Mostanában rémálmok gyötörnek. Nem ébredek izzadtan, szívdobogva ugyan, de mégis rossz érzés, nem is alszom ki magam. Állandóan a gyerekért vagy egy gyerekért rettegek. Ma éjszaka egy egér nagyságú babát kerestem a vízben és rettegtem, hogy megfullad. Sokszor azt álmodom, hogy Regi a kezemben van és erősen tartanom kell és közben szorítok egy párnát.
Eleinte azt hittem, csak a könyv miatt van, amit olvasok. Egy haditudósító írta meg a háborús élményeit. Nagyon jó a stílus, de megrázó, amit leír. Lassan azt hiszem, az Auschwitz-hoz hasonló borzalmak ma is léteznek. Végül az utolsó fejezetet el sem olvastam, hátha attól rosszak az éjszakáim. Mondjuk a mostani könyv sem jobb, egy zsidó meséli el, hogyan szabadult a gettóból. Ez szelídebb, legalábbis az, ahogy leírja a történteket, de az álmaim maradtak. Egyébként az Auschwitz meg a zsidóüldözés a mániám, pedig nem vagyok zsidó, Auschwitz-ban meg csak látogatóként jártam, szerencsére.
