Annyira jó, hogy végre süt a nap. A kedvem is ezerszer jobb.
Tegnap belevágtam a nagytakarításba. Mivel felismertem végre, hogy minden nem megy egy nap alatt, így a hétre felosztottam a lakást és minden nap más helyiségekkel haladok. Tegnap kitakarítottam a spájzot, a kinti kukát félig meg is töltöttem cuccokkal. Kidobtam csomó mindent, amit évek óta csak pakolgatok, kerülgetek, mint pl. csorba poharat, félig leégett gyertyákat, rongyokat, stb. Ma ablakot mostam Regivel. Én mosom, ő meg utánam, így jó foltos lesz, de nem baj, segíteni akar. Tegnap elvágta valamivel a kezét, de nem is vettem észre, mert nem szólt, csak azt, hogy vérben úszik a tiszta konyha. Az ujjbegyét sértette meg, abból meg ömlik a vér. Amikor meg bekötöttem, fel volt háborodva, mert pont azt az ujját szopja elalváskor, így meg nem olyan volt az érzés. Mutatta is, hogy vegyem le a kötést.
A sok nap egyetlen hátránya, hogy olvad a hó. Engem ugyan nem zavar, elég volt már belőle, de a lány állandóan szánkózni akar. Ha nem hozom ki a szánkót a garázsból, hozza ő, a betonon húzva. Így most, hogy alszik, a szánkót eldugtam a padlásfeljáróra, remélem, nem keresi majd nagyon. Azért még délelőtt tettünk egy kört, igaz, kevesebbet mentünk a jeges havon, mint amennyit betonon.
