Ahogy Reginél, eleinte ezt sem teszem közzé, csak magamnak jegyezgetem fel, hogy állunk.
Nos, azt talán írtam, hogy dec. 8-án, 9-én nagyon kiakadtam, hogy megjött. Aztán eldöntöttem, ennek így kellett lennie, majd tavasszal jön a baba. Amikor nem jött meg, nem teszteltem, mondván minek, úgyis csak késik, nem szívatom magam. De aztán szerdán bekattant, hogy nekem azonnal tesztelnem kell. Tudnom kell. Alig hittem a szememnek. Szegény R. Pesten volt, írtam neki egy sms-t, hogy imádom. Mire visszaküldött egy kérdőjelet, nem tudott mit kezdeni a hirtelen érzelemkitöréssel. Szeretlek-sms gyakran jön-megy, de imádlak azért nem. Visszaírtam, hogy híreim vannak. Azt hitte, munka, de mondtam, hogy nem telefontéma, majd személyesen. Amikor egyedül volt, azért gyorsan felhívott, hogy mi is van. Kérdezte, hogy kaptam pozitív visszajelzést? (Pár nappal korábban küldtem el az életrajzomat néhány helyre, hogy külsős munkát keresnék.) Mondtam, hogy így is mondhatjuk, pozitív a visszajelzés. Nem értette elsőre, de másodjára már igen. :)
Így viszont, hogy lelőttem telefonban a poént, a szülőkkel játszottam el a becsomagolt kiscipős sztorit, mondván nálunk maradt egy karácsonyi ajándék, tettem a csomagba egy kéket és egy rózsaszínt, mire az anyám azt hitte, hogy ikrek, de mondtam, hogy remélem, nem. Egy is elég, csak egészséges legyen. Mellesleg tény, hogy karácsonyi ajándék, dec. 25-i. Lám, lám, ennyit tesz, hogy megtanultam használni az ovulációs tesztet. Korábban egyszer használtam, amikor halvány csík jelent meg, akkor ugrás az ágyba. Úgy voltam vele,hogy a csík az csík. De nem, az ovulációsnál a csík csak azt jelzi, hogy emelkedett az LH-szint és csak az erős csík számít.
Január 14.
A doki nagyon rendes volt, csak miattunk jött be szombat reggel fél nyolckor. Csapatostul, gyerekkel mentünk és láttunk egy két milliméteres kis pontot. Ő lesz az. :) Kedd délután újra megkukkoljuk.
Jan. 17.
Ma délután megyünk dokihoz. Kicsit félek. Semmi tünetem nincs, még hányinger sem igazán. Jó,egy kicsit fáj jobb oldalt a derekam, oda fészkelte be magát, de ez eddig is fájt, igaz, nem egy ponton. Jaj, remélem, minden rendben lesz.
Múltkor gondolkodtam rajta, h milyen szerencse, hogy nem fáztam fel a templomban. Regi melegített.
Voltunk dokinál, már 6,4 mm a kis pocok. Nő. Két hét múlva megyünk szívhangot nézni.
Furcsa, mennyire más ez a terhesség, mint az előző, bár azt mondják, mind más. Reginél mindig melegem volt, nem kívántam az édességet, viszonylag sokat émelyegtem és szédültem, most inkább fázok, nagyon kívánom az édeset, nem émelygek, nem fáj a mellem, inkább a hasam feszül néha, és a derekam fáj. Remélem, nem lesz semmi gond. Március 2-án telik le a 12 hét.
Jan. 31.
Van szívhang. Most 7 hetes meg néhány napos. Maga a baba már 1,1 cm, a petezsák meg 2,4. Hihetetlen: egy egy centis kis gyerekkezdeménynek már ver a szíve. Éljen!
Iszonyú fáradt vagyok. Vannak napok, nagyjából minden második, amikor megmozdulni is nehéz, márpedig Regi mellett meg kell. A nagy hányingerek elkerülnek, inkább enyhe van, de az sokáig.
