Regi rengeteget babázik. Tegnap este nagyon jót nevettem rajta, mert bemutatta altatáskor, én hogyan szoktam őt lefektetni. Előbb ölbe vette és ringatta a babáját, aztán simogatta a fejét, a végén meg puszikat adott neki. Érdekes volt kívülről látni mindezt. Ma szerintem az anyósom fekteti, mert mi elmegyünk egy kolléga búcsúztatójára. Úgy hagytam őket a nappaliban, hogy majdnem elaludt a gyerek, de míg kimentem az udvarra két percre, felpörgött. Pedig úgy kértem, hogy ne pörgesse fel. Mindegy. Csak nem szeretem, ha nincs nyolc, fél kilenc körül ágyban, mert akkor szinte tuti, hogy éjféltől óránként kel, ez meg a másnapra is rányomja a bélyegét, hiszen nem aludta ki magát. Gondolom, 11kor kerül ágyba a gyerek hálózsák nélkül, betakarni meg nem lehet, így megfázik. Mindegy, nem morgok, mi kértük, hogy vigyázzon rá, csak tudom, hogy holnap nem ő szenved majd vele.
Másfél hete a Minimaxos Gyerekdalok összeállítás megy. Már kész vagyok tőle. Naponta ötvenszer végig kell hallgatni a DVD-t, alig lehet a lányt kicsalni az udvarra, mert onnan is állandóan a cicát követeli, azaz a Cirmos cica, hajt. Ébredéskor is ez az első gondolata. Olyannyira, hogy tegnap elaludt a babakocsiban séta közben, amikor hazajöttem, kivettem a babakocsiból, hogy betegyem az ágyba, közben felébredt tíz másodpercre, közölte, hogy cica és aludt tovább.
Közben hiperhisztik is mennek, de nem tudom, mi váltja ki őket. Egyszer csak elkezd ordítani és nem hagyja abba, amíg nem veszem fel és ringatom. Ha fél órát nem veszem fel, fél órát ordít. Nem tudom, mit kezdjek ezekkel a helyzetekkel. Ha mindig eléri, amit akar, az sem jó, de hallgatni sem kellemes és azt sem akarom, hogy úgy érezze, cserben hagyom, nem figyelek rá. Valakinek valami ötlet? Tisztában vagyok vele, hogy ez korral jár meg hogy ki fogja nőni, de tanácstalan vagyok. Mondanám, hogy Bogyóval könnyebb lesz majd, mert lesz tapasztalatom, de minden gyerek más és mást is igényel. Viszont annyira tele van szeretettel, hogy öröm nézni. Néha csak úgy megsimogat. Puszit nemigen ad, inkább a babáját részesíti előnyben. Eteti a kutyákat, így nagyon kell figyelni, hogy ne minden nekik jusson. De vannak nagyon megrögzött szokások: az esetek 90 százalékában az etetőszékbe kéri magát, hogy egyen, s ugyancsak követeli az előkét. Mellesleg nagyon szépen kanalaz és használja a villát, szépen iszik egyedül pohárból. Sétálni viszont lusta, de ha egyszer ráveszem, hogy menjünk, alig lehet hazakergetni. Főleg, ha lépcsőt talál, mert azon ötvenszer fel és le.
Múltkor nagy családi rendezvény volt. Anyám meg is sértősött, mert Regi csak az anyósommal maradt, oda kérte magát. Anyám meg nem kezelte túl jól, beszólogatott neki, hogy neked csak a másik nagyio jó. Amikor meg ment hozzá is, hogy babázzanak, akkor meg közölte, hogy most bezzeg jó vagyok. Szerdán meg mondogatta neki, hogy tudom, hogy utálsz. Próbáltam vele beszélni, haszna semmi. Tehetetlennek érzem magam, de nem bosszant már. Felnőtt ember, neki kell megoldania ezt. Az biztos, h ez a hozzáállás nem segít, csak a frusztrációját vezeti le vele, de Regi nem kerül hozzá közelebb.
