Mániám a légzésfigyelő. Reginél is az volt, Zoénál is az. Sokan panaszkodnak, hogy tévesen riaszt, de nekünk Reginél egy téves riasztásunk sem volt. Riasztásunk sem sok, csak akkor, amikor kivettük a gyereket az ágyból és nem kapcsoltuk ki. Tegnap Zoénál ugyan bekapcsolt, de várható volt. Ugyanis a lány kinn aludt a kosárban és a kosár alá tettem a légzésfigyelőt, mert bele nem tudtam és onnan már nem érzékelte azért olyan jól.
Az a baj, hogy Regi ébreszti Zoét éjszaka, fordítva már nem. Zoé ugyanis rettenetesen felületesen alszik. S szereti a meleget, amit Regi utál. Na, akkor mi a megoldás, hiszen egy szobában vannak. Gondoltam az, hogy Zoé kijön a nappaliba, ahol a csempekályhának köszönhetően most is 23 fok van, míg a szobájukban, akárcsak a hálónkban 18 körül. Mi így szeretjük. Igen ám, de akkor költöztessem ki az ágyát is? Éjszaka mindenképpen kinn szoptatom, hogy ne keltsem fel a többieket és sokszor el is szunnyadunk itt pár órára, de hosszútávon csak nem jó, ha a nappaliban alszunk, ha már van külön háló- és gyerekszoba. S bevallom, az is hiányzik, hogy R-hez közel legyek, bár a szuszogását így is hallom, ha horkol. :) Meg egy kicsit úgy érzem most, hogy fizikailag távolodunk egymástól. Mondják, hogy a gyerek a legjobb fogamzásgátló. Mondjuk ez éppen nem igaz a mi esetünkben, szedek is gyógyszert. Teljesen lehidaltam, már elszoktam az áraktól, három havi adag 8 ezer forint. Hukk.
Egyébként napról napra jobbak a nappalok, kezdünk összeszokni. Mindig úgy érzem, Zoénak nincs napirendje, de így, hogy az előbb elmondtam Évinek a sarokpontokat, rájöttem, csak vannak stabil pontok. Például az, hogy délben kel enni, éppen akkor, amikor Regi elalszik. Mondjuk ma etetés után visszaaltattam magamon és aludtunk hármasban egy órát. Kellett is, mert az utóbbi napokban 2-4 órákat aludtam összesen, azt is négy részletben. A legrosszabbak a hajnalok, valamelyik nap már sírtam a fáradtságtól. R. meg szerencsére elvisel ilyenkor, illetve elküld aludni, ő meg átveszi a virrasztást. Zoé persze azonnal érzi, ha feszült, fáradt vagyok, ő is azonnal nyűgös lesz és ebből a kombinációból semmi jó nem sül ki.
Regi egyre többet beszél. Sokszor ugyan nem értjük és a kortársaihoz képest nagyon le van maradva, de azért alakul már. Néha villant: gyönyörűen kimond egy szót, aztán soha többet. Így jártunk az anyával, amit egyszer úgy mondott, hogy szaladt elém kitárt karokkal és kiabálta, hogy anya, anya. Meg is hatott. Mondjuk azóta sem hallottam. Anyáméknál mondta, hogy csúszda, hallottam már ajtót és apát is, de ezek egyszeri alkalmak.
A nagyszülőkkel nagyon sokat javult a kapcsolata, sőt, múlt héten azt mondtam volna, hogy idilli. Szeret velük lenni, akár nyolc órákat is. Egy hete elmentünk Szegedre, akkor itthon hagytuk a két gyereket, Zoé tápszert kapott, emiatt volt is némi lelkiismeret-furdalásom, de úgy éreztem, hogy most el kell szabadulnom fél napra. Szóval elmentünk Szegedre, látszólag nem is volt gond, de szerdán, amikor anyám jött rá vigyázni, iszonyú hisztit csapott, csütörtökön R. édesanyjánál szintén. Hogy miért nem akart elengedni minket pár órára, amikor máskor ez nem volt gond, fogalmam sincs. Így most a napközit sem erőltettem a héten. Jövő héten viszont elkezdjük újra, immár klasszikus beszoktatással. Múltkor ugyanis csak úgy ott hagytuk, de talán ez sem szerencsés. Most tehát az a terv, hogy jövő héten menjen többször délelőtt, eleinte ott maradok vele, aztán elmegyek, aztán másnap már egyedül marad kis időre, aztán következő nap vagy héten hosszabb időre. A dolog csak azért nehéz, mert közben a nagyszülők is igényt tartanak Regire, de nekem az az érzésem, hogy a lánynak naponta elég egy nagy program. Ha délelőtt napközi van, délután nem vágyik arra, hogy három órán át nagyszülőkkel is legyen. De a nagyszülőknek meg fix a program, kedden jön az anyósom, szerdán megy anyámhoz, csütörtökön megint anyós, szombat, vasárnap családi ebéd, bár ezt próbáljuk úgy alakítani, hogy legalább egy nap négyesben együnk itthon. R. olyan keveset van velünk, kell a gyerekeknek a teljes család képe.
Ez egy kicsit kusza bejegyzés lett.
