Hisztimókusok járnak mostanában nálunk. Szerencsére felváltva Reginél és nálam és soha nem egyszerre. Tegnap kb. négy óra alatt végeztem a főzéssel, komoly volt az étlap: alma-krumpli és alma-répa. Lett volna cékla is, de ezt annyira túl főztem, hogy elment a színe, így inkább kidobtam. Amikor elkezdtem pucolni a másikat, kiderült, hogy az fekete retek és nem cékla. Dühömben kidobtam, pedig finomat lehetett volna készíteni belőle, igaz, nem a gyereknek. A legszebb az, hogy a négy órás művelet végére úszott a konyha és ennyi idő alatt én három fogásos ebédet szoktam főzni. Semmi nem jött össze, na.
Ma meg Regi nem volt nagy formában, akkor szerencsére én már megbékéltem a világgal. Délelőtt egész nap a kengurúban volt el, az meg a hátamnak nem tesz jót, délután már nem tudtam kiegyenesedni. Olyan voltam, mint a rőzsét hordó anyóka, igaz, én fát hordok be. Azt sem sokáig, egy hét múlva elfogy. Nem is bánom a lelkem mélyén, olyan por van a lakásban, hogy naponta törölgetek le és fel és még így is rémes a helyzet. Vagy csak én látom így? Délutánra viszont Regi megvigasztalódott és újra a régi tündér volt.
Fordulni továbbra sem akar, kb. két hétig minden nap megmutatta egyszer, hogy tudja, azóta sem érdekli az ügy. Viszont a héten annyira sokat fejlődött a fogása. Már két kézzel tart, sőt a cumisüveget is fogja. Nagy segítségem van. :)
