Ma jelenthetem ki először, hogy Regi jár. Próbálkozott eddig is néha, de most tett meg első alkalommal métereket, ráadásul észre sem vette. Aztán észrevette, hogy új tudományt sajátított el és gyakorol, gyakorol, gyakorol. Most már csak álmában, remélem, mert a szokásos fél nyolcas fektetés így is majdnem tíz órára tolódott, úgy fel volt pörögve.
Írtam már, hogy énekel? Nagyon aranyos. Annyi hangja van eddig, mint az apjának és nekem, azaz nulla. De nagyon szereti és ez a lényeg. Mondjuk egész nap zenét hallgatunk, én is nyekergek sokat, meg járunk Varázsénekre is, mert szereti. Nekem meg jó, hogy társaságban vagyok, ugyanis nagyon jó minden nap valamelyik szülővel, de egy év után minden nap találkozni egyikükkel, másikukkal, elég unalmas. Mondjuk meg is mondják, hogy a gyerekhez jöttek, azaz nem hozzám. Meg hogy menjek, intézzem csak a dolgomat, azaz zavarok... De nem baj.
