Nem érzem magam nőnek. Itthon egész nap melegítőben, pólóban vagyok. A városba meg nem jutunk be, mert a zebráknál, kisebb utaknál nem takarították le a havat, maximum a gyalogosoknak vájnak egy nyílást. Ezen viszont a babakocsi nem fér át. De ha be is megyünk, rajtam sídzseki, mert ez a legmelegebb, hogy meg ne fázzak, és viselhetnék alatta kisestélyit is, úgyse látszik. Magam előtt sem.
De mindegy is, mert úgyis unom a ruháimat, de leginkább magammal nem vagyok kibékülve. Az előbb R. oda akarta dobni nekem a távirányítót és rosszul célzott, eltalált. Elbőgtem magam rajta. Hormonok. Jaj, legyen már tavasz, napsütés, mert ebből már nagyon elegem van.
