adopt

 Mivel egész éjjel nem aludtam, pontosabban négykor szunnyadtam el, úgy döntöttünk, jobb, ha senki nem emészti magát a történteken, tisztázzuk inkább a dolgokat. A szüleim meglehetősen kedélyesen fogadtak, ez már eleve furcsa volt. Hogy mi a végeredmény, nem tudom, mert két malomban őrültünk végig. Mi próbáltuk elmagyarázni, hogy nem is a gyerekülés hiánya volt a nagy baj, hiszen valóban csak pár utcáról volt szó, hanem a bizalomról és arról, hogy figyelmen kívül hagyták ismét az egyetlen kérésünket, illetve, hogy úgy érezzük, nem tekintenek minket szülőknek. Apám meg azt magyarázta, hogy a gyerekülés felesleges, csak arra szolgál, hogy ütközésnél a gyerek ne essen ki a kocsiból és hogy azt nem várhatjuk, hogy ennél is jobban vigyázzanak Regire, mert az lehetetlen, mert bármikor történhet baleset. Az a legszebb, hogy ezek az esések, ütések engem nem ráznak meg, ma pl. felhasadt a gyerek ajka, amikor megbotlott és nekiesett az ágy szélének. Persze nagyon megijedtem, féltem, hogy a foga ment ki, de csak a szája vérzett nagyon. Sajnos lesz ennek is párja. Úgy állította be a dolgot, mintha mi egy esés miatt cirkuszolnánk. Aztán még odaszúrt akkor is, amikor elmentünk, hogy a biciklin a sisak is tök felesleges a gyereknek, úgysem óvja meg semmitől. ÁÁÁÁÁÁ! 

Anyám értette a dolgot, ő nem is nagyon szólt bele, de somolygott, amikor arról beszéltünk, miért kell a gyerekülés, stb. R. viszont vagy háromszor bocsánatot kért az emelkedett hangnem miatt. 

Ja, azt is közölte apám, hogy miért várjuk el, hogy ő bármit is betartson, amit kérünk, amikor mi sem vesszük figyelembe az ő kéréseit. Megkérdeztem, mire gondol konkrétan, mit nem vettünk figyelembe, de nem tudott semmit mondani. Illetve közölte, hogy ő szeretett volna megkérni engem, hogy ha nem muszáj, ne utazzak 16 hetes terhesen Egerbe, mert veszélyeztetem a rázkódással a gyereket, de mivel tudta, hogy úgysem hallgatok rá, így nem is mondta, de tessék ez is egy példa. Gondoltam, 18 hetes terhes vagyok, csak apám nem hajlandó figyelembe venni a nőgyógyászok számítását, hogy egy terhesség nem 38, hanem 40 hét. Másrészt nem is mondta, így ne olvassa a fejemre, hogy nem tartottam be. Harmadrészt kb. olyanokat nem fogadtunk meg, hogy nem hívunk kertépítőt, hogy rendezze a kertünket, mert nincs rá felesleges fél-egy milliónk vagy nem vettük meg azt a szekrényt a hálónkba, amit ők kinéztek nekünk, egészen egyszerűen azért, mert nem tetszik. Ha ez a nagy bűnünk, vállalom.

R-rel beszélgettünk utána, szerinte apám egyszerűen nem fogta fel azt, amit mondtunk, én szeretném azt hinni, hogy csak úgy tett, mintha nem értené. Ha valóban nem fogta fel, amire valljuk be, reális esély van, akkor kezd butulni, mint anno a saját anyja, ami tragédia lenne látva a nagymama jelenlegi állapotát. Sajnos nemcsak buta, hanem gonoszkodó is, ami elég elviselhetetlen az egész családnak. Dehát beteg, az orvos szerint csoda, hogy még ennyire működik az agya, olyan kevés agysejtje maradt.

Szegény Regit azért soha nem felejtem el, ahogy ott ült anyám ölében a legszebb ruhájában. Vendégeket vártak, akiknek meg akarták mutatni a gyereket, én meg belementem abba is, hogy bazári majmot csináljanak belőle, ha ez nekik örömet okoz. VBégül a vendégek egy órát késtek, mi összevesztünk, a gyerek meg jött velünk haza.

A tegnap délután másik érdekessége: a lányom 3,5 órát aludt. Reggel eleve később kelt fél órával, mint szokott, fél kettő helyett fél egykor aludt el és ennyit. Az én gyerekem, akinél most az egy-másfél órás délutáni alvás rekord, örülök is, mint majom a farkának, mert eddig 20 percek voltak. Igaz, a mi ágyunkban alszik és mellettem ennyit. De 3,5 óra? Apám egyrészt büszke volt magára, ez az ő ,,nevelésük", másrészt érezhette, hogy ez nem normális, mert mondta, h a gyerek kétszer felébredt és amikor látta, h nem vagyunk ott, akkor visszaaludt. Regi sajnos ilyen, belemenekül az alvásba, mint anno én, de ezt nem mondtuk meg nekik.

A lány és az apja között mostanában nagy a szerelem. Követi mindenhova, ha ott az apja, már inkább ő kell. A közös fürdéssel jöttek így össze, én meg nagyon örülök neki.

 Voltunk ma Egerben. Végig zuhogott az eső, hol jobban, hol kevésbé, de esett. Az út lehet, hogy kicsit drága lesz, mert belefuthattunk egy traffiba, ami persze nem esne jól, de R-nek is mondtam, hogy az ember annyiszor szabálytalankodik, amikor nem büntetik meg, hát néha jogos a bírság. Bár szerintem, vagy legalábbis remélem, nem jön majd csekk, mert talán 60-as táblánál előzött és akkor is 60 körül állt a mutató, amikor rápillantottam a traffi miatt. Aztán nem sokkal később majdnem belénk hajtott egy utánfutós, megcsúszott az úton, kb. öt méterre lehettünk egymástól, szerencsére R. jól befékezett.

Regit nem vittük magunkkal, mondván nem lenne nagy élmény neki, hogy 6-7 órát utazunk, két órát bóklászunk, meg nagy is a nyomás, mert anyáméktól állandóan azt hallgatom, hogy adjam oda a gyereket. Múltkor is közölte, hogy vigyem át, hadd pihenjek, őt nem zavarja, ha üvölt mellette, mert éppen elég pocsék passzban volt szegény, mert a szájában aphták nőttek, amik bizony fájnak. R-nek is, nekem is gyakran van, így tudom, milyen rossz érzés, még ha nem is tragédia. Aztán nem tudtunk megegyezni, melyik szülőnél legyen a gyerek, így úgy döntöttünk, fél napig R. édesanyjával, fél napig az én szüleimmel. Így jó is volt, mert R. édesanyja csak 11-ig ért rá, az én szüleim meg csak 11-től értek rá, pompás. Amikor persze kiderült a megosztás, mert hogy elmondtuk, hogy azért lesz így, mert nem tudtunk jobbat kitalálni, ezt hallva, mondta is édesanyám, hogy megoldják az egész napot, nem gond. Mindegy.

Mivel apám többször kifejtette, hogy a gyerekülés felesleges találmány, szerdán, csütörtökön és pénteken is többször megkértem anyámat, hogy ne hagyja, hogy apám gyerekülés nélkül vigye a gyereket, ha jönnek érte, akkor babakocsival tolják át. Persze. (Az anyósom nem merte áttolni a gyereket, holott három utcáról van szó.) Hazaértünk fél hatkor, mindkét babakocsi itthon van. Nem láttam a lila ködtől, ennyit kértem, hogy autóval, gyerekülés nélkül sehova. Áttoltuk az üres babakocsit, illetve anyám névnapi virágját vittük benne és mikor megérkeztünk, köszönés után viccesen elmondtam apámnak, hogy gyerekülés? Na, erre kiakadt, hogy mert az minek, harminc éve sem kellett, különben is csak két utca, esett az eső stb. Itt mi is kiakadtunk, hiszen egyrészt ott volt az esővédő a babakocsira, másrészt a lakásban két gyerekülés is volt, hiszen mindkettőt itthon hagytuk, harmadrészt telefonálhattak volna, hogy esik, nem akarnak megázni, mi legyen. Arról nem is beszélve, hogy semmi sürgős dolguk nem volt, meg is várhatták volna nálunk, hogy elálljon az eső. De anyám ölébe vette a gyereket hátul és harminccal mentek. Erre mondtam én, hogy oké, de mi van, ha valaki százzal beléjük hajt? Erre apám: a gyerek akkor ugyanúgy meghal, mint gyerekülésben, hiszen ha ölbe van, az legalább olyan biztonságos. R. meg elmondta, hogy itt igazából arról van szó, hogy megkopott a bizalmunk, mert egy dolgot kértünk, azt sem tartották be, mire apám: mit érdekel engem a ti bizalmatok! Ja, oké, ezt is tudjuk. Meg azt is mondtam, hogy ezek után, hogy hagyjuk, hogy bárhova vigyék a gyerekünket kocsival? R. mondta is, hogy nem fogjuk hagyni, hogy kocsival menjenek bárhova is. Végül megkaptuk azt is, hogy parasztok vagyunk, mert először illett volna köszönni (köszöntünk), aztán megköszönni, hogy ő vigyáztak a gyerekünkre (szívem szerint magammal vittem volna), aztán megkérdezni, milyen napjuk volt és végül halkan, csendesen megjegyezni a gyerekülést, ha már ennyire fontos ez nekünk. (Kis érzelmi zsarolás) Tudják, hogy fontos az ülés, mert ezerszer kifejtettük már, nem véletlenül vettünk egy újat a használt helyett, amit kaptunk, mert zavart, hogy nem tudjuk tök stabilan bekötni, stb. R. mondta is neki, hogy 1. ötvenezer a bírság, ha valaki nem használ gyerekülést, 2. nagyon rosszul esne apámnak, ha elterjedne a város legnépszerűbb gyerekorvosáról, hogy az unokáját ülés nélkül vitte, de apám még erre is azt mondta, hogy ezen senki nem akadna fenn. (S még tőle kérnek tanácsot a szülők, hogy milyen ülést vegyenek, haha.) Aztán anyám is odaszúrta, hogy nem baj, ha nem adjuk a Regit, úgyis igen ritkán bízzuk rájuk. Az a baj, hogy mindig van valami baki, amikor kiderül, nem tekintenek minket szülőnek vagy felnőttnek. Múltkor megkértem őket, hogy x órára tolják haza, két órával később én mentem a gyerekért és persze nem is jutott eszükbe telefonálni, hogy késnek. Most ez. Szerdán anyám elvitte a szomszéd utcába a gyereket kacsát etetni, nekem meg majd megszakadt a szívem, mert a csukott ablakon keresztül hallottam, hogy üvölt a lányom, holott már nem láttam őket az utcában sem. Nem szóltam, hadd szokjanak össze, biztosan én vagyok az, aki nem bízik bennük, nem adja oda eleget a gyereket. De ez most sok volt nekem.

Aztán anyám be is vallotta, hogy nem szólt apámnak arról, hogy direkt tízszer megkértem, ne vigyék gyerekülés nélkül Regit, de szerintem ezt alapból illene tudni. Vagy hívtak volna fel, hogy esik, nem akarnak sétálni, mi legyen. Nem hívtak egész nap, én meg direkt nem hívtam őket, mert bízok bennük, stb. Az a baj, vagy nem is baj, hogy Regit maximálisan ellátják, de amit kérek, kérünk, lesz...ják. Amikor azt mondtuk, hogy nem szabad kézen fogva járatni a gyereket, amikor még mászott? Járatták. Nem szabad forró vízben fürdetni, mert utálja? Abban fürdették. Nem rosszindulatból, azért, mert azt hiszik, az a jó, ők tudják helyesen, mi meg rosszul, a gyógytornász meg, aki ezerszer elmondta, hogy tilos a járatás, egyenesen hülye. De könyörgöm, mi vagyunk ennek a gyereknek a szülei, mi vagyunk vele a legtöbbet, hadd ismerjük már jobban!

Szóval most gondolom, kezdődik a hidegháború, mert én nem keresem őket egy ideig, az biztos. Azzal váltunk el, hogy apám közölte, úgy teszünk, mintha megölték volna a gyermekünket, mire én azt mondtam, higgye el, akkor jobban kiborultam volna. Erre (köszönés nélkül) becsapták mögöttünk az ajtót, miközben mi a gyereket ültettük a babakocsiba. Szegény Regi meg csak integetett nekik... Egyet sajnálok, hogy ezt a vitát a gyerek is végighallgatta, szerencsétlen csak ült anyám ölében, nézett rám nagy szemekkel, amikor meg R. mondta, hogy indulunk, szaladt ki a szobából hozzá. S egyet remélek: én nem azt várom majd el a gyerekemtől, hogy tiszteljen, hiszen tisztelni az idegeneket kell, hanem, hogy szeressen és ne ránduljon görcsbe a gyomra, ha hívom, ne gondolja azt, hogy ráakaszkodok, hanem nyíljon meg előttem. S nagyon remélem, hogy képes leszek tőle felnőttkorában is bocsánatot kérni, ha hibáztam és belátom a hibáimat, nemcsak most. Úgy legyen...

 A doki  vagy tízszer megkérdezte, elmondta, nem tudja, minek mentünk, hiszen a 16 hetes nem kötelező UH, ilyenkor nem is lehet semmire szűrni. Már én éreztem magam kellemetlenül. de mondtam, engem megnyugtat, ha látom, hogy jól van a baba.

S szerencsére köszöni, jól van. Hihetetlenül sokat mozgott, forgott, ásított, ivott a magzatvízből. Nagyon jó volt látni, de furcsa, hogy még mindig nem érzek belőle semmit. Mondjuk lehet, h azért nem, mert a méhlepény elől tapadt, nem úgy, mint Reginél, akinél a hátsó falon volt, sőt egy kicsit rálóg a méhszájra, de ahogy nő a méh, ez arrébb húzhatja. Sok teendő nincs miatta, de azt mondta az orvos, hogy bármilyen kicsi vérzést is tapasztalnék,azonnal irány a kórház.

A megérzéseim ezúttal megcsaltak, mert Bogyóka nem fiú, hanem kislány. A lelkem mélyén örülök is neki, lányos anyakánt már gyakorlott vagyok, lányruhában pedig nagyon jól állunk.

Ma vettünk ülést Reginek a biciklire. Az enyémre semmilyet nem lehet feltenni, túl sportos. :(((( Hát igen, amikor 11 éve az első fizetéseimből összejött rá a pénz, erre nem gondoltam. Így R.-ére raktuk fel. Mentünk is már egy kört, azt hiszem, tetszett a lánynak, csak a bukkanóknál reklamált eleinte. Abból sajnos van elég.

Jön a húsvét, remélem, a locsolókat megúszom. R-től sem venném jó néven. Egyszer egy vödör hideg vizet zúdított a nyakamba az ágyban, azóta nem bírom a húsvétot, még ha csak poénnak szánta, akkor sem. De előtte sem szerettem ezt a locsolósdit. Mondjuk R. azt mondta, és ez igaz, hogy Regit meg Bogyókát később nem foszthatom meg a tojásfestés meg a locsolók fogadásának hangulatától. Nem fogom.

 Késő délután megyünk ultrahangra, jó lesz már meglesni... a kiscsajt, akartam írni, dehát eddig úgy éreztem, kisfiú. Na, a fene sem tudja már. R. szerint kislány lesz, a család is inkább azt szeretne, nekem mindegy, R-rel egyet akarunk, egészséges gyereket, aki legyen olyan okos, ügyes, szép, mint Regi.

A kisasszonyt megviselik a frontok, néha úgy próbálgatja az akaratát, hogy csak lesek. Ma pl. öt percig üvöltött a kövesúton, mert nem akartam felvenni. Nem nagyon tudom neki elmagyarázni, miért nem cipelem. Így is többet emelgetem, mint szabadna, de nem tudom kikerülni, az etetőszékbe, babakocsiba be kell tennem, valahogy meg kell mosnom a kezét, no meg van olyan, hogy fel kell kapnom, mert teszem azt fellökték a kutyák. Azok is meg vannak kergülve néha... Az útra visszatérve egy a szerencsém, hogy nálunk fél óránként egyszer megy autó az utcán, így nagyon nem aggódtam. Azt is megfigyeltem, ha éhes, nyűgös is, még akkor is, ha állítja, hogy nem éhes.

Mostanában jó sokat beszél és idegesíti, hogy nem értem. De annyira hirtelen jött ez a blabla, hogy még nem tapasztaltam ki, mit jelent. Amit sokat hallok, ma meg főleg, hogy nem kell. Vettünk neki sisakot a biciklire, ülést is veszünk majd és próbálgattam rá, mire jött folyton a nem kell. De kell. Ebből nem engedek.

R. szokás szerint sokat dolgozik, múlt héten ügyeletes volt, ezen a héten csak a sima hajtás van. Féltem, mert egyre gyakoribbak a testi jelek, hol a gyomra fáj, ez mondjuk nagyon gyakori mostanság, hol a lába, hol a szíve. Nem jó jelek ezek, de tudom, kényszerpályán van, nagyon nagy felelősség és teher engem és lassan két gyereket eltartani. Igaz, dolgozgatok, de az csak aprópénz, igazából arra szolgál csak, h ne essek ki a rutinból és hogy hosszútávon legyen állásom. 

Hétvégén voltunk Szegeden, hirtelen elhatározás volt. Meglátogattam a barátnőmet öt percre, aranyos a baba, meg voltunk a nagymamámnál is. Ő elég zavart, néha nem tudtam eldönteni, hogy tudja-e egyáltalán kik vagyunk, bár mondta a nevem, folyamatosan az unokatestvéremékkel volt elfoglalva meg azzal, hogy jön a harmadik gyerek. Azt, hogy én is terhes vagyok, nem tudom, h tudta-e, most mindenesetre nem hallotta meg én meg nem erőltettem. Végül is ez nekünk fontos. Tudom, nyolcvan éves, mindig a másik családrész volt neki fontos, ez már nem fog megváltozni.

Regi viszont most nagyon jól elvan a nagyszülőkkel, az én szüleimmel is, ez nagyon kellemes így. Sokat játszóterezünk végre, tanulni kell neki is, nekem is a szabályokat, pl. mennyire ildomos elkérni más labdáját. De nagyjáből működik a cserekereskedelem, múltkor egy kisfiú Regi homokozójával játszott, Regi meg a kisfiú labdájával. Labdamániás továbbra is, meg órákig babázik. 

Bejelentkeztem 16 hetes ultrahangra. Eredetileg nem akartam menni, mert elég ciki, hogy a doki nem fogad el pénzt, az UH-kat ráadásul nem is az végzi, aki a szülést fogja levezetni. De végül R. is mondta, h csak emiatt nehogy ne menjünk el, ha engem ez megnyugtat, ott a helyünk. S megnyugtat, mer már sokkal jobban érzem magam. Zavar, hogy nem érzem Bogyót mozogni, tudom Regit is csak a 17. héten éreztem, ez meg csak a 15., de akkor is. Jobban parázok, mint anno. 

Regi jól van, nagyon nő és még gyorsabban okosodik. Minden nap meglep. A beszéde nem sokat alakul, bár mindent ért és csinál, sőt van, hogy új szavakat használ váratlanul. Tegnap, amikor ledobta a kanalat, közölte, hogy leesett. Valamelyik nap meg belenézett a pohárba és mondta, h víz. Szerencsére továbbra is csak vizet és tápszert iszik, a tejből néhány korty megy. De a többit, bár megmutattuk, mert kérte, kiköpte. Addig jó, amíg ez így marad. Az étvágya hullámzó, hülyeséget bármilyen mennyiségben enne, de jobban örülnék az értelmes kajáknak.

Rengeteget vagyunk kinn, naponta sok órát és mostanában általában átalussza az éjszakákat. Most jön vmelyik foga, mert éjjel kelt, sírt, de semmi nem kellett neki, de majd elmúlik ez is.

R. hangulata hullámzó, így az enyém is, a munkahelyén vannak gondok. Jó lenne, ha megoldódna, de ehhez idő kell. Sajnos sok idő. Múltkor majdnem felmondott és nem is ellenzem nagyon, de mégis jobb lenne egy viszonylag biztos háttér két gyerek mellett.

Tegnap megszületett Zsófi. Szép, kisimult baba a képeken, igaz, császáros is. Pont úgy néz ki, mint ilyen korban Luca, a nővére.

Szeretnék újra több munkához jutni, el is kezdek mindjárt mozgolódni, mert nagyon kellene a pénz meg hosszútávon az állás.

 Ma voltunk 12 hetes UH-n. Nem mondom, halára izgultam magam, hogy mi lesz, él-e, hiszen Regit elég sokat kell emelgetni, ha cipelni nem is. De minden oké, nagy bulit csapott a 6,2 centis Bogyóka. Már fejlődik a gerince, láttuk a gyomrát is. Kérdeztem a nemét, de azt mondta a doki, annyira nagy a tévedés lehetősége, hogy ő nem szeret tippelni. Ami új volt a Regiéhez képest, hogy most néztek valami véráramlást is, mert ha az lassú, utalhat Down-korra. De semmi gond, a tarkóredő és az orrcsont is rendben.

Regi az utóbbi hetekben kis tündér, minimális a hiszti, sőt sokszor napokig egyáltalán nincs, mindent ért, csinál. Ha mondom, hogy menjünk kezet mosni, szalad, ha sétára hívom, rohan. Imádom. Annyira jó vele.

Ma kaptunk virágot R-től nőnapra. Nagyon jólesett. Én egy nagy csokor rózsát, Kicsi Lány meg jácintot. Örült ő is neki, hordozta a lakásban.

 Mindig is szerettem volna egy kicsit fogyni (melyik nő nem?), de most idegesít, hogy fogyok. Tegnap 54 kiló voltam, ma már csak 53,9. A versenysúlyom 55v kiló, de Regivel 58-60 kilósan kezdtem a terhességet. Most 54,6-tal. Normális ez? Vagy baja van Bogyónak? Nem, az nem lehet. Egy dolog vigasztal, hogy a mellem nő is, fáj is, ez csak terhességre utal. Ugye? Az a legszebb, hogy tök jól vagyok, nincs hányingerem, talán kicsit többet is eszek, mint általában, igaz, többet is mozgok Regi miatt. Egyre jobban várom a jövő hét csütörtöki ultrahangot. A 12. hét 6. napján megyünk, az utolsó pillanatban, de R. így tud elkísérni és mindkettőnknek fontos, hogy ő is ott legyen. Regivel is csak az utolsó UH-t hagyta ki, a péntekit, kedden meg már élőben csodálhatta a lányát. Szép volt.

Egyébként minden oké. Múlt héten hétfőtől szerdáig nagytakarítottam, szerdán szerencsére besegített édesanyám, így egy nappal korábban végeztem a tervezettnél. Csütörtökön egész nap vasaltam, pénteken pihentem. Hogy nálunk hogy van mindig ennyi vasalni- és mosnivaló? Hihetetlen. Mondjuk nem nehéz kitalálni, van, hogy a lány napi két-három garnitúra ruhát fogyaszt, kabátja is mindig sáros a kutyák miatt. Az ő ruháit meg a saját pólóimat már ritkán vasalom, az ágyneműt sem szoktam mindig mostanában, így is sok van. A mosógép minden nap megy legalább egyszer.

Regi mellesleg tündérbogár mostanában. Most éppen mögöttem molyol meg fekszik a földön felváltva. Az esti altatás nehéz, volt, hogy 2,5 fél órát szórakoztunk, de általában ,,csak" 50 perc. ÁÁÁÁÁ! Pénteken bál, fogalmam sincs, mit vegyek fel. Hátha beleférek még a régi ruhámba.

Terhesfarmert is vettem kettőt használtan a Vaterán, mert a régiek közül a legkisebb is lötyög a fenekemen és a combomon. Hasban még csak-csak belenövök, de fenékben remélem, nem. Ha meg nem kellenek már, eladom őket. Csak a fehér farmert tartom meg, azt hordtam eddig is nem terhesen is. Az még jó lesz nyárra, most is jó lenne, csak ebben a sárban nem teszem tönkre.

Új szekrény kellene a gyerekszobába és a mi hálónkban is be kellene fejezni a szekrényt. Pénzünk meg... Hagyjuk. Hárman, lassan négyen egy fizetésből azért nem egyszerű, főleg, hogy ott a hitel is. Az előbb találtam egy gyönyörű, érett fenyő gardróbszekrényt Regi szobájába, ha el tudják hozni, megpróbálom meggyőzni R-t, hogy azt vegyük meg, ahelyett, hogy csináltatnánk. Vagy ha mégis az utóbbi, akkor halasszuk a projektet, mert nem akarom lenullázni magam vagy mínuszba menni. Összeszámoltuk, 12 pontos listánk van, hogy mit kellene megcsináltatni. Álom.

 Annyira jó, hogy végre süt a nap. A kedvem is ezerszer jobb.

Tegnap belevágtam a nagytakarításba. Mivel felismertem végre, hogy minden nem megy egy nap alatt, így a hétre felosztottam a lakást és minden nap más helyiségekkel haladok. Tegnap kitakarítottam a spájzot, a kinti kukát félig meg is töltöttem cuccokkal. Kidobtam csomó mindent, amit évek óta csak pakolgatok, kerülgetek, mint pl. csorba poharat, félig leégett gyertyákat, rongyokat, stb. Ma ablakot mostam Regivel. Én mosom, ő meg utánam, így jó foltos lesz, de nem baj, segíteni akar. Tegnap elvágta valamivel a kezét, de nem is vettem észre, mert nem szólt, csak azt, hogy vérben úszik a tiszta konyha. Az ujjbegyét sértette meg, abból meg ömlik a vér. Amikor meg bekötöttem, fel volt háborodva, mert pont azt az ujját szopja elalváskor, így meg nem olyan volt az érzés. Mutatta is, hogy vegyem le a kötést.

A sok nap egyetlen hátránya, hogy olvad a hó. Engem ugyan nem zavar, elég volt már belőle, de a lány állandóan szánkózni akar. Ha nem hozom ki a szánkót a garázsból, hozza ő, a betonon húzva. Így most, hogy alszik, a szánkót eldugtam a padlásfeljáróra, remélem, nem keresi majd nagyon. Azért még délelőtt tettünk egy kört, igaz, kevesebbet mentünk a jeges havon, mint amennyit betonon. 

 Nem érzem magam nőnek. Itthon egész nap melegítőben, pólóban vagyok. A városba meg nem jutunk be, mert a zebráknál, kisebb utaknál nem takarították le a havat, maximum a gyalogosoknak vájnak egy nyílást. Ezen viszont a babakocsi nem fér át. De ha be is megyünk, rajtam sídzseki, mert ez a legmelegebb, hogy meg ne fázzak, és viselhetnék alatta kisestélyit is, úgyse látszik. Magam előtt sem.

De mindegy is, mert úgyis unom a ruháimat, de leginkább magammal nem vagyok kibékülve. Az előbb R. oda akarta dobni nekem a távirányítót és rosszul célzott, eltalált. Elbőgtem magam rajta. Hormonok. Jaj, legyen már tavasz, napsütés, mert ebből már nagyon elegem van.

Kínai horoszkóp a lányra. Hogy vezetni akar,az tuti. sokszor karmesternek hívom, annyira ugráltat mindenkit. :)

  Az örök uralkodó, vezető, magabiztos, erős egyéniség a Tigris szülötte. Alapvetően harcos típus, vállalva a kockázatot és a veszélyt. Küzd az elveiért, a céljaiért. Ha a Tigris jegyében születtél nem kell attól tartanod, hogy elszürkülsz a társaid mellett, mihelyt társaságba kerülsz, környezeted azonnal a befolyásod alá kerül, irányítókészséged, határozottságod megszelídíti őket. A Tigrist soha nem törik össze a kudarcok vagy a nehezebb, lehetetlennek tűnő feladatok. Szívóssága, mérhetetlen ereje nem engedi, hogy padlóra kerüljön és ott is maradjon. 

Párkapcsolatok: A párkapcsolatot tekintve nem egy otthonülő, nyugis, zoknit stoppoló típus. Vigyázat, ha nem megfelelő partnerre talál viselkedésével teljesen kétségbeejtheti a partnerét.. Viszont, ha nehezen és későn is de megtalálja a megfelelő társát, az egy életre boldoggá teszi, elegendő szabadságot, önállóságot, önbizalmat, optimizmust adva. 
A tigrisre mindig, minden tekintetben számítani lehet, ha kemény és hajthatatlan is, családjának, szeretteinek a lehető legjobbat akarja nyújtani, a végletekig képes küzdeni boldogságukért, erejével és bátorságával örök védelmező. 

A Tigris-nő: Örökké ápolt és vonzó. A legvonzóbb a társai között. Kivételesen ügyel külsejére és csáberejére. Az igazságérzete rendkívül érzékeny ezért időnként igen hevesen képes reagálni, ha igazságtalanság éri. Szeretőként, feleségként, anyaként a legtöbbet adja szeretteinek, de úgy, hogy arra is figyel, hogy el ne kényeztessen. Aki mellett Tigris-nő van maga is sokat erősödik. 
A Tigris-férfi: Elég vakmerő és bátor az élet minden területén, de elég szerencsés is ahhoz, hogy baj nélkül megússza. Féktelensége és szívóssága csodálatot vált ki. 

Híres Tigrisek: Marilyn Monroe, Oscar Wilde,, Emily Bronté, Turgenyev, Marco Polo, Karl Marx, Beethoven, Goya, Eisenhower, Louis De Funes, Illyés Gyula, Néró, Mátyás király, Micimackó Tigrise 

Az elemek szerinti típusok:

FÉM - 0 (+) és 1 (-) végű évszámok
VÍZ - 2 (+) és 3 (-) végű évszámok
FA - 4 (+) és 5 (-) végű évszámok
TŰZ - 6 (+) és 7 (-) végű évszámok
FÖLD - 8 (+) és 9 (-) végű évszámok

Tigris típusok: 

Víz-Tigris: Az indulataidat könnyebben féken tudod tartani, se ez higgadtságodat erősíti, döntéseidet megfontoltabbá teszi. Ezzel szemben azért örökké nyitott vagy az új lehetőségek, a gyors változtatások lehetőségére. 

Tűz-tigris: A Tigris legerősebb képviselője. Nyughatatlan, szívós, irányító. A bátorság és az akaraterő segítségével mindent véghez viszel, amit tervbe vettél. 

Fa-Tigris: Az irányítás képessége benned is erősen dominál, de képes vagy alárendelni magadat másoknak, hogy megfelelően működjön a csapatmunka. Egy dologgal azonban vigyázni kell veled kapcsolatban a keményszót és a kritikát nem tűröd. 

Fém-Tigris: Állandó önállóságra törekszel, s a végletek embere vagy. Kompromisszum, középút nem létezik a számodra. 

Föld-Tigris: Állandó éleslátásra, a logikusságra törekszel. Gyakran előtörnek az indulataid türelmetlenségednek köszönhetően.