Regi holnap lesz három hónapos. Egyre okosabb, érdeklődőbb, a forgóját továbbra is imádja, képes egy-másfél órát is feküdni alatta is figyelni a figurákat. Nagyon sokat gagyog, állítólag többet is, mint az ilyen idő babák. Egész nap be nem áll a szája, sokszor már válaszolgat is. Olyan aranyos ilyenkor: R. mondja, hogy gőőő, Regi meghallgatja és visszaválaszol, hogy gőőő. Vagy néha már húúú meg híííí van.
A szüleim viszont nem elégedettek. Szerintük az, hogy a gyerek fél-egy-két percig tartja a fejét, nem elég, hiszen vannak babák, akik ennyi idősen akár negyed óráig is tartják. S különben is, már meg kellene fordulnia és Regi még nem akar. (A szakirodalom szerint pár másodpercig kell tartania a fejét, fordulni egy-két hónap múlva kell.) Sajnálom őket, mert nem tudnak nagyszülők lenni. Mivel orvosként számos tragédiát látnak, mindig a legrosszabbra gondolnak. Amikor egyszer két napig nem volt széklete a gyereknek, attól féltek, bélcsavarodása van, holott az internet és a többi anyuka szerint anyatejes babáknál akár egy hét is kimaradhat, mert jól feldolgozza a szervezet a tápanyagot. Most meg attól tartanak, hogy a gyereknek gyenge az izomzata, ami arra utalhat, hogy rosszul működik a pajzsmirigye és ha esetleg kálium hiánya is van, akkor az értelmi fogyatékossághoz is vezethet. (Azt hiszem, ebben az összefüggésben mondták.) Erre kitalálták, hogy menjünk el vérvételre. Én őrült persze belementem, mert jót akarok a gyereknek és mert persze beleültetik a bogarat a fülembe, hogy mi van, ha... Akkor viszont, amikor a gyereknek a fejéből vettek vért, ráadásul két vénából, akkor nagyon káromkodtam magamban. Szegény úgy sírt, hogy majdnem megszakadt a szívem, mert ugyan ki akartak küldeni, de mondtam, hogy maradok. Az volt a szerencsénk, hogy ismerős orvos volt, a bátyám volt barátnője, akivel négy évet egy albérletben is laktunk Szegeden és akit mellesleg nagyon szeretek. Szegény mondta is, hogy ez volt neki a nap stressze, mert eleve rossz ismerős gyereket megszúrni, Reginek ráadásul annyira kicsi a vénája, hogy az első hat-hét perc azzal ment el, hogy vénát kerestek rajta. Amikor üvöltött, az még jobb is volt nekik, mert akkor valami látszott is. Szóval eléggé megviselt a ma reggel, kis bogár most alszik, azt is elfelejtette, hogy éhesnek kellene lennie. Mellesleg jó alvókája van, mert este fél nyolctól reggel hétig alszik általában. Ötkor eddig felébredt, nyöszörgött egy kicsit, én meg ugrottam kaját csinálni. Ma nem mentem, gondoltam, hátha visszaalszik és így is lett. Ha ugyanis ötkor evett volna, pont akkorra lett volna éhes, amikor döfködték és a kórházban nem akartam etetni.
Holnaptól jön az alma. Kíváncsi vagyok mit szól az első új ízhez. Sőt, hamarosan lisztes főzeléket is kap, mert apám szerint a legújabb szakirodalom azt írja, hogy nem hogy tiltott, hanem éppen, hogy ajánlott a liszt ilyen korban, hogy megelőzzék a lisztérzékenységet. Az a baj, hogy ezek a nézetek annyira gyorsan változnak. Míg harminc évvel ezelőtt paradicsomot kellett adni a gyerekeknek, most az a tiltott gyümölcs, mert allergizál, míg anno hason kellett fektetni, most tilos a hirtelen bölcsőhalál miatt, stb. Az ember meg igazodjon el.
Ugyanez igaz a védőoltásokra is. A Rotát nagyon reklámozzák, de egyik ismerős gyerekorvos sem ajánlja szívből és nem amiatt, hogy harminchatezer forintba kerül a kettő. Így inkább nem kapja meg, közösségbe úgysem megy egyelőre.
