adopt

Szalma vagyok ma délelőtt, Regike anyáméknál. R. vitte reggel, szerencsére felvállalta. A lány reggel arra ébredt, hogy az apja kiállt a kocsival, örült is neki, mert nagyon szeret autózni. Valószínűleg azért, mert akkor az apjával lehet, amióta terhes vagyok, szinte egyáltalán nem vezetek. Szóval reggel már úgy ébredt, hogy mondogatta, hogy tutu, tutu (autó). Amikor indultak, bekötöttem, elköszönt tőlem, de aztán lefagyott az arcáról a mosoly, amikor anyámék előtt megálltak. Vissza akart ülni a kocsiba, verte az ajtót, hogy engedjék be. Jaj, mikor lesz ennek vége? Mikor fog örülni, vagy legalábbis nem üvölteni, ha oda kell mennie? Utána már nem érzi rosszul magát, de ha az anyósomhoz megy, mindig örül, ha anyámékhoz, sosem. 

R-t is, engem is megviselt a jelenet, holott én csak utólag hallottam. 

Hiányzik is a lány, takarítottam, pakoltam, megszereltem a ládáját. A dédnagyanyám régi tulipános ládája régen itt van nálunk, amikor anno elhoztuk, pocsék állapotban volt, be volt szakadva a teteje, az alja, ezt akkor megcsináltam. Pattogzott róla a fehér festék, de lecsiszolni nem lehetett, így befestettem az egészet meggyvörösre. Nagyon szép lett végre, Regi is örül neki, hogy visszakapta. Ma meg szereltem rá kitámasztót, nehogy a kezére vagy a fejére csapja, mert nagyot ütne. Mondjuk mostanában sokat esik, mert állandóan szalad. Múlt héten felrepedt a szája, nem sokkal később felállt a babakocsiban és onnan fejreesett a betonon. Na, akkor nagyon megijedtem, de semmi baja nem lett.  Azóta viszont mindig bekötöm, ha tetszik neki, ha nem. Mondtam már, hogy új babakocsija van? A Giraffe-t, a barnát elraktam, mert a kis kocsija helyett vettünk egy nagyobbat, egy Coletto Aveot használtan. Pisztácia színű. S akárhányszor kérdeztem, melyik kocsival menjünk sétálni, mindig a zöldet választotta, így a nagyot elraktam. Jobb is így, mert ha Bogyó kerül bele, nem lesz cirkusz. Végül nem csináltam rossz vásárt: a kis kocsit 9 ezerért adtam el, a Colettot 15-ért vettem. A kis kocsinál az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor megakadt a kereke a zebra közepén és kis híján kiborult belőle a gyerek. Viszont kell a Coletto, mert az autóba nem fért be a Giraffe, illetve befért, de akkor mást nem tudtunk betenni mellé.

Mit csináltunk télen, amikor beszorultunk a szobába? Az utóbbi napokban sokszor elgondolkodtam ezen, Regi ugyanis állandóan kinn lenne a kertben, de délelőtt 11 és délután 3 között nem lehet. Utána sem nagyon, igazából hat után hűl le annyira, hogy ne gyulladjunk meg, De mondjuk addig még lehet pancsolni, ami abból áll, h ül a lépcsőn és önti ki a medencéből a vizet. Meg a kutyára is öntené, mert ezt látja tőlem, de se Süti, se Bömbi nem szereti a locsolást, így nem ajánlott a kicsi lánynak ezzel próbálkozni.

Hihetetlenül rendszerető, ebben anyámra ütött. Múltkor elrakta a nadrágomat, de alapvetően szabálykövető. Az udvarra sokáig nem jött ki mezítláb, mert nem szabad, én meg kifejezetten szeretném, ha nem lenne rajta kint sem cipő, kell a talpának az egyenletlen talaj. Én is mindig mezítláb vagyok, az más kérdés, hogy néz ki a talpam. Gáz, pedig kenem minden este. A homokozóba nem lehet cipővel bemenni, ha mégis megtenném, leveteti a papucsomat. A kőre nem szívesen lép rá, mert vá, azaz meleg szerinte, egyszer ugyanis megsütötte a talpát. Imádom az eszét. S a problémamegoldása is bámulatos. Jönnek a hisztik, a napokban kezdődtek (újra) a magát földhöz vágós jelenetek.

Minden este elszégyellem magam, de Bogyóra annyira kevés időm jut, hogy az kriminális. Persze ő még pocakban van, így nem sok vizet zavar, de akkor is.Mondjuk az éjszaka csak az övé, akkor sokat simogatom, beszélgetek vele. De Reginél állandóan figyeltem, mit eszek és mit nem. Most meg? Néha kávézok. Tudom, nem tilos, de én, aki elvétve ittam csak kávét, annyira, de annyira kívánom! Mondjuk heti három-négy az adag, de minden reggel sóvárogva nézem a kapszulákat, hogy ma ilyet innék vagy olyat. Vagy a kóla. Ha nyitva van, tuti, hogy iszo pár kortyot az íze kedvéért. Nem nagy bűnök ezek, de csak jobb lenne elhagyni őket. tegnap kidugta a hátát a lány, elgondolkodtam, vajon milyen lehet most. Biztosan szép.

R. iszonyú sokat dolgozik, az eddiginél is rosszabb. Kedden Pécsen volt, tegnap Pesten, ma és holnap képzésen, plusz a napi munka. Jövő héten ügyeletes vagyis 12-14 órázik. Éljen, Regit nagyon megviseli mindig a hiánya.

Vettem Reginek WC-szűkítőt. Nem mintha haladnánk a szobatisztaság felé, hiszen még azt sem jelzi, ha kaki van a pelenkában, de gondoltam, jó, ha szokja a gondolatot. S nagyon be is jött a lánynak az új találmány: szinte minden alkalommal, amikor a fürdőben jár, fel kell rakni és felül rá. Ami rendkívül kellemetlen, amikor nekem éppen nagyon kellene pisilnem, de a kisasszony nadrágban, pelenkában trónol. :)

Bogyóka egyre aktívabb. Múltkor Regi simogatta kívülről a hasamat, Bogyó rugdosott belülről, jólesett. Aztán a simogatás persze átment marásba, de ezt nem hagyom. Nem marunk. Lassan kezdünk belecsúszni a dackorszakba, de lehet, hogy csak az tette be a kiskaput, hogy a nagy játszóterezések után beszorultunk a szobába. Múlt héten három órákat is kinn voltunk a játszótéren, de a héten állandóan esett, még azzal is sakkozni kellett, hogy mikor menjünk el sétálni, mert persze az esővédőt nem viseli el. Helyette a babája nyakára húzza. De az öltözködés is így megy: előbb bepelenkázom a babát/elefántot/legófigurát, mikor mit talál, aztán nagy nehezen őt is. Előbb feladom a játékára a ruhát, aztán rá is. Arra mellesleg nem figyel, mit adok rá, csomóan mondják, hogy a gyerek megnézni magát a tükörben, Regi sose. Remélem, nem rám üt ebből a szempontból, én sem vagyok hiú, de néha nem ártana.

Mondjuk nehezebben barátkozom a testemmel most, mint anno Regivel. Nagyon örülök Bogyónak, de nehezen viselem, hogy nő a hasam, főleg, hogy hirtelen iszonyú nagy lett az előzőekhez képest. Oké, még mindig nem értem el a táblázatok szerint az ideális súlyt, de a fene akar 15 kilót hízni a végére, mert abból vagy nyolcat le kellene adni szülés után. Én meg fogyókúrában nem vagyok jó.

Ellenben majd meghalok egy vodkanarancsért vagy a sörért. Azért a sörért, aminek a szagát sem bírom, de a tévéreklémokat nézve szent meggyőződésem, hogy imádnám a sört. Na, majd ha szoptatok, kipróbálom az alkoholmentest.

Regi új ágya úgy tűnik, beválik. A régi is itt van a szobájában, de rá sem néz, csak a nagyban alszik. Meg ma a mienkben. Jön a szemfoga, ez a legdurvább mind közül, érzem is. De túlleszünk rajta.

R. fáradt. Aggódom is miatta, mert sok a munka, nagy a felelősség, neki meg egyre karikásabbak a szemei. Holnap jönnek az apjáék, túléljük, vasárnap meg nagy családi ebéd az összes nagyszülővel és dédszülővel az anyósomnál. 

 Azt már régen észrevettem, hogy Regi utálja a takarót. A legmélyebb álmából is felriad arra is, ha egy vékony plédet terítünk rá. Eddig megoldás volt a hálózsák, de most már az sem kell. Még szerencse, hogy jön a nyár.

A fektetés, legalábbis este nehéz ügy. Ma jöttem rá, hogy amióta kilenc körül alszik el, azóta nincs megszokott rituálé, valószínűleg ez zavarja. Most, ha már nagyon nem bírom rávenni arra, h lassítson, rácsukom az ajtót és hagyom sírni. Fél percig, tovább nem bírom hallgatni a zokogását. Mert ez nem hiszti, nem sírás, zokogás. Mondjuk mindent látok, mi történik, mert üveges az ajtó, de akkor is.

Hihetetlenül sokat nőtt a hasam megint. Nem emlékszem, anno hogy volt, de Bogyónál az a rendszer, hogy sokáig nem nő, aztán egyszer csak sokat, és azt meg is érzem, mert húzódik, nyillal. Tegnap találtam egy nevet, nagyon tetszik. Különleges, de nagyon szép. R. még barátkozik vele. Szeretném, ha ez maradna, mert úgy érzem, illik a lányra.

 Regi rengeteget babázik. Tegnap este nagyon jót nevettem rajta, mert bemutatta altatáskor, én hogyan szoktam őt lefektetni. Előbb ölbe vette és ringatta a babáját, aztán simogatta a fejét, a végén meg puszikat adott neki. Érdekes volt kívülről látni mindezt. Ma szerintem az anyósom fekteti, mert mi elmegyünk egy kolléga búcsúztatójára. Úgy hagytam őket a nappaliban, hogy majdnem elaludt a gyerek, de míg kimentem az udvarra két percre, felpörgött. Pedig úgy kértem, hogy ne pörgesse fel. Mindegy. Csak nem szeretem, ha nincs nyolc, fél kilenc körül ágyban, mert akkor szinte tuti, hogy éjféltől óránként kel, ez meg a másnapra is rányomja a bélyegét, hiszen nem aludta ki magát. Gondolom, 11kor kerül ágyba a gyerek hálózsák nélkül, betakarni meg nem lehet, így megfázik. Mindegy, nem morgok, mi kértük, hogy vigyázzon rá, csak tudom, hogy holnap nem ő szenved majd vele.

Másfél hete a Minimaxos Gyerekdalok összeállítás megy. Már kész vagyok tőle. Naponta ötvenszer végig kell hallgatni a DVD-t, alig lehet a lányt kicsalni az udvarra, mert onnan is állandóan a cicát követeli, azaz a Cirmos cica, hajt. Ébredéskor is ez az első gondolata. Olyannyira, hogy tegnap elaludt a babakocsiban séta közben, amikor hazajöttem, kivettem a babakocsiból, hogy betegyem az ágyba, közben felébredt tíz másodpercre, közölte, hogy cica és aludt tovább.

Közben hiperhisztik is mennek, de nem tudom, mi váltja ki őket. Egyszer csak elkezd ordítani és nem hagyja abba, amíg nem veszem fel és ringatom. Ha fél órát nem veszem fel, fél órát ordít. Nem tudom, mit kezdjek ezekkel a helyzetekkel. Ha mindig eléri, amit akar, az sem jó, de hallgatni sem kellemes és azt sem akarom, hogy úgy érezze, cserben hagyom, nem figyelek rá. Valakinek valami ötlet? Tisztában vagyok vele, hogy ez korral jár meg hogy ki fogja nőni, de tanácstalan vagyok. Mondanám, hogy Bogyóval könnyebb lesz majd, mert lesz tapasztalatom, de minden gyerek más és mást is igényel. Viszont annyira tele van szeretettel, hogy öröm nézni. Néha csak úgy megsimogat. Puszit nemigen ad, inkább a babáját részesíti előnyben. Eteti a kutyákat, így nagyon kell figyelni, hogy ne minden nekik jusson. De vannak nagyon megrögzött szokások: az esetek 90 százalékában az etetőszékbe kéri magát, hogy egyen, s ugyancsak követeli az előkét. Mellesleg nagyon szépen kanalaz és használja a villát, szépen iszik egyedül pohárból.  Sétálni viszont lusta, de ha egyszer ráveszem, hogy menjünk, alig lehet hazakergetni. Főleg, ha lépcsőt talál, mert azon ötvenszer fel és le.

Múltkor nagy családi rendezvény volt. Anyám meg is sértősött, mert Regi csak az anyósommal maradt, oda kérte magát. Anyám meg nem kezelte túl jól, beszólogatott neki, hogy neked csak a másik nagyio jó. Amikor meg ment hozzá is, hogy babázzanak, akkor meg közölte, hogy most bezzeg jó vagyok. Szerdán meg mondogatta neki, hogy tudom, hogy utálsz. Próbáltam vele beszélni, haszna semmi. Tehetetlennek érzem magam, de nem bosszant már. Felnőtt ember, neki kell megoldania ezt. Az biztos, h ez a hozzáállás nem segít, csak a frusztrációját vezeti le vele, de Regi nem kerül hozzá közelebb.

 Lázas a lány. Este fürdés után popsiban 38,9-et mértünk, ami 38,4-nek felel meg, aztán a Nurofen kicsit lejjebb vitte. Ezen kívül más tünet nincs. Még csak sokkal lassabb sem volt az átlagnál, talán kicsit nyűgösebb. Este vagy ötvenszer kellett vele megnézni DVD-n a Cirmos Cica, haj-t. Nem baj. :)

Egyébként egyre ügyesebb, okosabb. Ma pl. a mosogatógépből egyesével kivette a tányérokat, poharakat és adta a kezembe, hogy pakoljam el. Aztán mikor mondtam, hogy cseréljük le a pólóját, mert vizes lett, felemelte és kérdezte, hogy ezt? Az öltözésnél, vetkőzésnél is egyre többet és hatékonyabban segít. Mondtam már, hogy imádom?

Bogyóval minden oké, szalad az idő, holnap kezdjük a 24. hetet együtt. Szerintem kb. 14 hét van hátra. (Annyi azért még legyen.) Néha soknak, néha kevésnek tűnik.

 A gyerek már ágyban, nekem meg dolgozni kellene, de nincs ihletem. Valahogy nem jönnek gördülékenyen a mondatok, akkor pedig kár írni.

Tündérbogár meg remélem, nem ébred fel a viharra, jó kis jégeső van. Persze a csúszda kinn maradt, csak nem lesz semmi baja. Akkor vehetünk újat, egyrészt, mert nem a mienk, másrészt, mert a lány imádja. Mondjuk alapvetően imád kinn lenni. Kiáll az udvar közepére és dirigál a kutyáknak, azaz üvölt rájuk, hogy adjad, vagy éppen simogatja, szeretgeti őket. NAgy a szerelem, Süti már azért sem haragszik, ha nyúlkál a tányérjába, amikor eszik. De azért kutya, így nagyon figyelek, ha egyedül van kinn a gyerek. Csináltattunk kenelt, hogy be lehessen oda zárni az ebeket, ha Regi kinn randalírozik, de még nem tettem be őket csak ezért.

Sümegen szuper jó volt. Nem is tudtam, hogy ott van Kolontár és Devecser mellett, csak akkor tűnt fel a dolog, amikor láttam a rengeteg ugyanolyan, új építésű házat a falu szélén. Maga a szálloda szuper, sok-sok medencével, folyamatosan ment a jakuzzi, persze én csak kintről néztem. Most valahogy rossz volt lemondani a vízről, nem is a víz, hanem Regi miatt, aki bent pancsolt az apjával. Azzal indítottunk, hogy elsüllyedt a gyerek, mert nem figyeltem rá egy másodpercre. No comment. Baja persze nem lett, de azért külön bosszantott a dolog, mert itthon volt a mellénye, ki is készítettem, hogy vigyük majd, aztán elmaradt a nagy pakolásban. Aztán este a kádban csúszott el, rémesen sikamlós volt az alja, csak tudnám, minek gyártanak ilyeneket. Azóta viszont üvölt az esti fürdetésnél. Tegnap kitaláltam, hogy tegyük be a kis, kinti medencét a kádba és bejött. Ma már nem volt gond. Tápszert is elfelejtettünk vinni és nem is kellett neki. Ha kellett volna, veszünk, de egy cseppet sem hiányolta a kiadós vacsorák után. Hihetetlen, mennyire szereti a halat. A rizs persze nem ment ki a divatból, más köret nem is kell. Paradicsom szóba sem jön, az eper sem, szerintem nem szeret semmit, ami piros.

Utazás előtt átrendeztük a szobáját. Volt nagy riadalom, nem az új szekrény, hanem a felfordulás meg a fúrás miatt. Utálja a hangos dolgokat, a porszívót már megszokta, de mindig megtapsol, ha kikapcsolom. A szekrényt a Vaterán lőttem 90 ezerért. Nem új, nem is ér fel a plafonig, mert ,,csak" 260 magas és a szoba 320 cm, de ha újonnan csináltattuk volna, akkor 600-650 ezer lett volna. Ennyit meg nem szánunk rá. nem is tudnánk. Még egy polcot lehetne mellé csináltatni a sarokba, majd kérek árajánlatot és ha normálisat adnak, elgondolkodunk rajta.

Ugyancsak a Vaterán vettem neki egy új ágyat, méretre készítik külön nekünk. Kifizettem előre és eddig mindig elértem az eladót, de ma nem. Vagy tízszer hívtam, hogy feladta-e a csomagot, mert nem érkezett meg. Csak nem vert át. Aztán ha megjött, akkor hétvégén összerakjuk. Kíváncsi leszek Regi reakciójára, hogy hajlandó lesz-e kiköltözni a kiságyból. Jó lenne, mert Bogyókának kellene a helye.

Bogyó nagyon aktív, ha lefekszek, akkor azonnal jelentkezik. De sajnos csak este van időm, lefeküdni, mert mindig találok valamit, amit csinálni kell.

Szerda délelőtt Regi anyámnél, csütörtök délelőtt az anyósomnál. R. felvállalta, hogy elviszi, nem is a távolság miatt kell a segítség, inkább Regi reakciójától, üvöltésétől tartok. Anyámmal nagyon jól megvan, ha lát, ha nem, akkor vannak gondok. Az anyósomat továbbra is imádja, persze minden nagyszülő mindent megenged neki, néha égnek áll a hajam, de megfogadtam, hogy befogom a szám és nem szólok be. Nehéz, de még bírom. Kicsit bíztam benne, hogy ha megkapják a gyereket, akkor kevesebbet jönnek majd, de nem jö9tt be. Anyósom holnap is jön, anyámék is beállítanak majd váratlanul, ahogy szoktak, de most nincs erőm, ezen vitatkozni. Így csak szegény R-nek dohogok.

 Minden rendben velünk, csak időm és energiám nincs írni. A 20 hetes UH-n is mindent rendben talált a doki, kaptunk DVD-t is, bár nem kértünk, így nem kell 4D-re mennünk.

Megjártuk Sümeget, isteni volt, majd mesélek. Átrendeztük a gyerekszobát, na, ez felzaklatta a kisasszonyt rendesen. Nem a szoba változása, hanem a kupi és zaj, ami ezzel járt, majd erről is írok. Csak legyen már időm...

 Az előző két éjszaka egyszerűen katasztrófa volt, Regi kb. húsz percenként felsírt. Tegnap már magunk közé vettük, de az sem használt. Tegnap lehetett az oltás is oka a nyugtalanságának, de az előzőre max. a foga a magyarázat. Túl vagyunk a 18 hónapos oltáson is, apám végül mégis vállalta, nem vittük be a kollléganőjéhez, mert az egyik kismama valószínűleg éppen a váróban szedett össze lepkehimlőt, ami a gyerekre vagy rá nincs nagy hatással, de a magzatnak a vérképző szerveit károsíthatja. Az a baj a lepkehimlővel, hogy amikor a kiütések jelentkeznek, már nem fertőz, előtte, a tünetmentes időszakban meg nagyon agresszíven.

Kicsit bánt a lelkiismeret Bogyó miatt, úgy érzem, közel sem fordítok rá annyi figyelmet, mint anno Regivel. Napközben, ha leülök, néha érzem, hogy mocorog, ahogy most is, de ha Regi ébren van, annyira lefoglal, hogy nem tudok a kicsire is figyelne. Persze, majd ha Bogyó nagyobb lesz, más lesz a szitu, akkor érzem majd simán. De Reginél volt, h hétvégén lefeküdtem az ágyra kettőkor, mert tudtam, hogy akkor aktív, most meg erre esélyem sincs. Mi lesz, ha megszületik? Vagy akkor már úgyis kiköveteli magának a figyelmet? Vajon ő ebből mennyit érez? Sokkal kevesebbet beszélek hozzá, kevesebbet simogatom a hasam, mondjuk ez a nőgyógyászok szerint jobb is, talán mert nem készteti összehúzódásra a méhet. Ha jobban belegondolok, akkor Regihez sem beszéltem rengeteget, csak a végén inkább.

Pénteken UH, várom már. Azt már tudom, hogy az AFP-eredményem jó, a biokémiai is rendben van, nagy baj tehát nem lehet és ez a lényeg. Azért kíváncsi lennék az arcára meg a nevére is, de ez utóbbi rajtunk áll. Anno Reginél meg voltam veszve egy névért, R. most rám hagyta, hogy lehet akár az is, de most meg valahogy nem vagyok meggyőződve, h ez az igazi. Sok baj van velem.

 Hogy jót is írjak, meg Bogyóról is essen szó: ápr. 9., azaz húsvét vasárnap óta érzem nagyon aktívan. Mozgékonyabb,  mint a nővére volt. Agyalunk neveken. Nagy menet lesz ez is.

Mennem kell méhszájvizsgálatra, majd felhívom a dokit, hogy lesz-e valamikor a terhesgondozáson, mert akkor ott a helyem. Magánrendelésre nem szívesen mennék, mert nem fogad el pénzt. 

Most már látszik a hasam, de még mindig nem egyértelmű, hogy meghíztam vagy terhes vagyok. Múltkor egy csaj finoman megkérdezte, h tervezünk-e még gyereket. Amikor mondtam, hogy nagyon is, már úton van, bevallotta,, hogy nem mert rákérdezni, hogy csak a súlyom gyarapodott a hasamon vagy más is van a dologban.