Regike, milyen volt a bölcsiben?- kérdeztem.
- Nem csí (nem sírtam) - jött a válasz.
S tényleg nem. Pedig két hetet kihagyott. Nagyon ügyes lány. Még csütörtökön megy, aztán megint egy hét szünet, mert R. is itthon lesz végre, januárban pedig kezdődik minden előröl.
Olyan vegyes érzésekkel várom ezt a karácsonyt. A tavalyit nagyon vártam, nem lett jó. Hátha idén. Illetve dehogynem lett jó: december 25-én lesz ,,egyéves" Zoé. Ha nekem akkor, december 8-án, amikor már sejtettem, illetve 9-én, amikor tényleg megjött, azt mondja valaki, hogy karácsonykor megfogan ez a remek kiscsaj, kinevetem. S tessék, itt gőgicsél mellettem. Nagy dumagép. Napról napra jobban szeretem, pedig mindig úgy érzem, ezt már nem lehet fokozni. Éjjel meg kifejezetten jólesik összebújni és szoptatni, mert csend van, béke, csak mi ketten. Igaz, Regi nagyon tisztességes, ha látja, hogy Zoé a kezemben van, soha nem akarja kitúrni, még akkor sem, ha éppen akkor ébredt és ilyenkor mindig dajkálom még kicsit, míg az álommanók elillannak. De erre is teremtek alkalmat: vagy leteszem Zoét, vagy a kettőt fogom egyszerre. Kerek a világ.
Mondjuk hétvégén nem így gondoltam, de túl vagyunk ezen is. Hullámvölgyek minden kapcsolatban vannak, ugye?
Karácsonyra majdnem minden megvan, már csak apróságok hiányoznak. Ma elmegyek és elintézek mindent. Jön R. édesanyja, ő lesz a gyerekekkel, nem hiányozna nekik, hogy azt a minimum nyolc boltot, ahova mennem kell, velük járjam végig. Majdnem mindent neten rendeltünk, mert így még szállítási költséggel együtt is olcsóbb, mint a boltban. S talpalni sem kellett. Már csak egy csomagot várunk az anyósomnak, meg egy újságelőfizetéses visszaigazolást apámnak.
