Mivel egész éjjel nem aludtam, pontosabban négykor szunnyadtam el, úgy döntöttünk, jobb, ha senki nem emészti magát a történteken, tisztázzuk inkább a dolgokat. A szüleim meglehetősen kedélyesen fogadtak, ez már eleve furcsa volt. Hogy mi a végeredmény, nem tudom, mert két malomban őrültünk végig. Mi próbáltuk elmagyarázni, hogy nem is a gyerekülés hiánya volt a nagy baj, hiszen valóban csak pár utcáról volt szó, hanem a bizalomról és arról, hogy figyelmen kívül hagyták ismét az egyetlen kérésünket, illetve, hogy úgy érezzük, nem tekintenek minket szülőknek. Apám meg azt magyarázta, hogy a gyerekülés felesleges, csak arra szolgál, hogy ütközésnél a gyerek ne essen ki a kocsiból és hogy azt nem várhatjuk, hogy ennél is jobban vigyázzanak Regire, mert az lehetetlen, mert bármikor történhet baleset. Az a legszebb, hogy ezek az esések, ütések engem nem ráznak meg, ma pl. felhasadt a gyerek ajka, amikor megbotlott és nekiesett az ágy szélének. Persze nagyon megijedtem, féltem, hogy a foga ment ki, de csak a szája vérzett nagyon. Sajnos lesz ennek is párja. Úgy állította be a dolgot, mintha mi egy esés miatt cirkuszolnánk. Aztán még odaszúrt akkor is, amikor elmentünk, hogy a biciklin a sisak is tök felesleges a gyereknek, úgysem óvja meg semmitől. ÁÁÁÁÁÁ!
Anyám értette a dolgot, ő nem is nagyon szólt bele, de somolygott, amikor arról beszéltünk, miért kell a gyerekülés, stb. R. viszont vagy háromszor bocsánatot kért az emelkedett hangnem miatt.
Ja, azt is közölte apám, hogy miért várjuk el, hogy ő bármit is betartson, amit kérünk, amikor mi sem vesszük figyelembe az ő kéréseit. Megkérdeztem, mire gondol konkrétan, mit nem vettünk figyelembe, de nem tudott semmit mondani. Illetve közölte, hogy ő szeretett volna megkérni engem, hogy ha nem muszáj, ne utazzak 16 hetes terhesen Egerbe, mert veszélyeztetem a rázkódással a gyereket, de mivel tudta, hogy úgysem hallgatok rá, így nem is mondta, de tessék ez is egy példa. Gondoltam, 18 hetes terhes vagyok, csak apám nem hajlandó figyelembe venni a nőgyógyászok számítását, hogy egy terhesség nem 38, hanem 40 hét. Másrészt nem is mondta, így ne olvassa a fejemre, hogy nem tartottam be. Harmadrészt kb. olyanokat nem fogadtunk meg, hogy nem hívunk kertépítőt, hogy rendezze a kertünket, mert nincs rá felesleges fél-egy milliónk vagy nem vettük meg azt a szekrényt a hálónkba, amit ők kinéztek nekünk, egészen egyszerűen azért, mert nem tetszik. Ha ez a nagy bűnünk, vállalom.
R-rel beszélgettünk utána, szerinte apám egyszerűen nem fogta fel azt, amit mondtunk, én szeretném azt hinni, hogy csak úgy tett, mintha nem értené. Ha valóban nem fogta fel, amire valljuk be, reális esély van, akkor kezd butulni, mint anno a saját anyja, ami tragédia lenne látva a nagymama jelenlegi állapotát. Sajnos nemcsak buta, hanem gonoszkodó is, ami elég elviselhetetlen az egész családnak. Dehát beteg, az orvos szerint csoda, hogy még ennyire működik az agya, olyan kevés agysejtje maradt.
Szegény Regit azért soha nem felejtem el, ahogy ott ült anyám ölében a legszebb ruhájában. Vendégeket vártak, akiknek meg akarták mutatni a gyereket, én meg belementem abba is, hogy bazári majmot csináljanak belőle, ha ez nekik örömet okoz. VBégül a vendégek egy órát késtek, mi összevesztünk, a gyerek meg jött velünk haza.
A tegnap délután másik érdekessége: a lányom 3,5 órát aludt. Reggel eleve később kelt fél órával, mint szokott, fél kettő helyett fél egykor aludt el és ennyit. Az én gyerekem, akinél most az egy-másfél órás délutáni alvás rekord, örülök is, mint majom a farkának, mert eddig 20 percek voltak. Igaz, a mi ágyunkban alszik és mellettem ennyit. De 3,5 óra? Apám egyrészt büszke volt magára, ez az ő ,,nevelésük", másrészt érezhette, hogy ez nem normális, mert mondta, h a gyerek kétszer felébredt és amikor látta, h nem vagyunk ott, akkor visszaaludt. Regi sajnos ilyen, belemenekül az alvásba, mint anno én, de ezt nem mondtuk meg nekik.
A lány és az apja között mostanában nagy a szerelem. Követi mindenhova, ha ott az apja, már inkább ő kell. A közös fürdéssel jöttek így össze, én meg nagyon örülök neki.
