradó részben, vagyis minden ötödik esetben mindkét fél szervezete hibás azért, hogy hagyományos módon nem remélhetik a gyermekáldást. A férfi meddősége esetében – amennyiben nem orvosolható – a pár nem tehet mást, mint vagy lemond az utódról, vagy, ha mindenáron akarnak gyermeket, örökbe fogadnak valakit. Ha a pár női tagja egészséges, van harmadik lehetőség is: a spermadonor. Hazánkban évente öt-hatszáz esetben igényelnek férfi ivarsejtet.
Akik e harmadik utat választják, azokat egy biológus fogadja az intézetben. Nyugodt körülmények között, rendkívül alaposan elmagyarázza nekik, hogyan válhat valaki donorrá, és milyen szűréssel biztosítják, hogy csak teljesen egészséges ivarsejtet fagyasszanak le tőle. Aztán megtudakolja a „vevőktől”, milyen paramétereket tartanak fontosnak az apuka esetében, és ezek után teszi eléjük a kérésnek megfelelő kartonokat. Nincs túl nagy választék, ezért megkérdezi azt is: némi felárért nem akarnak esetleg dán apukát?
A kartonokon kód jelzi a donort, ugyanis sem a leendő szülő nem tudhatja meg az adományozó nevét, sem a donor azt, hogy kinél használták fel ivarsejtjeit. Az alkalmas donorról az intézetek munkatársai alapos személyleírást, pontos adatokat vesznek fel: testalkat, magasság, súly, vércsoport, arc-, fej-, fül-, orr- és állforma, szem- és hajszín, végzettség.
*
Hobbikra, csillagjegyre, beszélt nyelvekre, vallásra és egyéb apróságra szintén rákérdeznek. Arra is van mód, hogy egy későbbre tervezett gyerek ugyanattól a donortól származzon. Ebben az estben több adag lefagyasztott ivarsejtet kell megvásárolni, és az intézet – tárolási költség ellenében – ezt megtartja a kért időpontig.
Törvény szabályozza nálunk, ki lehet spermadonor. 18 és 35 év közötti életkor, egészségügyi alkalmassági teszten való megfelelés szükséges (ennek során kiszűrik a szexuálisan átadható betegségeket, és genetikai vizsgálatnak is alávetik az illetőt). Majd megvizsgálja a jelentkezőt egy andrológus (a férfi ivarszervek működésével és betegségeivel foglalkozó szakorvos) meg egy pszichológus. És persze a legfontosabb: a spermának alkalmasnak kell lennie a megtermékenyítésre. Egy donortól legfeljebb négy gyermek születhet, mivel minimalizálni kívánják annak esélyét, hogy az így születő féltestvérek felnőtt korukban tudtukon kívül egymás házastársai legyenek. A törvényalkotók nem szabályozták, hogy ez a négy gyermek hány családban jöhet világra, így a szakemberek túlzónak tartják a korlátozást. Elméletileg ugyanis előfordulhat, hogy a mesterséges megtermékenyítés során négyes ikrek születnek, vagy az is, hogy különböző családokban ugyan, de mindig azonos nemű gyermekek jönnek világra, így nincs esély az egymással való házasságra. Ám a donort ekkor is ki kell zárni a rendszerből.
Száz évvel ezelőtt a férfiaknak milliliterenként átlagosan százmillió spermiumuk volt, de ez a szám a nyolcvanas évek elejére hatvanmillióra csökkent. A drasztikus apadást látva az Egészségügyi Világszervezet (WHO) folyamatosan változtatta a termékenység definícióját: először negyvenmillióra, majd húszra módosította az elfogadott határértéket. Néhány napja újra lejjebb engedte a mércét: ma már az a férfi számít termékenynek, akinél tizenötmillió ez a szám, egy ejakuláció során legalább másfél milliliternyit produkál, az ivarsejtek fele mozog, és tízből három egészséges.
A spermabankok ennek az értéknek a négyszeresét tartják elfogadhatónak, mert csak így van esély a megtermékenyítésre. Ezért csak azok lehetnek donorok, akiknek a spermiumszáma eléri a legkevesebb hatvanmilliót. Jellemzően huszonkét-huszonhárom éves fiatalok jelentkeznek, minden bizonnyal a tizenötezer forint körüli térítés reményében. A törvény szerint Magyarországon pénz ugyan nem adható ivarsejtért cserében, de a donornak útiköltség-térítés címen és a kiesett munkaidő pótlására lehet fizetni „méltányos összeget”. Az általunk megkérdezett intézetek egyhangúlag azt mondták: hazánkban tíz jelöltből egy lesz alkalmas spermadonornak.
Nemrég felmérést készített a Krio Intézet a potenciális donorjelöltek körében, hogy választ találjon a kérdésre: mi az oka annak az évek óta tapasztalt jelenségnek, hogy egyre kevesebben tudják teljesíteni a feltételeket? Az ivarsejt-donáció helyzete Magyarországon című tanulmányból kiderül: a donorjelöltek egészségi állapota igencsak aggasztó, a jelöltek többsége nem felel meg a törvényben előírt minimális követelményeknek sem. A jelentkezők felének nem alkalmas a spermaképe – túl alacsony a szám –, tízből három pedig valamilyen szexuális úton terjedő fertőzésben szenved. Nem kell feltétlenül HIV-vírusra vagy egyéb közismert nemi betegségre gondolni: a szakemberek szerint egyre gyakoribb az eddig csak tankönyvekből ismert baktériumok előfordulása. Az ilyen esetek nagyszámú felbukkanása egyrészt a legyengült általános egészségi állapotnak, másrészt az egyre szabadosabb szexuális viselkedésnek tudható be. Egyre nagyobb azoknak a száma is, akiket a pszichológus szűr ki: ők általában tartós droghasználat miatt szenvednek el tartós károsodást, netán akut pszichotikus állapotban vannak, de nemritkán állapítanak meg rejtett skizofréniát is.
A potenciális donorjelöltek vizsgálata közben kiderül, hogy a fiatal felnőttek – jellemzően egyetemisták – korosztálya mindent megtesz saját teste ellen: alkohol-, drogfogyasztás, dohányzás, anabolikus szteroidok szedése (elsősorban a testépítés során) egyaránt szerepel, némelyiküknél egyszerre több is. Az amúgy is szennyezett környezetben élő, egyre gyakrabban ártalmas anyagokat tartalmazó élelmiszerhez jutó ember tovább mérgezi szervezetét a káros élvezeti cikkek rendszeres fogyasztásával, és közben egyre jobban lerombolja saját reprodukciós képességét is. Ennek egyenes következménye, hogy a magyar férfiak egy szörnyű betegség, a hererák előfordulását jelző statisztikában is a világ élvonalába tartoznak.
Balogh István, a legnagyobb hazai sejt- és szövetbank vezetője több okra vezeti vissza a férfiak nemzőképességének drasztikus csökkenését. Az első helyre a szennyezett környezetet teszi, hiszen naponta ezerféle kémiai hatásnak vagyunk kitéve. Köztük egy olyannak, amelyről kevés szó esik: a női fogamzásgátlók a nők szervezetéből kiürülve bekerülnek az ivóvízbázisba, onnan pedig a férfiakba is, megbolondítva a szervezetet, csökkentve termékenységét. Nem javítja a helyzetet az egészségtelen életvitel sem a sok stresszel, kevés alvással, különféle érzelmi megrázkódtatásokkal. (Az intézet dolgozói azt is tapasztalták, hogy vizsgaidőszakban sokkal rosszabb az egyetemista donorok spermaképe, mint máskor!) Genetikai okok is állnak a háttérben, hiszen a reprodukciós technikák terjedésével sok olyan ember is boldog szülő lett, akik korábban ezt nem remélhették, ám így a rendellenességeket is átörökítették, illetve átörökítik utódaikba. Termékenységcsökkentő hatásuk vannak bizonyos gyógyszereknek is, például akad olyan erős antibiotikum, amely ideiglenesen sterillé teheti a férfiakat.
Néha egészen meghökkentő összefüggésekre is fény derül: tavaly télen a kínai Kuanghszi-Csuang (Guangxi Zhuang) autonóm területen egy helyi kórház férfibetegségekkel foglalkozó osztálya vizsgálatra hívott be a térségből tizenkilenc egyetemről és főiskoláról összesen 217 önkéntes spermadonort. Ennek során a szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy a hallgatók 56,7 százalékos spermaszáma „abnormális”, s hogy a fiúk alacsony spermaszáma a túlságosan sok internetezés számlájára írható. Egy amerikai kutató pedig azt derítette ki, hogy a túl sok laptopozás is tragikus következményekkel járhat az utódnemzés szempontjából: a sokszor ölben tartott masina annyira megemeli a herezacskó hőmérsékletét, hogy a 34 fokhoz szokott spermiumok elpusztulnak. A spermiumok kifejlődési ideje különben hetvenkét nap, így tehát egy extrém forró fürdővel vagy hosszas szaunázással több hónapra sterilizálhatják magukat az óvatlan családapajelöltek! Néha a túlzásba vitt sportolás is árt: a hetente legalább háromszáz kilométert biciklizők esetében alig négyszázaléknyi egészséges spermiumot találtak egy vizsgálat során. A jelenségért valószínűleg a túl szoros ruha, valamint az átlagosnál magasabb hőmérséklet okolható.
A magyar törvénykezés lehetővé teszi azt is, hogy egyedülálló nők igényeljenek ivarsejtet. Ők – ellentétben a párokkal – ideáljuk alapján választanak, ezért főleg ők veszik igénybe a dán importot, hogy szőke, magas, kék szemű gyermekük szülessen. A párok esetében másak a szempontok: ők elsősorban azt szeretnék, hogy a születendő gyermek (nevelő) apjára hasonlítson. Ezért sincs semmilyen korlátozás a donoroknál: alacsony tömzsire ugyanúgy szükség van, mint snájdig magasra. Sokan ugyanis szégyenként, rejtegetni való tényként élik meg, hogy a férfi képtelen az utódnemzésre, ezért a spermabanki látogatásról nem számolnak be a rokonoknak és ismerősöknek, akik aztán boldogan fedezik fel a megszületendő kisbabában az apuka vonásait. Sokan különben leginkább attól rettegnek, hogy „megszólja őket a falu”, ha a gyerek nem hasonlít a szüleire.
Megjelentek különleges igények is: a nálunk élő kínaiak például érthető módon ázsiai donortól szeretnének gyermeket, amennyiben az apuka nem alkalmas a gyereknemzésre, de akadt már afroamerikai jegyeket kereső vevő is. Az intézetek a kiterjedt nemzetközi kapcsolatoknak köszönhetően ezeket az igényeket is ki tudják elégíteni, ám ilyenkor a vevőnek a szállítás miatti extra költségeket is ki kell fizetnie.
A megvásárolt ivarsejtet a bank a beavatkozás napján folyékony nitrogénben szállítja a pár által megjelölt meddőségi centrumba, ahol aztán inszeminációval vagy lombikbébiprogram keretében történik meg a megtermékenyítés. Ez utóbbi ma már rutineljárás: miután 1978. július 25-én megszületett a világ első lombikbébije (a brit Louise Brown azóta felnőtt, és két – természetes úton fogant – kisgyermeknek adott életet), több millióan születtek ilyen módon. Évente világszerte több mint kétszázötvenezer úgynevezett asszisztált reprodukciós kezelés történik (ezek felét Európában végzik!), a babák három százaléka így jön a világra. Szakértők szerint a trendek azt mutatják, megtörténhet, hogy néhány évtizeden belül a megszülető gyerekek fele nem foganhat meg orvosi segítség nélkül! Magyarországon évente kétezer gyermek születik mesterséges megtermékenyítés eredményeképpen. A beavatkozási technika sajátosságai miatt ezekben az esetekben az ikrek száma (akár hármas vagy négyes) jóval nagyobb, mint a természetes úton fogant gyerekeknél. Az orvosi technikák fejlődésének köszönhetően már akár egyetlen egészséges férfi ivarsejt is elég lehet a fogantatáshoz, de ebben az esetben a beavatkozás orvosi költsége milliós nagyságrendű is lehet.
Sok szakember állítja, hogy a pénzen kívül még van egy ok, amiért különösen megéri donornak jelentkezni: a jelölt ingyen kap hiteles képet a nemzőképességéről és egészségi állapotáról. Sokan ugyanis csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már panaszaik vannak, és ekkor már túl késő – a termékenységet befolyásoló folyamatok ritkán fordíthatók viszsza, csak lassítani lehet őket. Az intézetek ugyanis saját spermabankként is működnek: bárki elérhető áron bebiztosíthatja magát azzal, hogy lefagyasztatja a spermáját a jövőbeni utódnemzés céljából. Kemoterápia előtt álló fiataloknak ezt javasolják is az onkológusok, mert az efféle durva kezelések általában visszafordíthatatlan sterilitást okoznak, így a rákos beteg ugyan meggyógyulhat, de utódot már nem tud nemzeni.
A férfiak nemzőképessége nagyon sérülékeny, néha heteken belül drasztikusan megváltozhat. A legjobb ellenszer, ha a férj félreteszi az előítéleteit, és pár évente elmegy andrológushoz. Ez nem szégyen – ha a nőknek természetes, hogy rendszeresen járnak szűrővizsgálatra, néha a férfiaknak is belefér.
Nőies krokodilok
Nem csak az embernek vannak gondjai a nemzőképességgel. Louis Guillette amerikai állatbiológus évek óta kutatja a floridai Apopka környéki tavakban élő aligátorok nemi fejlődését. Azt tapasztalta, hogy az állatok termékenysége feltűnő mértékben visszaesett, ráadásul a hím egyedek nemi szerve a harmadára csökkent! A tudós azt gondolja, mindez a tavak vizében található rovarirtó, műtrágya és egyéb vegyszerek hatására történt: emiatt túl alacsony lett a hüllők tesztoszteronszintje, így azok elnőiesedtek. A jura korban megjelent krokodilok eddig minden evolúciós támadást átvészeltek, de úgy tűnik, a vegyszerekhez az ő szervezetük is képtelen alkalmazkodni.
Egy másik kutatásban az egész életüket szennyezett vízben töltő halakat figyelték meg. Azt tapasztalták, hogy a hormonrendszert romboló vegyszerekkel és egyéb vegyi anyagokkal szennyezett vizekben élő hímivarú halak egy részének egyszerűen nem fejlődik ki a megfelelő ivarszerve.
