Az egyértelmű, hogy a nagyszülők imádják az unokájukat. Jó is ez így, mondjuk az jólesne, ha esetleg néha, alkalmanként, egyszer egyszer azt is megkérdeznék, velünk mi van. De amióta megszületett a kisasszony, mi megszűntünk létezni. Ez van.
Sőt, R. apja is feltűnt a színen. Úgy volt, hogy jönnek két napra és egy éjszakára. Mivel nem akartuk, hogy nálunk aludjanak, felajánlottunk, hogy kiveszünk és fizetünk nekik egy szállodai szobát. Erre most bejelentették, hogy két éjszakára jönnének és akkor fussunk már össze hétfőn is. Grrrr.... R. eleve dolgozik a hosszú hétvégén, alig lesz időnk egymásra, családi ebédek, mert persze az én rokonságom és R. édesanyja sem fogja kibírni négy napig a gyerek nélkül, szóval jó lesz. Remélem, a következő lépés nem az lesz, hogy nyáron egy hétre akarnak jönni... Közben én is, R. édesanyja is letolta R-t, hogy ne hagyja magát átverni, de aztán mindketten rájöttünk, hogy veszekedhetünk vele, én a szabadidő miatt, R. anyja meg azért, hogy az apja miért nem valamelyik helyi rokonánál alszik, miért mi fizetjük a szállását, meg mi az, hogy pár nappal az érkezés előtt borítanak, de semmi értelme. R-nek ő az apja, aki ugyan évekig, évtizedekig nem érdeklődött a fia iránt, de akkor is az apja.
