Kiszámoltuk, a következő két hónapban egy szabad hétvégénk lesz, valószínáleg akkor is elutazunk R. édesanyjával. Ez lesz a születésnapi ajándéka, nemsokára hatvanéves. Ahogy az édesapám is a napokban, az anyukám csak 59. Hihetetlen, hogy telik az idő. A szüleim kimennek egy Barcelona meccset megnézni, apám nagy rajongó, mindent szeret, ami sport, de főleg a labdajátékokat. Biztos nagy élmény lesz neki. Most szervezem a jegyet, a repülőt, a szállást, de nem én fizetek, szerencsére. Nem esne most jól egy ekkora költség.
Múltkor úgyis felbosszantott, hogy hiába adtuk el márciusban az autónkat, a második félévre is nekünk kell fizetni az adót, mert a törvény szerint az fizet, aki jan. 1-jén tulajdonos volt. Ez azért is hülyeség, mert ha valaki eladja a kocsiját, mert nem tudja törleszteni a hitelt, és nincs autója ezer éve, de azért fizesse ki a súlyadót. Vicces.
Hétvégén a szülők nyaralójában voltunk a barátainkkal. Jól sikerült, bár Bence továbbra is tart Regitől. A lánynak bezzeg nagyon bejön Bence, de a közös játék még várat magára.
A szülők most tök normálisak, nem piszkálnak. Nagyon kellemes állapot ez. Bár az mindig kiakaszt, amikor sírnak, hogy jaj, öt napig nem látja a gyerek őket és ennyi idő alatt biztos elfelejti őket, Ez most az anyósom félelme, mert elutazik. De a gyerek nem hülye, nem felejti el őket, csak neki is kell idő, míg idegen helyen feloldódik. Viszont mindenki azt várja, legyen instant, mint a kávé és vigyorogjon azonnal. Na, ez nem a Regi, illetve addig mosolyog ő is, amíg nem tesszük le a kezünkből. Jaj, úgy örült, mikor hazajöttünk a nyaralóból. Mászkált körbe a lakásban és nevetgélt magában. De az, hogy az apja nincs itthon, mert dolgozik, most nagyon megviseli.
