adopt

 Egy rácsot végül még aznap este visszatettünk, amikor kivettük a többit, mert túl nagy lett a lyuk és féltem, hogy álmában véletlenül kipottyan. Így is akkora a hely, hogy szerintem én is beférnék, igaz, az előzőn még bőven befértem.

Regi kicsit megijedt, amikor este, alvás előtt megint elkezdtünk szerelni, igazából nem tudom, hogy attól félt, hogy a nyílást szüntetjük meg, vagy attól, hogy az ágyát vesszük el, de beállt az ágyába és nem tágított onnan. Mellesleg a szabadság jót tett: ha fáradt, maga fekszik be az ágyába és el is altatja magát. A kimászás nem megy még, ki tudna jönni, de mintha nem fedezte volna fel ezt a lehetőséget vagy csak alvás után arra vágyik, hogy dédelgessük kicsit.

Közben kinőtt a kilencedik foga is. 

Új szót is tanult. Tegnap kérdeztük, van valami a pelenkádban? Erre gondolkodott egy ideig, majd közölte, hogy nincs. Érdekes gyerekünk van, mert keveset beszél, összesen hét szót tud, míg Bence 15-öt, de amit mond, azt tisztán. Egyedül a kutya nem tiszta, mert az tuta vagy kuta, illetve az add, mert az inkább edd. De a cica, nincs, kacsa, labda, hinta meg még valami, ami nem jut eszembe, az mindenki számára érthető.

Kis Bogyó remélem, jól van. Én azon kívül, hogy álmos vagyok, sokat nem érzek. De reggel baromi sokáig alszunk Regivel. Rendes gyerek, akkor kel, amikor én. Ha én tízkor, ő is, ha hétkor, akkor szintén ő is. R. meg reggelente felkel, csendben megrakja a kályhát, hoz be fát, eltakarítja a havat. Nagyon jó dolgunk van.

 Kiszedtünk négy rácsot az ágyából. Kíváncsi vagyok, mit kezd majd a nagy szabadsággal.

 Bámulatos, milyen sokat fejlődött Regi. Pontosan nem is tudom, mikor, az utóbbi napokban, hetekben vagy hónapokban? Tény, hogy szinte mindent ért, és teljesít. Múltkor, amikor pakoltunk be, a kezébe adtam egy fém kávés csészét, hogy vigye be a konyhába, vitte. Ha mondom, hogy megyünk sétálni, hozza a kabátját, cipőjét, sálját, kesztyűjét, hozza. Pedig ehhez ki kell nyitnia a fiókos szekrényt, de nyitja, csukja, nem gond. A pisis pelenkáját maga dobja ki, a kakisat is szeretné, de azt nem hagyom. Hogy mozgásban milyen ügyes, akkor látom, amikor más gyerekekkel van. Soha nem értettem, miért ijedeznek, meg kapkodnak Regi után más anyukák, ha esik. Mert hogy ő annyira ügyesen korrigál, hogy szinte soha nem üti meg magát, egy kezemen meg tudom számolni, hány lila foltja lett az elmúlt lassan 16 hónap alatt.

Sajnos azt is egy kezemen meg tudom számolni, hány éjszakát aludt át az elmúlt nyolc hónapban. Tegnapelőtt R. ment át hozzá, amikor felébredt és áthozta hozzánk. Ma éjszaka már egyenesen követelte a nagy ágyat. Khmmm, nem jó. Éppen azon agyalok, hogy kiveszünk néhány rácsot, kap egy kicsit nagyobb szabadságot, ha ez működik, tetszik neki, akkor meg normális ágyat, csak azt nem tudom, hogy rendes, felnőttet vegyünk, vagy juniort. Eddig azt mondtam, nem veszem el a kiságyát, de aztán rájöttem, hogy két-két és féléves kora körül úgyis le kell szedni a rácsot, akkor meg minek vegyünk a kicsinek új ágyat. Felesleges. Ha viszont tényleg kap ágyat Regi, akkor legkésőbb nyár elejéig ezt le kell zongorázni, mert nem akarom, hogy úgy érezze, a jövevény elvette a fekhelyét. 

Néha aggódok, mi lesz. Valamelyik nap beszélgettünk erről Erikával, mert mondtam neki, hogy annyira lelkifuradalásom van, hogy Regit szinte eufóriában vártuk, Bogyót meg nem. Nagyon örülünk neki, de azért vannak félelmeim. Erika szerint ez normális, hiszen már tudom, mivel jár egy gyerek, nemcsak a rózsaszín köd van és ez aggasztó azért. De tudom, hogy nagyon-nagyon jó lesz. Igazából mintha nem készültem volna fel lelkileg. Olyan, mint a szülésnél, hogy váratlanul ért. Én ötéves várakozásra vagyok berendezkedve. De tényleg nagyon örülök neki, minden nap hálás vagyok érte, hogy jön.

Hisztik: na, azok vannak. Tegnap igazi, földön fetrengős, földet verős hisztit produkált a lány. Két órán át üvöltött. Hol azért, mert nem nyitottam ki fél percenként az erkélyajtót, hogy simogassa a kutyákat, hol azért, mert nem vihette be a kedvenc plédjét a fürdőkádba. Végül enni sem volt hajlandó, úgy feküdt le éhesen, de reggelig nem is akart kaját, akárhogy kínáltam. Pedig csináltam neki többfajta tápszert, gondoltam, ha az egyik nem kell, jó lesz a másik, de nem. Fáradt lehetett, hiába aludt másfél órát, az, hogy naponta kétszer-háromszor sétálunk ebben a mínusz 10 fokban, kiszívja az erejét. Most is alszik.

Szóval tegnap este szegény R-t majdnem sírva fogadtam, hogy milyen rossz anya vagyok én, hiszen csak nálam hisztizik a gyerek, bezzeg a nagyszülőknél nem. De végül megnyugtatott, hogy normális, hogy nálam próbálgatja a határokat feszegetni, velem, van a legtöbbet. Egyre büszke vagyok, hogy nem vesztettem el a türelmemet, nem kiabáltam,nem morogtam, nem sírtam el magam, ez utóbbit csak miután lefeküdt. jaj, de nehéz. S még azt mondta egy pszichológus ismerősöm, hogy jó anyának (azaz nekem), jó gyereke van. Haha. Meg sokszor eszembe jut Vivien is, aki egyszer megjegyezte, hogy olyan jó nálunk, mert hiába van gyerek, rend van. Hát, néha nem így érzem. Hiába pakolok egész nap, Regi gyorsabban szétpakol. 

 Mivel már kétszer kitettem véletlenül a Bogyóról szóló bejegyzést, úgy döntöttem, maradjon. Megyek ma EKG-ra. Nem hiányzik, nem vagyok túl jól, de a hidegben majdcsak jobb lesz.

Legalább negyven centi hó van nálunk. soha nem láttam még ilyet itthon. Szép, szép, de azért ennyit ellapátolni R-nek. Azt meg persze nem hagyja, hogy segítsek. Tegnap voltunk szánkózni Regivel. Nem is vettem észre, hogy elhagytam, csak pár méter után tűnt fel. Ő meg ült a hóban, de nem zavarta. Stramm csaj. Mellesleg nem a kedvence a szánkó. Első alkalommal az volt a baj, hogy esett a hó, aztán az, hogy zuhogott. Tegnap nem esett, és mivel a sétát követeli napjában többször, így elmentünk. Csak ne kellene annyit öltözni. Igaz, az egyik barátnőmhöz képest Regire alig adok ruhát, mégsem fázik meg soha. 

 Regi nincs itthon és olyan szomorúan üres a ház. Nem szeretem, ha nincs mellettem. Önző vagyok.

Meghagytam a szüleimnek, hogy fél négyre hozzák haza. Még sehol nincsenek. Várok, mikor érnek haza maguktól, gondolom, soha, így elmegyek érte. Nem értem, miért nem tartják be, amit kérek. Múltkor a bálon a szúülők egyik barátja újságolta, hogy anyámék mesélték, hogy szóltunk ugyan előre, hogy nem szabad Regit meleg vízben fürdetni, mert utálja, ha túl meleg. Erre engedtek neki forrót és végig is üvöltötte az estét. Na, erről nem tudtunk... Nem is mondom nekik, nem akarom szítani a feszültséget közöttük, de miért nem hisznek soha nekünk? Regi utálja a forró, sőt a kicsit meleg ételt, a meleg vizet, sőt a meleget is. Ő a 17-18 fokos szobájában érzi jól magát, nem a 21-22 fokos nappaliban. Ez van, el kell fogadni, hogy ő ilyen. De olyan, mintha a szüleim, főleg az anyám mindig a saját feje után menne.

Délelőtt egyfolytában azt hallgattam, hogy vigyem át egyedül is a gyereket, hadd szokja, hogy ott van, szeptembertől úgyis sokat lesz ott. (Ez mellesleg nem igaz, de nem értik.) Oké, átvittem negyed kettőkor, hogy fél négyre hozzák haza. Erről ennyit. Legközelebb nem viszem át, mert nem is szóltak,l hogy nem jönnek még. Jaj, ne legyek ilyen nagyszülő. Úgy igyekszem, hogy jobb legyen a viszonyuk, de valahogy nem megy. S azt hiszem, ez már nem rajtam ,múlik, mert R. édesanyját meg imádja. Az a különbség, hogy Magdi 3 hónaposként kezeli és cipeli a lányt, anyám meg háromévesnek, akinek már régen beszélnie kellene, meg rendet raknia maga után. A két véglet, egyik sem jó. Nekem semmi sem jó ma.

R. -rel minden oké köztünk, várjuk a szeptembert, bár én kicsit félek is, mi lesz majd. De megoldjuk. :)

Pénteken jön a hőtérképes, hogy megnézzük, hol szökik a meleg. sok mindent csinálnék a házon, kívül is, belül is, csak pénz, pénz, pénz. Az meg most nem sok van. Hát igen, sok a gyes. Egyébként el sem tudom képzelni, hogy az, aki tényleg csak ebből a 28+12 ezerből él, ami a gyed meg a családi pótlék, hogy húzza ki hó végéig.

 Jól vagyunk, minden rendben. Naponta sok séta. Amióta Reginek megengedtem, hogy az utcán sétáljon, csak sétálna. Ma háromszor voltunk, mert hozza a cipőjét, kabátját, sálját. Ha nem akarnám észrevenni, tologatja a babakocsiját is. Oké, megyünk akkor. :)

Fáradt vagyok és álmos, de ez természetes most. Nem baj, csak fárasztó.

Kibújt egy foga, most már öt van felül, három alul. Még egy jön az újjal szemben.

Egyre többet beszél: hinta, tuta (kutya), cica, kis cica, labda. 

 Úgy volt, h ma jön a szegedi barátnőm. Délben beszéltünk, hogy egy órával korábban jöjjön, mert úgy tudok kimenni elé az állomásra. Este hívott, hogy nem jön. Nincs jól. Remélem, nem nagy a baj, mert megijesztett. Megpróbálom felhívni ma.

Regi egyre ügyesebb. A pelenkáját mindig kidobja a kukába. Más kérdés, hogy alkalmanként megpróbálja kihalászni is onnan. Tegnap takarítottunk. Mosta utánam az ablakokat. Aztán újra összemancsolta, de nem baj.

A szüleimmel egyre jobb a viszonya, de az azért fárasztó, hogy nem tudok úgy beszélni anyámmal, hogy ne hallgatnám meg, hogy vigyem át hozzájuk és hagyjam ott a lányt néhány órára. De ha valamiért nem szeret ott lenni egyedül. Magdival jól elvan. Múltkor is bedobtuk a gyereket a munkahelyére, le sem vetkőztettük, úgy siettünk, mire visszaértünk, vagy öten voltak körülötte, mind idegen. s mind boldogan nézte, h Regi szétszedi az irodát. Hát igen, pakolni azt szeret. Néha már vissza is, ez jó jel.

 Ahogy Reginél, eleinte ezt sem teszem közzé, csak magamnak jegyezgetem fel, hogy állunk.

 Mielőtt Regina fogant, rendeltem egy csomó ovulációs tesztet, amiből egyet sem használtam el akkor. Karácsony előtt rendeltem egy új adagot. :)

 Tudom, az új év nem most kezdődött, de most jutottam idáig. Regi mellett nem nagyon lehet leülni a géphez, ha meg alszik, akkor azokkal a házimunkákkal haladok, amikkel mellette nem. Pl. ilyenkor tudom felmosni a konyhát, mert ott mindig elesik, ha nedves a kő. Mert már nem jár, hanem szalad. Sok dolga van.

Mellesleg tényleg sok van, egyre okosabb, ügyesebb. Odahozza a telefonom, ha csörög vagy sms-t kapok, ha megkérdezem tőle, hogy kér-e enni és éhes, akkor sprintel a konyhába. Beszélni nem szokott, kivéve, ha itthon van az apja, akkor be sem áll a szája. Mellettem hallgat, mint a csuka. De így is imádom.

Az éjszakák is sokkal jobbak, amióta elfordítottuk az ágyát. lehet, hogy kikerült egy vízér fölül? Nem tudom. Viszont így én is alszom, semmi gyógyszer, még homeós sem, minden nélkül megy. Sőt... Menne nappal is, de azt nem lehet, nem hagy a lány. Szerencsére. Mert a lelkem azért nagyon hullámzó, nem az igazi. Hiányzik a Meforal, szerintem ha a vércukorszintem rendben lenne, akkor ezzel sem lenne gond. De már megint folyamatosan feszül a mellem, fáj a hasam, mint régen.

R. ma nagyon időben jön és elmegyünk moziba. Nagyon jó lesz kettesben lenni, bár nem tudom, néha hogy bír elviselni.

Vasárnap megvolt a keresztelő. Mint megtudtam, nagyon nevezetes napot választottunk végül, Krisztus is január 8-án keresztelkedett meg. A lányt jól nyakon öntötték, a szó szoros értelmében. Annyi vizet kapott, hogy a body-ja a háta közepéig úszott, így itthon azonnal át is öltöztettem. Egyébként is ez volt a terv, mert nem akartam szoknyát adni rá az anorák alá, úgysem látszik és nem akartam, hogy megfázzon, mert mi nem a fűtött padban ültünk. Ja, fényképezőgépet persze senki nem hozott, mi sem. Igaz,. azt sem hittem, hogy időben odaérünk. Félkor akartunk indulni és nekem 9.25-kor jutott eszembe, hogy fogalmam sincs, hol van a kosztümöm nadrágja, a gyerek még pizsamában... De végül szoknyában mentem, Regit gyorsan felöltöztettem és hóesésben elindultunk 9.35-kor. Még szerencse, hogy a templom az utca végében van. Utána itthonra rendeltünk tálakat, mindenkit megvendégeltünk. Nagyon jól megúsztuk a kaját, mert összesen 16 ezer forintba került a 14 ember vendégül látása, ebben benne volt fejenként egy szelet sajttal-sonkával, egy szelet kolbásszal töltött hús, egy rántott sajt, rizs és krumplifánk is. A kaja meg nagyon finom volt, innen fogunk még rendelni máskor is.

Hogy a szilveszter se maradjon ki: jó volt. Regi 23.15-ig bulizott R. édesanyjával, mi fél háromig. Én nem voltam annyira jól, nem vettem észre, mennyit iszok, mert csak ültünk és beszélgettünk, a fiúk meg hordták a Bacardit narancslével. A végén kb. 4 deci Bacardit ittam meg és utána egy kis vodkával öntözték meg a narancslevem. Ilyen rosszul életemben nem voltam, néha azt mondtam, a szülés sem volt ilyen kegyetlen. De aztán másnap a fáradtságon kívül semmi bajom nem volt.